Alejandro Fierro a Rebelion website-on azt elemzi, hogy milyen öt, nemzeti és nemzetközi vonatkozású tanulságot vonhatunk le a venezuelai elnökválasztások után.
1. Venezuela egy valódi demokrácia
Venezuela újra megmutatta, hogy ez az egyik legszilárdabb demokrácia Latin-Amerikában. A választások tiszták és átláthatóak voltak, a részvétel 80 százalékos volt, ami más szélességi fokokon elképzelhetetlen. Ez a magas részvételi index még meglepőbb, ha figyelembe vesszük, hogy Chávez 1998-as elnökké választása óta az embereket 15 alkalommal szólították az urnákhoz.
2. A média delegitimizálódott
A nemzetközi sajtó, az El Paísszal és az ABC-vel [és kivétel nélkül a teljes magyar sajtóval – a szerk.] az élen, manipulálta az információkat, hogy a jobboldalt győztes opcióként állítsa be Chávezzel szemben, akit elhagytak az emberek, és aki csak az államhatalommal visszaélve tudna hatalmon maradni. Kihasználva a közönségük hiányos ismereteit a venezuelai valóságról, nem haboztak csak olyan közvélemény-kutatásokról beszámolni, amelyek Capriles győzelmét jelezték előre, csak az ellenzék tagjaival készíteni interjúkat, úgy állítani be ismert Chávez-elleneseket, mint pártatlannak feltételezett elemzőket vagy statisztikákat és tényeket torzítani.
A tömegmédia újfent nem teljesítette a fő kötelességét és az okot, amiért egyáltalán létezik, hogy garantálja az állampolgárok információszerzéshez való jogát (ami az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19-es cikkében megszentelt jog). Ez az oka annak, hogy a felmérések szerint a sajtót tekintik az egyik legnagyobb problémának Spanyolországban.
3. A nép támogatja Chávezt
Az elnök fenntartja a támogatói bázisának nagy részét. Az, hogy 14 hatalomban töltött év után 10 százalékponttal győzzön, kevés államfőnek sikerülne. Az eredmények azt mutatják, hogy a venezuelai választók nem osztják azt a groteszk karikatúrát, amit a média és a neoliberális politika fest a bolivári vezetőről. A kapcsolat Chávez és a nép között az elmúlt évek haladásán alapul. A teljesített ígéretek tették lehetővé, hogy Chávez kedden a következőket mondhassa több mint egymillió ember előtt: „Soha nem hagytalak cserben benneteket, soha nem hazudtam nektek.” És mindez hihetően hangzott.
4. A támadások folytatódni fognak
Az első nyilatkozatok Chávez győzelme után világossá tették, hogy a megfélemlítés folytatódni fog. A rágalmazás, a zaklatás, a durva bírálat, valamint a politikai és gazdasági zsarolás nem marad abba. Az állítólagos fejlett demokráciák újfent nem tartják tiszteletben az emberek döntését, amikor úgy gondolják, hogy ez az érdekeik ellen irányul.
5. Vannak alternatívák
Venezuela bizonyíték arra, hogy lehetséges egy másik modell. Az eredményei vitathatatlanok: a GDP növekedés 5,6 százalék; a munkanélküliség az 1998-as 15 százalékról a jelenlegi 7 százalékra csökkent, és továbbra is csökkenőben van; az éhezés és az írástudatlanság megszűnt; a szegénység 60 százalékról 27 százalékra csökkent; a mélyszegénység 25 százalékról 7 százalékra mérséklődött; Venezuela az ötödik ország a világon a megszerzett egyetemi végzettségeket; kiterjedt ingyenes és általános egészségüggyel rendelkezik. Más országok is járnak ezen az úton, több-kevesebb hasonlóságokkal: Bolívia, Ecuador, Argentína, Uruguay, Brazília, Paraguay, Honduras (bár a két utóbbi országban a neoliberalizmus nem átallott puccsal megdönteni a törvényesen megválasztott kormányokat). Latin-Amerika ma az utolsó bástya a megszorítások, privatizáció és a jogtiprások ellenében. Az európai népi mozgalmaknak ebbe a tükörbe kell belenézniük.
Alejandro Fierro