Ebben a cikkben további adalékokat szeretnénk szolgáltatni a közelmúlt történelméből arra, hogy az Egyesült Államok milyen módszereket alkalmaz, ha számára nem tetsző események történnek a világban. Felvázoljuk Michael Townley CIA-ügynök karrierjét, akit a napokban a chilei Nobel-díjas költő, Pablo Neruda meggyilkolásával gyanúsítottak meg.

Michael Vernon Townley az iowai Waterlooban született 1942-ben. Apját, Vernon Townleyt, a Ford Motor Company igazgatójává nevezték ki Chilébe. Emiatt a család Santiagóba költözött. Vernon Townley, aki kapcsolatban volt a CIA-val, miközben a Fülöp-szigeteken dolgozott, bekapcsolódott a politikába, és pénzzel segítette a konzervatív jelölt, Jorge Alessandri 1958-as elnökválasztási kampányát, akinek sikerült legyőznie Salvador Allendét a választásokon.

Michael Townley a Bernard Cornfeld és Robert Vesco tulajdonában lévő cégnél, a Befektetők Tengerentúli Szolgálatánál kezdett dolgozni. 1961-ben Townley elvette Mariana Callejast. Noha aktív volt a Chilei Szocialista Pártban, az asszony igazából a chilei katonai hírszerzés informátora volt. Nem sokkal ezután Townley elkezdett a CIA-nak dolgozni. Egy Chicago Junta nevű kubai csoporttal került kapcsolatba. A csoport tagja volt Frank Sturgis, Orlando Bosch, Antonio Veciana és Aldo Vera Serafin. Peter Dale Scott szerint ez az operációs egység 1963. november 21-én oszlott fel, egy nappal John F. Kennedy meggyilkolása előtt.

1967-ben Townley Miamiba költözött. Donald Freed (Halál Washingtonban: Az Orlando Letelier-gyilkosság) szerint ekkor már Frank Sturgis és a Titkos Hadsereg Szervezete (SAO) szponzorálta Towneyt. „Townley intenzíven tanulmányozni kezdte az elektronikát és a robbanószereket számos egykori CIA-s gyámsága alatt, akik egy elektronikai műveletet vettek át Fort Lauderdale-ben.” Townley egyik feladata az volt, hogy bombákat tegyen Miamiban élő emberek autói alá.

alt

1969-ben a CIA elintézte, hogy Townleyt Chilébe küldjék Kenneth W. Enyart álnéven. Elkísérte Aldo Vera Serafin is, a SAO-tól. Townley ezúttal David Atlee Phillips irányítása alá került, akit azzal a különleges feladattal bíztak meg, hogy vezessen egy akciót Salvador Allende Chile elnökévé választásának megakadályozására. Ez a kampány sikertelen volt, és Allende 1970-ben hatalomra került. Így ő lett az első marxista, aki szabad, demokratikus választások útján szerezte meg a hatalmat.

A CIA megpróbálta rábeszélni Chile vezérkari főnökét, René Schneidert rávenni, hogy döntse meg Allendét. Ő ezt elutasította, és 1970. október 22-én az autóját megtámadták. Schneider fegyvert fogott, hogy megvédje magát, de közvetlen közelről többször meglőtték. Sietve kórházba szállították, de három nap múlva meghalt. Chilei katonai bíróságok azt állapították meg, hogy Schneider haláláért két katonai csoport volt felelős, az egyiket Roberto Viaux, a másikat Camilo Valenzuela vezette. Azt állították, hogy a CIA mindkét csoportot támogatta.

David Atlee Phillips megbízta Towleyt, hogy szervezzen meg két félkatonai akciócsoportot, az Orden y Libertadot (Rend és Szabadság) és a Protection Comunal y Soberaniát (Közösségi Védelem és Szuverenitás). Townley egy gyújtogató osztagot is létrehozott, hogy számos tüzet okozzanak Santiagóban. Ezenkívül lejárató kampányt indított Carlos Prats tábornok, a chilei hadsereg vezetője ellen. Prats 1973. augusztus 21-én lemondott. A főparancsnoki poszton Augusto Pinochet tábornok követte.

1973. szeptember 11-én egy katonai puccs elmozdította Allende kormányát a hatalomból. Salvador Allende a santiagói elnöki palotában folyó harcok közben életét vesztette. Augusto Pinochet lett az elnök. Nem sokkal később Townleyt beszervezte Juan Manuel Contreras, az új titkosrendőrség, a DINA vezetője.

