A kubai forradalom fejlődésének minden szakaszában igen nagyfokú volt a tömegek aktivitása; különösen az első esztendőben nyilvánult meg elemi erővel. Elsősorban ez a körülmény magyarázza, hogy több igen eredeti megoldás mel­lett a forradalomnak éppen a népi-nemzetijellegét szokták kiemelni. A nemzet­közi feltételekről inkább csak az imperialista támadások és azok visszaverése kapcsán esik szó.

The Guardian, 2009. január 29.

1967. október 9-én Che Guevara szembenézett a remegő Mario Teran őrmesterrel, akinek a bolíviai elnök és a CIA adott parancsot a meggyilkolására, és kijelentette: „Lőj, te gyáva, csak egy embert ölsz meg.“ Ez Stephen Soderbergh kétrészes eposzának, a Che-nek a csúcspontja; a valódi életben a hősies dacnak ez a végső aktusa a kubai forradalom Latin-Amerika többi részén való elterjesztésére irányuló sokszoros kísérletek vereségét jelezte.

Az alábbi cikket Immanuel Wallerstein (1930- ) Egyesült Államok-beli világhírű baloldali szociológus írta nemrégiben

A világgazdasági-  és pénzügyi válság közepette, amely napról napra rosszabbodik, folytatódnak a politikai és katonai csapások az egész Közel-Keleten és Obama elnökségének globális előrejelzései, de eközben nagyon kis figyelmet fordít a világ egy fontos geopolitikai eseménynek, amely 2008 december közepén folyt. Kuba visszatér! Négy latin-amerikai találkozó zajlott le sikeresen Salvador de Bahíában, Brazíliában.

A koromsötét éjszakában félezer árny menetel órákon át, néma csöndben keresztben szelve át országutat és pampát, mígnem hajnaltájban célhoz ér, és átvágja a szögesdrótot a parlagon álló Granja Nenê körül. Hátukról ekkor aztán végre lekerül a batyu, benne két-három váltás ruhával, szerszámokkal és egy összetekert szivaccsal, hogy beindulhasson az élet az ideiglenes táborban. Aggastyánok és óvodáskorúak, nők és férfiak közösen tisztítják meg a terepet, és állítanak cölöpöket, hogy menedéket találjanak az elkövetkező napokra. A szegények harcát jelképező legolcsóbb, fekete műanyag ponyvából hatalmas ötvenfős sátrakat, közkonyhát és iskolát húznak fel, közben pedig az arra kijelölt brigád megkezdi a közösség elbarikádozását, így védekezve a későbbi rendőri-katonai támadások ellen.

A baloldali fordulat

Hét-nyolc évvel ezelőtt a legtöbb politikai elemző anakronisztikus jelenségnek tekintette Hugo Chávez venezuelai elnök baloldali populizmusát, amely mintha egy korábbi korszakból maradt volna hátra a neoliberális kormányok által vezetett kontinensen. Mára a perspektíva drasztikusan megváltozott: úgy tűnik, Chávez csak az első fecskéje volt a latin-amerikai baloldali hullámnak. Dominóként dőltek az országok balra a hagyományosan az Egyesült Államok hátsó udvarának tartott kontinensen.