A Frente Sandinista de la Liberación Nacional (FSLN), gerillamozgalmat Nicaragua történetének egyik legismertebb forradalmi alakja, Carlos Fonseca Amador hozta létre 1961-ben, röviddel Fidel Castro kubai forradalma után.
Az olajcsúcs, akár riogatásként, akár komoly számításokkal alátámasztva, már elég ismert tény, a következményeit, az arra való felkészülést sokan tárgyalják. Ahhoz nem kell különösen nagy képzelőerő, hogy az ola(kitermelési) csúcs mindenképpen elkövetkezik egyszer, ha még esetleg nem következett be, és hogy ez a nem is olyan távoli jövőben lesz.
A mainstream média torz képet fest az Egyesült Államok támogatását élvező kolumbiai elnök, Álvaro Uribe álszent kísérletéről, amivel nyomást akar gyakorolni a venezuelai elnökre, Hugo Chávezre az országa területén lévő állítólagos FARC (Kolumbiai Forra-dalmi Fegyveres Erők) bázisok miatt. Ez a torzítás igazságtalan a kolumbiai és venezuelai néppel szemben.
Annyi bizonyos: a következő brazil elnököt nem Luiz Inácio Lula de Silvának fogják hívni. De ez csak azért biztos, mivel az ország alkotmánya tiltja az újraválasztást.

JAIME PRECIADO:

Latin-Amerika és a világrendszer: centrum–periféria-viták és társulások

Bevezetés

 

Latin-Amerika és a Karib-térség gazdasági, politikai viszonyainak belső megosztottságát a nemzetek feletti társulások létrejötte okozza. Ennek nyomán ugyanis újfajta geopolitikai szemlélet kezd érvényesülni, mely nem korlátozódik a gazdaság és a kereskedelem területére, hanem kiterjed a centrum és a periféria közötti hatalmi erőterek és hatókörök egyre intenzívebb kapcsolataira is, és egyfajta kettősséget eredményez. Egyrészt Észak és Dél között a szabadkereskedelmi társulások szelleme érvényesül. Jó példái ennek az észak-amerikai térségben az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) és a Szövetség Észak-Amerika Biztonságáért és Haladásáért (Security and Prosperity Partnership Of North America, SPP), valamint az ellentmondásos közép-amerikai kezdeményezések, mint a Kolumbiával bővült Puebla Panama Terv (Plano Puebla Panamá + Colombia, PPP+C), a Domonikai Köztársaság, Közép-Amerika és az USA közötti szabadkereskedelmi egyezmény (Dominican Republic – Central America Free Trade Agreement, – DR–CAFTA) és maga a Kolumbia Terv (Plan Colombia). Másrészt, a centrális nagyhatalmak pozícióit megkérdőjelezik az új Dél–Dél formációk és egyezmények, közülük a leglátványosabbak a Dél-Amerikai Nemzetek Uniója (UNASUL/UNASUR), új bankrendszerével, új energetikai és infrastrukturális egyezményeivel, a Regionális Dél-Amerikai Infrastruktúra Integrációs Kezdeményezés (IIRSA), a Déli Közös Piac (MERCOSUL/MERCOSUR) és a Bolívari Alternatíva a Mi Amerikánk Népei Részére (ALBA) kezdeményezései.