Ez a július végi cikk mától, a békemegállapodás aláírása utáni naptól, vagyis a D-nap+1-től igazán érdekes, mert alaposan áttekinti, hogy mi következik most Kolumbiában.
Barack Obama ellenfeleivel szembeni külpolitikájának egyik legfőbb jellemzője a párbeszédre, tárgyalásokra való készség volt. Latin-Amerikában ez az amerikai kormányzat Kubával, Venezuelával és a kolumbiai békefolyamattal kapcsolatban folytatott politikájában mutatkozott meg.
Sok minden történt az Egyesült Királyságban a június 23-i Brexit-szavazás óta. A döntés után hirtelen megugrott a gyűlölet-bűncselekmények száma. Az első héten 331 ilyen esetet jelentettek (szemben az átlag hatvanhárommal). A vesztes oldalon álló miniszterelnök azonnal lemondott. Még a Brexitet fennhangon támogató politikusok is kiestek a szerepükből vagy letettek a vezetői ambícióikról a szavazás után. A lehetséges határellenőrzés Észak-Írország és az Ír Köztársaság között évek haladását teheti semmissé, amit a nagypénteki egyezmény óta elértek.
Az Egyesült Államok politikája Hugo Chávez 1998-as venezuelai elnökké választása óta változatlanul az, hogy a rendszer megdöntésével visszaterelje az olajban gazdag dél-amerikai államot a neoliberális karámba. Tizenhét év chavista politika után az Egyesült Államok nem akar mást, minthogy a szegény venezuelaiak annyit szenvedjenek, amennyit csak lehet – hogy a gazdaság felsikoltson (ahogyan a célt Allende Chiléje kapcsán annak idején megfogalmazták – a szerk.) –, hogy a népi mozgalom elégedetlensége egyre nőjön a lejtőn lefelé csúszó szocialista vezetéssel kapcsolatban.
A The New York Times szerint Venezuela „egy a totális összeomlás állapotában lévő állam”, bezárt kormányhivatalokkal, általános éhezéssel és leállt kórházakkal, ami a „földi pokolra” emlékeztet. Állítólag „gyakran kicsi a forgalom Caracasban egyszerűen azért, mert a pénz- vagy a munkahiány miatt annyira kevés ember mozdul ki”. A The Washington Post, ami többször is külföldi intervencióra szólított fel Venezuela ellen, az országról hasonló, olykor ugyanilyen nyelvezettel beszél, és az „összeomlás”, a „katasztrófa”, a „teljes katasztrófa” és a „bukott állam” kifejezéseket használja.
24. oldal / 69
