Lábdobogás hallatszott az ajtó felől. Különös, gondolta a pap. Nem várt senkit. Marcos Figueiredo sietve kinyitotta házi templomának ajtaját. Három fegyver csöve meredt rá.

„Jézus Katonái” voltak azok. Annak a szélsőséges evangéliumi keresztény bandának három tagja, amely átvette a hatalmat Duque de Caxias szegények lakta Park Paulista kerületében. Először úttorlaszokat emeltek, hogy távol tartsák a rendőrséget, és drogparadicsomot hozzanak létre Rio de Janeirótól egy órányi autóútra. Egyúttal mindenkit támadni kezdtek, akinek hite nem egyezett az övékkel. Ez azt jelentette, hogy bezárattak minden olyan templomot, amelyekben a Figueiredo által vallott candobléhoz hasonló afrikai eredetű vallásokat gyakoroltak.

Az evangéliumi kereszténység megtizedeli az afrobrazil vallásokat követő közösségeket - Fotó: Lianne Milton

„Senki sem akar itt macumbát” – jelentette ki egyikük tájszólással, Figueiredo a hatóságok előtt tett tanúvallomása szerint. „Egy heted kapsz, hogy felhagyj ezzel.”

A levegőbe lőttek és távoztak, lehetetlen választás elé állítva Figueiredót: a hite vagy az élete.

Ezt a döntést egyre több brazil kénytelen meghozni. Az evangelikalizmus ugyanis átszabta Latin-Amerika legnagyobb országának vallási térképét, és több tízmillió hívet, valamint politikai befolyást szerzett. Már a katolicizmus hagyományos fölényét veszélyezteti, és legszélsőségesebb hívei – akik gyakran fonódnak össze bandákkal – egyre jobban támadják Brazília nem keresztény vallási kisebbségeit.

Papokat ölnek és gyerekeket köveznek meg. Egy idős nőt súlyosan bántalmaztak. Gyakoriak a halálos fenyegetések és a zaklatások. A bandák Izrael zászlaját lengetik, mivel egyes evangéliumi keresztények úgy tartják, hogy a közel-keleti országra szükség van Krisztus visszatéréséhez.

A candomblé – amelynek hitrendszerét a santeríához és a vuduhoz hasonlóan nyugat-afrikai rabszolgák hozták Latin-Amerikába – egész közösségekből tűnik el.

„Néhányan »Jézus dílereinek« nevezik magukat, egyedülálló identitást teremtve ezzel” – mondta Gilbert Stivanello, a riói rendőrség gyűlölet-bűncselekményekkel foglalkozó egységének parancsnoka. „Fegyver van náluk, kábítószereket árulnak, de feljogosítva érzik magukat arra, hogy betiltsák az afrikai gyökerű vallásokat, mondván, hogy azok az ördöggel cimborálnak.”

A növekvő erőszak elborzasztja a hagyományos evangélikusokat. „Amikor látom ezeket [a templomokat], imádkozom ellenük, mert démonikus befolyás alatt vannak” – mondta David Bledsoe, egy két évtizede Brazíliában élő amerikai misszionárius. „De elítélem az ilyesfajta akciókat.”

Az evangéliumi kereszténység, különösen a leggyorsabban növekvő mozgalma, a pünkösdizmus globális térhódítása erőszakot gerjesztett az őslakos és afrikai vallások ellen olyan országokban, mint például Haiti, Nigéria és Ausztrália. Elemzők szerint azonban különösen súlyos az előítéletesség Brazíliában, ahol hagyományosan számos vallási kisebbség él, az evangéliumi kereszténység egyre öntudatosabb és gyenge az állami ellenőrzés.

A különféle afrobrazil vallások olvasztótégelyének számító Rio de Janeiro mára már a brazil újpünkösdizmus központja is lett. Az evangéliumi kereszténység ezen buzgó oldalága pedig mind gyakrabban kötődik az intoleranciához.

