A venezuelai szocializmus politikai tézise

A nemzeti proletariátus a globális kapitalizmus szolgálatában

A jelenlegi venezuelai társadalompolitikai helyzetben a lakosság gyári munkásságára nem lehet kizárólag proletariátusként tekinteni. Ezt a réteget inkább az elszegényedett lakosság nagyobbik hányadának potenciális magjaként lehet kezelni, amely magába foglalja az országnak a modern kapitalista enklávéktól elkülönül­ten, a városok és a vidék perifériáin, történelmileg egy létfenntar­tó gazdaság keretei között tengődő lakosságát éppúgy, mint azo­kat az értelmiségieket, szakembereket, művészeket, iparosokat, valamint mindazokat, akik megélhetésükben csak a bérükre, a fize­tésükre támaszkodhatnak.

Alí Rodríguez Araque – Alberto Müller Rojas

A venezuelai szocializmus és a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt

Gondolatok a párbeszédhez és a vitához

Jelentős társadalmi mozgalmak bontakoznak ki, és ezek hasonló, nemzeteken átnyúló, a munkás- a női, ifjúsági és diák-, indián, afroamerikai, béke- és környezetvédő szerveze­tek által képviselt törekvésekhez csatlakoznak, melyek az emberek közötti egyenlőséget az emberiség különböző össze­tevői, az emberiség és természeti környezete közötti egyen­súly irányába mutató, fenntartható fejlődés eszméjén belül keresik. Ezek olyan társadalmi áramlatok, melyek Venezuelában aktívan csatlakoztak a forradalmi folyamathoz, erkölcsileg és fizikailag erősítették meg azt. Az emberek közötti egyenlőségre és a természeti környezet tiszteletben tartására irányuló törekvésük szembehelyezi őket az emberi különbözőségeket hangsúlyozó és a földi életet súlyosan fenyegető neoliberalizmus konzervatív politikájával.

Írta: Maurice Lemoine

Akár kirekesztett, akár elnyomott vagy  alárendelt csoportról esik is szó,  az identitás, a nemzeti hovatartozás érzése mindenképpen erős érzelmeket vált ki valamennyijükben –, ezeknek az érzelmeknek azonban két ellentmondó  jelentésük van. A válság és talajvesztés időszakában a szolidaritás érzése és a közös emlékek ereje ezeket a csoportokat, jobban, erősebben képes összekovácsolni, mint a hagyományos politikai megmozdulások és szervezetek. Ezek a kisebbségi csoportok megpróbálnak olyan erőforrásokhoz hozzájutni, amelyeket addig megtagadtak tőlük -, erre jó példa az iraki kurdok esete.  Az éremnek azonban két oldala van: Belgiumban például komoly széthúzó erők jöttek létre,  s eközben a társadalom nagy  kérdései a nemzeti hovatartozás problémája  köré egyszerűsödnek le. Ez konkrétan azt eredményezi, hogy az addig létező olyan kategóriák, mint a társadalmi osztályok az emberek tudatában eltűnnek vagy legalábbis hátrébb szorulnak,  helyettük pedig – nemzetiségi alapon - az elnyomott csoportok között is kialakul a verseny, a konkurencia. Amint azt az indiánok is megtapasztalhatták Amerika „felfedezése” nyomán: az áldozatok közötti viszony sem válik magától és azonnal barátságossá és szolidárissá.

Forrás: Le Monde diplomatique

Válaszok a Debate socialista (Brazília) kérdéseire (2009 márciusa)

Megjelent az Eszmélet folyóirat 84. számában

Kérdések:

(1) Ön „A tőkén túl"-ban a tőke folyamatosan mélyülő strukturális válsá­gát és az emberiség elpusztításának ezzel kapcsolatos lehetőségét elem­zi. Jelez-e a jelenlegi globális válság minőségi változást ez irányban?

A Latin-Amerikában kormányzó baloldal mellett A Legfelsőbb Bíróság közreműködésével, a mexikói kormány szabadon engedett augusztus 13-án húsz paramilitaristát, akik 1997-ben meggyilkoltak ötvennégy indiánt, Actealban a Chiapas-ban. Bujtatott formában, de továbbra is üldözik a zapatistákat, akik „lentről és balról” továbbra is ellenállnak, megvalósítják az „autonómiát”, de egy kissé magukra maradtak a mexikói politika színpadán.