1966-ban az Egyesült Államok hadserege A lázadások leverésének kézikönyvében összegezte egy háborús játék eredményeit, amelyet egy fiktív országban vívtak, de amely országot azonban félreérthetetlenül Guatemaláról mintáztak. A szabályok engedélyezték a játékosoknak, hogy „szelektív terrort” alkalmazzanak, de tiltotta nekik a „tömeges terrort”. A „népirtás” az irányelvek szerint „nem volt alternatíva”.

Másfél évtizeddel később a népirtás mégis alternatíva lett Guatemalában, ami Ronald Reagan Fehér Házának anyagi és erkölcsi támogatását élvezte. Reagan híresen keményvonalas politikát folytatott Közép-Amerikában, ami kemény kritikákat kapott a nicaraguai kontrák támogatása és a lázadás leverésének pénzelése miatt El Salvadorban.

A Fehér Házat nem annyira a mészárlások aggasztották, mint inkább azok hatékonysága, vagy a rossz sajtójuk.

Kormányzatának akciói Guatemalában kevésbé ismertek, de még az 1980-as megválasztása előtt, két nyugalmazott tábornok, akik prominens szerepet játszottak Reagan kampányában, bizonyítottan Közép-Amerikába utazott, és guatemalai tisztviselőknek ezt mondta: „Mr. Reagan elismeri, hogy még sok piszkos munkát kell elvégezni.”

Hivatali ideje alatt Reagan folytatta a guatemalai hadsereg lőszerrel való ellátását és kiképzését, annak ellenére, hogy a Carter-adminisztráció megtiltotta a katonai segítségnyújtást (a már érvényben lévő szerződésekre nem vonatkozott a tilalom). A gazdasági segély is továbbra is áramlott a közép-amerikai országba, az 1980-as 11 millió dollárról 1986-ra 104 millió dollárra emelkedve, aminek majdnem egésze nyugaton lévő vidéki felföldekre ment, ahol a népirtás maja áldozatai éltek.

A segély elősegítette, hogy a guatemalai hadsereg alkalmazni tudja a lázadásellenes stratégiájának fő alkotóelemét: a mészárlásokat követően a katonák a túlélőket „modell falvakba”, valójában fogolytáborokba terelték, ahol az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége által biztosított élelmiszereket és más anyagi javakat a fölöttük való ellenőrzés megszerzésére használták.

És Reagan következetes volt a guatemalai népirtások erkölcsi támogatásában. 1982. december 5-én, például, Hondurasban találkozott Ríos Montt-tal, és úgy nyilatkozott róla, hogy az „egy nagyon becsületes ember” és „teljes mértékben elkötelezett a demokrácia iránt.”

Egy titkosítás alól feloldott dokumentum felfedi, hogy csupán tíz nappal eme találkozó előtt az amerikai külügyminisztériumot arról tájékoztatták, hogy „megalapozott állítások szerint a guatemalai hadsereg egy távoli területen nagyarányú gyilkosságot követett el indián férfiak, nők és gyermekek ellen.”

Egyéb a titkosítás alól feloldott dokumentumok feltárják, hogy a Fehér Ház nem annyira a mészárlások miatt aggódott, mint inkább azok hatékonysága, illetve az atrocitásokról szóló jelentések okozta rossz sajtó miatt.

A Reagan jóváhagyását követő napon guatemalai katonák érkeztek egy Dos Erres nevű faluba, és elkezdtek gyilkolni. A vérengzés három napig tartott, és addigra legalább 162 ember, köztük sok gyerek halt meg.

Bizonyára egy olyan erős ország, amely bátorkodik eszmecserét folytatni a terror hatékonyságáról a felelősséget is vállalja, amikor a terror ténylegesen megtörténik.

Greg Grandin a New York-i Egyetem történelemprofesszora, és a New York-i Közkönyvtár Cullman Központjának munkatársa. Következő könyvének címe „A szükségszerűség birodalma” lesz.