A város polgármestere egy pünkösdista egyház püspöke. Rióból jön a Jordán folyóban megkeresztelkedett Jair Bolsonaro is, aki a pünkösdisták szavazataival lett elnök. Itt alapította meg a befolyásos Isten Királyságának Egyetemes Egyházát Edir Macedo, Bolsonaro közeli szövetségese, aki egy könyvében az afrobrazil vallásokat „ördöginek” nevezi, amelyek szerinte olyan „filozófiák, amelyeket démonok alkalmaznak”. A könyvet egy bíró rövid időre betiltotta, mondván, az „sértő és előítéletes”.

Ez a gyakran brazil pünkösdista lelkipásztorok által is osztott meggyőződés most már a riói favelákban is visszhangzik, ahol az evangéliumi kereszténység robbanásszerűen terjed, és ahol a hatóságok jobbára lemondtak a bandák féken tartásáról. A vallásos előítéletesség és a bűnözői büntetlenség összekapcsolódása pedig lehetővé teszi a vallási kisebbségek elleni szisztematikus támadásokat.

Rio államban az afrobrazil vallások követői elleni vallási alapú erőszakkal kapcsolatos regisztrált esetek a 2016-os 14-ről 123-ra emelkedtek az idei év első tíz hónapjában. Az állami hatóságok szerint ezek a számok durván alábecsültek, sok áldozat ugyanis, mint mondják, fél bejelentést tenni. A riói Bizottság a Vallási Intolerancia Ellen elnevezésű szervezet szerint idén a fenyegetések miatt már több mint kétszáz templomot zártak be, kétszer annyit, mint tavaly, több ezer embert megfosztva ezzel a hitük gyakorlásának helyszíneitől.

„Ez csendes megtizedelése egy egész közösségnek, ami azonban nem sok embert érdekel” – mondta Robert Muggah, a latin-amerikai erőszakot megfigyelő riói Igarapé Intézet kutatási igazgatója. „Csapdába estek Brazília – és nagy valószínűséggel a világ – legerőszakosabb városaiban.”

Csapda. Pontosan ezt érezte Figueiredo is Parque Paulistában. Nem volt pénze elköltözni. Nem tudott volna új gyülekezetet alapítani. Választania kellett.

Harcoljon? Vagy zárja be a templomát?

Egy hete volt dönteni.

„Jézus nevében minden gonoszságot el kell törölni!”

Brazília egy emberöltő alatt olyan mértékű vallási átalakuláson ment keresztül, mint kevés hely a Földön. Még 1980-ban is tíz brazilból kilenc katolikusnak vallotta magát. Ez az arány azonban mára ötven százalékra esett vissza, és hamarosan már az evangéliumi keresztények lesznek többségben, akik közé mostanra a lakosság egyharmada tartozik.

Az evangelikalizmus jelenléte mégis nagyobbnak érződik. A televíziót elárasztotta a teleevangelizáció. Az evangéliumi keresztény zeneipar a becslések szerint egymilliárd dolláros üzlet. Az evangéliumi keresztény politikusok társadalmi kérdésekben jobbra tolták az országot. A bandák leghatékonyabb toborzóhelyének számító börtönökben pedig egy egészen másfajta diskurzus kezdett kialakulni.

Kutatások azt mutatják, hogy a börtönökben társadalmi kérdésekkel foglalkozó száz vallási szervezetből nyolcvanegy evangéliumi keresztény. Az Isten Királyságának Egyetemes Egyháza állítása szerint tizennégyezer önkéntessel dolgozik a rabok megtérítésén. Elemzők szerint ez nagyban hozzájárul a brazil bandák egyre növekvő evangelizációjához.

Christina Vital da Cunha, a Fluminensei Szövetségi Egyetem szociológus docense évtizedek óta tanulmányozza az evangelikalizmust a riói favelákban. „Egyes lelkészek és felekezetek tudatosan törekszenek arra, hogy megtérítsék a bűnözői hierarchia magas pozícióit elfoglaló kábítószer-kereskedőket” – mondta.

A megtérítettek között volt a nagy hatalmú Tiszta Harmadik Parancsnokság banda több vezetője is. Vital szerint a beszélgetések egy új „evangéliumi vallásos erkölcsöt” csepegtettek a bűnözői bandába, amikor az területszerző háborút folytatott más bandák ellen Rio északi peremén, pontosan ott, ahol az afrobrazil vallások nagyszámú követője él.

