Azóta, hogy alig egy hete megérkeztem Venezuelába, Hugo Chávez Frías nagyon elfoglalt. A fővárosban, Caracasban töltött első estémen fiatalok ezreit fogadta egy sportcsarnokban, és nemrég hazatért olimpiai sportolókkal bokszolt. A következő napon a kormányt támogatók tízezreinek nagygyűlésén vett részt Merida államban. Onnan Tachirába ment, ahol hasonlóan nagy tömeg hömpölygött az utcákon.

Péntek este meglepetésszerűen látogatást tett egy fesztiválon a caracasi Plaza de los Museos-on, ahol fiatalok a második venezuelai műhold fellövését ünnepelték, ami a „Miranda” nevet kapta, és Kínában készült a két ország tudósai közös munkájának eredményeképp.

Tegyétek fel magatoknak a kérdést: van Európában egyetlen olyan politikai vezető, aki egyszer csak felbukkan, mindenféle figyelmeztetés nélkül, minimális biztonsági kísérettel, egy fiataloknak szóló fesztiválon, és rögtön szenvedélyes támogatók veszik körbe? Ahogy haladt keresztül a tömegen, azt énekelték, hogy „Uh, Ah, Chávez no se va!” (Chávez nem megy!). Másnap Zulia városában folytatódott az éneklés, ahol megintcsak tízezrek gyűltek össze. A brit Observer újság vasárnapi beszámolója szerint Chávez „be van csövezve és felpüffedt a rákkezeléstől”, és néha „gondot okoz neki a járás”. Biztosan csodálkoztok, hogy vajon Rory Carroll, a riport szerzője ugyanarról a személyről beszél-e. Valóban, el kell tűnődnünk azon, hogy vajon ő ugyanezen a bolygón él.

Nem úgy tűnt, mintha Cháveznek bármiféle nehézséget okozott volna felmenni a színpadra Zuliában, hasára lógó elektromos gitárral, és úgy tenni, mintha beszállna az épp zenélő zenekarba. Ennek megfelelően a beszédét egy spontán együtténekléssel kezdte a tömeggel, mielőtt kijelentette volna, hogy „Venezuela ma független és szabad, és nem vagyunk senkinek a gyarmata!”

A képviseletitől a részvételi demokráciáig

Vannak olyan vádak, hogy Chávez személyi kultuszt épít Venezuelában, és kétségtelen, hogy ő egy olyan személyiség, akit nehéz megkerülni. A választási kampány alatt különösen elemében van. Azonban, Chávez több demokratikus választást nyert meg, mint bármelyik más államelnök az elmúlt években. Mióta először hatalomra került, azután, hogy 1998-ban a szavazatok 56 százalékával győzött, az ország politikai kultúrája átalakult. Szegény venezuelaiak milliói, akik a két nagy párt uralta „képviseleti demokrácia” korábbi évtizedeiben kiszorultak a politikai rendszerből, először adták le a voksukat. A következő évben Chávez megnyert egy népszavazást, amely arról döntött, hogy új alkotmányt írjanak az országnak, és a lakosság javaslatokat nyújtott be, hogy mint tartalmazzon. A bolivári zsebalkotmányt Chávez gyakran vitte magával az interjúkra és nagygyűlésekre. Miután az alkotmányt egy újabb demokratikus választással elfogadták, az elnököt második alkalommal is újraválasztották, mint annyiszor, ezúttal a szavazatok 59 százalékával. 2006-ban Chávezt 62 százalékkal választották újra.

A számok magukért beszélnek, és hitelesítik Venezuela demokratikus folyamatát. Persze, az igazi kérdés ezután az: miben gyökerezik ez a népszerűség? A nyugati maintream média riportjait olvasva megbocsátható lenne, ha azt gondolnád, hogy a venezuelai tömegek vak birkanyáj, amely gondolkodás nélkül, szolgalelkűen követi a caudillo-típusú supremót. Végtére is, egy működő alternatív rendszer példája, egy olyan rendszeré, amelyben a pénzcsinálás nem elsődleges célja a kormány politikájának, igazán veszélyes dolog. Úgyhogy a hírek arról szólnak, hogy Venezuelában „emberi jogi visszaélések” történnek, anélkül, hogy közelebbről meghatároznák, hogy pontosan milyen jellegűek is ezek a feltételezett visszaélések. Azt mondják, hogy Chávez arra használja Venezuela olajvagyonát, hogy választási támogatottságot szerezzen, de tovább nem részletezik. Valóban, nehéz lehet egy olyan országban élő embereknek, amelynek ilyen haldokló politikai rendszere van, elképzelni, hogy bármelyik politikus őszintén el tudná nyerni a honfitársai támogatását. Úgyhogy, engedjétek meg, hogy komolyan feltárjuk ennek a lehetőségét.

