Minden New York-i lakos meg volt hívva a megemlékezésre, ami felelevenítette a kubai forradalom vezetője, Fidel Castro és az egyesült államokbeli polgárjogi harcos, Malcolm X között 1960. szeptember 19-én létrejött történelmi találkozót a harlemi Theresa Hotelben.
Ahogyan egy szemtanú emlékezik
 
1992. december 5-én a People's Weekly World leközölte Tony Monteiro kritikáját a Malcolm X című filmről. Ez az írás szokatlan, mivel ez igazából néhány "szép" dolgot mond Malcolm X-ről. Monteiro felhagy a sztálinista újság korábban hangoztatott nonszensz állításával, miszerint Malcolm egy "fordított rasszista" volt.
Nicaragua a vulkánok és a tavak országa. Lakosai őshonos és bevándorolt indiánok, angol kalózok, behurcolt néger rabszolgák és spanyol hódítók ivadékai. A 19. században az angol és a német ültetvényesek is megjelentek. A 20. század első éveiben pedig már az észak-amerikai tőkések kaparintották meg a gazdasági kulcspozíciókat. 1909-ben a kikötők monopóliuma, a gazdag aranylelőhelyek, a kávé- és banánültetvények jórésze, a fakitermelés, a vasúthálózat és a nemzeti bank – és mindezzel Nicaragua exporttermékeinek és jövedelmének döntő része – USA kézben volt.

A tanulmány eredeti megjelenési helye:Ideológia és demokrácia. A Magyar Politikatudományi Társaság Évkönyve 1984. Bp., 1984., 250-255.

Simón Bolívar születésének 200. évfordulóján szerte a világon - így hazánkban is - sokféle szempontból elemzik a Felszabadító életét és munkásságát. A tiszteletteljes megemlékezés alkalmat ad számos, a latin-amerikai fejlődés sajátosságainak megértését is szolgáló kérdés felvetésére. Ezek a kérdések - legáltalánosabb értelemben - akörül forognak, mi tekinthető progresszív, ma is ható örökségnek Bolívar gondolataiból, s melyek azok az elemek, amelyek osztályának, a függetlenségi harcot vezető kreol földbirtokos osztálynak a korlátait tükrözik. A történelmi haladás mely lehetőségeit ismerte fel egy világtörténelmi jelentőségű átalakulásokkal terhes korszakban, s mennyiben járult hozzá saját tevékenységével azok kibontakozásához? Mi bizonyult eszméiből realitásnak s mi vált utópiává a 19. század első évtizedeinek latin-amerikai valóságával ütköztetve?

A kubai forradalom 50. évfordulóján

Első kubai utamra egy évvel az 1962-es októberi krízis után került sor. Ha­bár negyvenöt év telt el azóta, Kuba helyzetére a máig tartó és azóta több­ször szigorított blokád révén napjainkig kihat mindaz, ami 1962-ben tör­tént, és ami a történelembe szovjet-amerikai, Hruscsov és Kennedy között kötött megállapodásként vonult be. Két évvel a kubai forradalom 1959-es győzelme után került sor erre a megállapodásra, tehát a kubai forradalom kezdeti időszakában. Emlékszem arra a kubai közhangulatra, amelyből 1963-ban szenvedélyes kritikáját hallottam ki az 1962-es szovjet magatartásnak. A Kádár korszak sajtója nálunk ezt a magatartást a világbéke meg­őrzéseként ünnepelte.