Idén ünnepli századik évfordulóját a modern történelem egyik nagy eseménye. 1910. november 20-án Díaz elnök csalással megnyerte a választásokat, ellenfele Francisco I. Madero külföldre menekült és felszólított a nemzeti felkelés megindítására. Ez volt a mexikói forradalom kezdete. Mára megértek a feltételek egy újabb forradalomra, ezúttal a proletariátus vezetésével.

 A mexikói forradalom legendás alakjai közül a legtöbb embernek legtöbbször Pancho Villa és Emiliano Zapata neve jut eszébe. A hatalmas sombererót hordó, a vállukon keresztbe vetett tölténytárral lovagló forradalmárok képe végérvényesen beleivódott a latin-amerikai történelembe.

{jcomments on}"Csak a halott indián a jó indián" - hirdették a skalpvadász észak-amerikai fehér telepesek és e jelszó elegendő magyarázattal szolgált az indiánok kiirtásához. A spanyol hódítók "bölcsebbek" voltak. "Az indián rabszolgának született" - fogalmazták meg a spanyol király udvari filozófusai. Ez jó jelszó volt, mert hasznosnak bizonyult. Tulajdonképpen nem is kellett több filozófia Amerika meghódításához. A hódítóknak legalábbis elegendő volt.

Minden New York-i lakos meg volt hívva a megemlékezésre, ami felelevenítette a kubai forradalom vezetője, Fidel Castro és az egyesült államokbeli polgárjogi harcos, Malcolm X között 1960. szeptember 19-én létrejött történelmi találkozót a harlemi Theresa Hotelben.
Ahogyan egy szemtanú emlékezik
 
1992. december 5-én a People's Weekly World leközölte Tony Monteiro kritikáját a Malcolm X című filmről. Ez az írás szokatlan, mivel ez igazából néhány "szép" dolgot mond Malcolm X-ről. Monteiro felhagy a sztálinista újság korábban hangoztatott nonszensz állításával, miszerint Malcolm egy "fordított rasszista" volt.