Mi az, amiért a venezuelai lakosság többsége folyamatosan újraválasztja Hugo Chávez kormányát? Azért van ez, mert egy olyan ország, ami egykoron elmerült a korrupcióban és a nyomorban most a legkisebb egyenlőtlenséget produkálja az egész amerikai kontinensen? Vagy azért, mert mióta Chávez hatalomra került 22 egyetem épült – amelyek teljesen ingyenesek a diákok számára, és amelyek arra bátorítják a kevésbé jó anyagi háttérrel rendelkezőket, hogy vágjanak bele? Esetleg azért, mert a Caracast övező hegyekben lévő barriókban (a legszegényebb környékeken) elő emberek immáron siklóval mehetnek be a városba, ami az utazás idejét mindössze tíz percre csökkentette, és minden utas számára teljesen ingyenes? Az az oka, hogy a kormány a városi tereken játszótereket épített a kisgyerekeknek? Vagy a kormányzati oktatási missziók miatt van, amelyek az idősebb nőket és férfiakat megtanították írni és olvasni? A bolivári alkotmány az oka, amelyet a közvélemény írt, egy országos népszavazással fogadtak el, és ami először kinyilvánította az őslakosok jogait, vagy esetleg azért van, mert megtiltotta, hogy bármilyen idegen ország katonai bázist tartson fent venezuelai földön?

A „leépülőben lévő” elnök

Vagy, ahogy Rory Carroll szeretné, hogy higgyük, Chávez immáron egy „beteg, leépülőben lévő figura”? Furcsának tűnik egy leépülőben lévő elnöktől, hogy azzal tölt egy fontos hetet, hogy megnyisson egy új gyárat, hosszú tévéinterjút adjon, fel-alá utazzon az országban, sok ezer ember előtt beszéljen és fiatalokhoz csatlakozzon egy caracasi fesztiválon? De újra felteszem a kérdést, lehet, hogy Carroll tud valamit, amit én nem?

Cikkében azzal folytatja, hogy a legutóbbi közvélemény-kutatások nem mutatnak részrehajlást egyik irányba sem, de ez nem felel meg a valóságnak. A legutóbb elvégzett közvélemény-kutatások átlagosan kétszámjegyű vezetést jeleznek Cháveznek az ellenfelével szemben. Tíz felmérés eredményei 13-28 százalékos skálán mozognak. Csupán két felmérés veti fel annak lehetőségét, hogy Capriles győzhet, 2 illetve 4 százalékos előnyt tulajdonítva neki. Ez megint példa arra, hogy megpróbálják elfedni a valós helyzetet.

Tény, hogy Hugo Chávez egy rendkívül ismert és népszerű figura Venezuelában, de nem az utcákon lévő plakátok miatt választották meg oly sok alkalommal, és valószínűleg választják megint újra vasárnap. A felsorolt érvek nem csupán az előítéletünket mutatják a venezuelai emberek eszéről, és azon képességéről, hogy tájékozott politikai nézeteket alakítsanak ki. Épp ellenkezőleg, ez Chávez azon képességéről is tanúskodik, hogy kapcsolatba tud lépni az egyszerű venezuelaiakkal, valamint kormányának konkrét eredményeiről, amelyek döntő tényezőnek bizonyulnak majd.

Rory Carroll cikkének címe úgy jellemzi a vasárnapi választásokat, mint a „végső leszámolást”. Azonban ha a venezuelaiak többsége hallatja a hangját abban a kérdésben, hogy ők mit tartanak forradalmi folyamatnak, akkor lehet, hogy a dolgok még csak most kezdődnek.

Jody McIntyre