Townley fő feladata az volt, hogy azokkal a másként gondolkodókkal foglalkozzon, akik Augusto Pinochet hatalomra kerülése után elhagyták Chilét. Közéjük tartozott Carlos Prats tábornok is, aki Argentínában írta a visszaemlékezéseit. Donald Freed a Halál Washingtonban: Az Orlando Letelier-gyilkosság című könyvében így fogalmaz: „1974. szeptember 30-án, nem sokkal Allende kormánya erőszakos megdöntése első évfordulója után Townley és egy bérgyilkosokból álló csoport meggyilkolta Carlos Prats-t és feleségét Buenos Airesben. Felrobbantották az autójukat.”

A Juan Manuel Contreras tábornok által őrnaggyá előléptetett Townley 1975-ben rendszeresen az Egyesült Államokba látogatott, hogy Rolando Oteróval és a Fehér Kéz csoport más tagjaival találkozzon. 1975 szeptemberében Townley halálosztaga ismét lecsapott. A korábbi chilei alelnököt, Bernardo Leightont és feleségét Rómában a DINA-val együttműködő helyi fasiszták lőtték le.

1975. november 25-én Argentína, Bolívia, Chile, Paraguay és Uruguay katonai hírszerző szolgálatainak vezetői találkoztak Juan Manuel Contreras-szal Santiago de Chilében. A CIA legfőbb célja az volt, hogy összehangolja a különböző biztonsági szolgálatok akcióit a „marxista felforgatás megszüntetésében”. A Kondor Hadművelet megkapta az Egyesült Államok hallgatólagos beleegyezését, aki egy marxista forradalomtól tartott a térségben. A célpontok hivatalosan a baloldali gerillák voltak, valójában pedig minden politikai ellenfél.

Donald Freed azt állítja, hogy 1976. június 29-én Townley találkozott Bernardo de Torres-szel, López Estradával, Hector Duránnal és Juan Manuel Contreras Sepulveda tábornokkal. A következő hónapban Frank Castro, Luis Posada Carriles, Orlando Bosch és Guillermo Novo megalapította az Egyesült Forradalmi Szervezetek Koordinációját (CORU). A CORU-t részben a Guillermo Hernández Cartava, egy a CIA-hoz szintén szorosan kötődő disznó-öbölbeli veterán pénzelte. Őt később pénzmosással, kábítószer- és fegyverkereskedelemmel valamint sikkasztással vádolták. A szövetségi ügyész azt mondta Pete Brewtonnak, hogy megkereste őt egy CIA tisztviselő, aki ezt mondta neki: „Cartaya egy csomó olyan dolgot tett, amikért a kormány hálás neki, és megkért engem, hogy ejtsem az ellene felhozott vádakat.”

Egy miami veterán rendőr elmondta a Gyilkosság a nagykövetség soraiban (1980) szerzőinek: „A kubaiak a CIA kérésére tartották meg a CORU gyűlését. A kubai csoportok… ámokfutást rendeztek az 1970-es évek közepén, és az Egyesült Államok elvesztette felettük az ellenőrzést. Így aztán az USA támogatta a találkozót, hogy újra egy irányba terelje őket, az Egyesült Államok ellenőrzése alatt.” Amikor erre a találkozóra sor került George H. W. Bush volt a CIA igazgatója.

Frank Castro elmondta a Miami Heraldnak, hogy miért segített megalapítani a CORU-t: „Úgy gondolom, hogy az Egyesült Államok elárulta a szabadságharcosokat a világon. Kiképeztek minket a harcra, kimosták az agyunkat, hogy harcoljunk, most pedig kubai emigránsokat azért zárnak börtönbe, amit ők tanítottak nekik az első években.”

1976. szeptember 18-án Orlando Letelier, aki Salvador Allende idején külügyminiszter volt, éppen munkába tartott a Politikai Tanulmányok Intézetébe Washingtonban, amikor egy bomba lépett működésbe a kocsija alatt. Mind Letelier, mind pedig Ronni Moffitt, egy 25 éves nő, aki a chilei demokráciáért kampányolt belehalt a sérüléseibe.

