„Előre nézz, ne hátra!” A földművelésből élő Heloisa Daher gyakran hallotta ezt szíriai és libanoni bevándorlókból álló családjától Brazíliában töltött gyerekkorában. Daher élénken emlékszik arra, hogy családja hogyan vitatkozott arabul a vacsoraasztalnál, legalábbis ő ezt gondolta. Szerették volna, ha beilleszkedik a brazil társadalomba, ezért nem engedték neki, hogy arabul tanuljon. De annak ellenére nem csillapodott a vágya, hogy többet megtudjon a gyökereiről, hogy szülei ragaszkodtak hozzá, hogy úgy nőjön fel, hogy csak portugálul beszél.

„Tizenegy golyót lőttek bele, az utcán halt meg” – mesél Ismael Ramos arról a 2006-os napról, amikor Telésforo Ramírezt megölték. A két férfi rendőrjárőr volt Mexikóvárosban, és Ramost máig kísérti a kép, ahogy társa az aszfalton vérzett el.

Raquel Yanac emlékszik arra az éjjelre, amikor rengeteg építőmunkás érkezett betonszállító teherautókkal és a rendőrséggel karöltve, hogy elkezdjék építeni a falat, ami arra volt hivatott, hogy kizárja őket.

Miközben agrokapitalisták kizsákmányolása miatt Amazónia lángol Dél-Amerikában, Kuba tavaly éppen hogy növelte a területének erdővel borított hányadát. Múlt szerdán a Granma című kubai újság egyik cikke számolt be az erdős területek növekedéséről, és azt vizsgálta, hogy az állami környezetvédelmi politikának hogyan sikerült ezt elérnie. Azt is bemutatta, hogy Kuba erdővel borított területei miként háromszorozódtak meg a szocialista időszakban 1959 óta, miközben a világ többi részén tömegesek az erdőirtások.

Gustavo Reyes Reyes nyelvóráján két tucat élénk gyermek azt a feladatot kapta, hogy nevezzék meg egy kolumbiai pörkölt, a „sancocho” hozzávalóit. „Apú” – kiabálják együtt a gyerekek, ami a kisváros őshonos nyelvén, a palenquerón vizet jelent. A spanyol és az afrikai bantu nyelvek keverékéből létrejött palenquero a Kolumbiában beszélt hatvannyolc nyelv egyike. Mivel azonban csak kevesen használják, nehéz élő nyelvként megőrizni.