Noha a pár hét múlva esedékes elnökválasztás eredményei eléggé kiszámíthatóak, egy törékeny, sebezhető időszakon megyünk keresztül, egy sokkal kevésbé kiszámítható jövővel. Ezeknek a választásoknak, a történelmi helyzetükből fakadóan – a Chávez nélkül bolivári forradalom új korszakának kezdete – különleges jellegzetességei és tényezői vannak. Ezen tényezők, gyengeségek, lehetőségek, hatalmi kapcsolatok stb. jelentősége túlmutat az április 14- i szavazásokon.
Hosszú az erőszak története Guatemalában, ami nem ért véget az 1996-os békemegállapodásokkal. A polgárháború idején férfiak ezrei, a hadsereg és a félkatonai csoportok tagjai, rengeteg erőszakot követtek el, köztük nők ellen is, és később mindenféle szankciók nélkül lettek újra a társadalom részei.
Miután Latin-Amerika oligarchikus társadalmaiban a társadalmi feszültségek forrongást idéztek elő a katolikus egyházon belül is, és az 1960-as években életre hívták a felszabadítás teológiáját, széles körűvé vált az egyházi személyekkel szembeni állami megtorlás. Oscar Romero salvadori érsek az elnyomottak melletti hajthatatlan kiállásával, valamint 1980-as mártírhalálával a felszabadítás teológiájának emblematikus figurájává vált. Romero gyilkosainak kiléte éppúgy jól ismert, mint a salvadori oligarchia sok más bűntettének kitervelői és végrehajtói, mégis a gyilkosok mindmáig büntetlenek maradtak. A tényleges igazságtétel - a mélyreható társadalmi változáshoz hasonlóan - mindaddig lehetetlen, amíg a politikai és gazdasági hatalom legfőbb emeltyűi az oligarchia kezében maradnak.
A következőkben olyan valós tények olvashatóak, amelyek méltán adtak okot arra, hogy a volt elnök örökre beírja magát Latin-Amerika és Venezuela történelmébe.
Latin-Amerikában a média hagyományosan néhány gazdag család és nagy médiakonglomerátum kezében összpontosult. Az elmúlt másfél évtized során a régió különböző kormányai, például Venezuelában, Ecuadorban, Argentínában, Bolíviában és Uruguayban, a médiademokratizációja irányába tettek lépéseket.
57. oldal / 69