A CIA igazgatója, George H. W. Bush sietett kijelenteni, hogy a DINA és annak számos fizetett ügynöke felelős a gyilkosságért. Azonban kiszivárogtatott egy történetet a Feketerigó Hadművelet tagjainak, hogy megpróbálták elfedni azt a szerepet, amit a CIA és a DINA játszott a gyilkosságokban. Jeremiah O’Leary a Washington Starban (1976. október 8.) ezt írta: „A jobboldali chilei junta semmit sem nyer, viszont mindent elveszíthet egy békés és népszerű szocialista vezető meggyilkolásával.” A Newsweek hozzátette: „A CIA végül arra jutott, hogy a chilei titkosrendőrség nem volt benne.” (Október 11.)

alt

Gaeton Fonzi, Az utolsó vizsgálat (1993) szerzője szerint Virginia Prewett, aki a jobboldali agytrösztnek, az Amerika-közi Biztonsági Tanácsnak dolgozott, nekitámadt az újságíróknak, akik azt feltételezték, hogy a chilei tábornokoknak benne volt a kezük a Letelier meggyilkolásában. „Ő is azt sugallta, hogy Leteliert talán a baloldaliak áldozták fel, hogy a világ közvéleményét és az Egyesült Államok politikáját a Pinochet-rezsim ellen fordítsák.”

William F. Buckley szintén részt vett ebben a dezinformációs kampányban, és október 25-én ezt írta: „Az amerikai nyomozók úgy gondolják, hogy valószínűtlen, hogy Chile egy ilyen akcióval kockára tenné azt a tiszteletet, amit a tavalyi évben sok nyugati országban kivívott, amely korábban ellenségesen viszonyultak a politikájához.” Donald Freed szerint Buckley 1974 októbere óta látta el dezinformációval Augusto Pinochet tábornok kormányát. Azt is kiderítette, hogy William Buckley bátyja, James Buckley egy héttel Orlando Letelier meggyilkolása előtt New Yorkban találkozott Michael Townley-vel és Guillermo Novóval.

Az FBI végül megállapította, hogy Michael Townley szervezte a Letelier elleni merényletet. 1978-ban Chile beleegyezett, hogy kiadja őt az Egyesült Államoknak. Townley bevallotta, hogy öt Castro-ellenes kubai emigránst bérelt fel, hogy elrejtsék a robbanószerkezetet Letelier autójában. Végül Guillermo Novót, Ignacio Novót, Virgilio Paz Romerót, Dionisio Suárezt és Alvin Ross Díazt vádolták meg a bűncselekménnyel.

Townley belement, hogy bizonyítékokat szolgáltasson ezek az emberek ellen, cserébe azért az alkuért, hogy csak egyedül a gyilkosságra való összeesküvésben találják bűnösnek, amiért tízéves börtönbüntetést kap. Felesége, Mariana Callejas szintén belegyezett a tanúskodásba, és ezért cserébe ő nem kapott semmilyen büntetést. Öt letöltött év után Michael Townley-t a tanúvédelmi program keretében szabadlábra helyezték, és azóta is a program védelme alatt él.

1979. január 9-én megkezdődött Guillermo Novo, Ignacio Novo és Alvin Ross Díaz tárgyalása Washingtonban. Augusto Pinochet tábornok nem engedélyezte Virgilio Paz Romero és Dionisio Suárez, két DINA tisztviselő kiadatását, a chilei bíróság pedig nem emelt ellenük vádat. Mindhármukat bűnösnek találták gyilkosság elkövetésében. Guillermo Novo és Alvin Ross életfogytiglani börtönbüntetést kapott, Ignacio Novo pedig nyolc évet. Azonban az ítéleteket eljárási hiba miatt megsemmisítették. (A másik kettő elmenekült, de végül elfogták őket; az utolsót 1991-ben tartóztatták le. Mindegyiküket bűnösnek találták, és egyenként tizenkét évre ítélték őket.)

Egy Townley-vel kötött nem hivatalos egyezség szerint a kormány beleegyezett, hogy nem fogja üldözni az apjával, az idő közben egy nagy dél-floridai bank alelnökévé lett Vernon Townley-vel folytatott üzleti kapcsolatát. (Townley és fia alapítottak egy PROCIN nevű vállalatot, ami vegyszereket importált, amiket Michael Townley mérges gáz előállítására használt. Michael Townley a céges papírokon a Kenneth Enyard álnevet használta.)