A hatvanhárom éves Jorge Duarte Parque Paulista legrégebbi candoblé templomának egyik papja volt. Élénken emlékszik arra, ahogyan a Tiszta Harmadik Parancsnokság 2012 körül átvette a hatalmat. Gyermekkorának idilli, a várostól elzárt közössége, ahol a katolicizmus és az afrikai hiedelmek jól megfértek egymás mellett, eltűnt. A katolikusok az evangéliumi kereszténységre tértek át, ahogyan immáron az uralkodó banda is.

A bűnözők eleinte kevés szabályt vezetettek be, mondják a helyiek, de hamarosan azonban már megszabták a candomblé híveinek mindennapi életét is. A Tiszta Harmadik Parancsnokság ellenőrizte a napirendjüket, kijárási tilalmat vezetett be, csak bizonyos napokon engedélyezett vallási szertartásokat, és csak kevés hívőnek engedélyezte a templomba járást. A közösségbe érkező ismeretlen autókat fegyveres férfiak állították meg. A candomblé hagyományos fehér öltözékének nyilvános viselését betiltották.

„Úgy voltam vele, hogy »egyre nehezebb, de azért folytatom«” – mondta Duarte. „Mígnem az egész össze nem omlott.”

A város más részeiről is elkezdtek érkezni a vallásüldözésről szóló történetek: egy tizenegy éves lánnyal közölték, hogy a pokolban fog égni, aztán egy kővel fejbeverték. Egy hatvanöt éves nőt megköveztek. Súlyosan összezúzott arcának képei ott villogtak a tévéképernyőkön szerte a városban.

Egy candomblé papnőt fegyverrel kényszerítettek, hogy pusztítsa el az összes tárgyat a templomában, miközben a bandatagok becsmérelték őt.

„Jézus nevében minden gonoszságot el kell törölni!” – mondta egy férfi a támadásról készült videofelvételen. „Jézus dicsősége iránti tisztelet vezérel!” – tette hozzá egy másik. „Törj össze mindent, mert te magad vagy az ördög!” – szólt az újabb parancs.

Két év telt el azóta, hogy Carmen Floresnek el kellett pusztítania a vallási tárgyait, porcelán vázáit és az emberiséget vezérlő szellemek szobrait, de az őt gyalázó szavak még mindig a fülében csengenek.

„Félek attól, hogy idejönnek és lemészárolnak bennünket” – mondta a hatvannyolc éves Flores. „Félek kimenni az utcára. Félek felszállni a buszra. És nemcsak én vagyok ezzel így.”

A növekvő erőszak miatt fájdalmas döntés születik

Nem sokkal azután, hogy Jézus Katonái felkeresték Figueiredót, elmentek Parque Paulista legrégebbi templomába, amelynek betonfalai mögött szent fák és vallási kegytárgyak lapultak. Négy bandatag bekopogott, fegyvert fogtak a 86 éves papnőre, és arra utasították, hogy törjön össze minden tárgyat a házban, majd felgyújtották az épületet.

„Lélektani kínzás” – mondta az unokája, Vivian Lessa. „Szentnek tartasz valamit, aztán arra kényszerítenek, hogy törd össze, miközben azt mondogatják: »Senki sem fog megmenteni.«”

Ez az eset világossá tett Figueiredo számára mindent. Ha a banda képes ezt tenni egy nyolcvanhat éves asszonnyal, akkor tennének vele? Úgy hitte, hogy azért került a Földre, hogy vallási vezető legyen, és gondozza a templomot, amit még a nagyszülei építettek, de még ez az elhivatás sem ért annyit, mint az élete.

Nem harcolt. Felhagyott vele.

Augusztusban a rendőrség bejelentette, hogy letartóztatta a „Jézus Bandát”, a Tiszta Harmadik Parancsnokság nyolc tagját. Néhány hét leforgása alatt, közölték a hatóságok, szisztematikusan elpusztították vagy bezáratták az összes templomot. Az egyik férfi a Harmadik Parancsnokság Parque Paulista-i vezetője volt. A bandában betöltött pozíciója mellett evangéliumi keresztény lelkész volt.

Figueiredo végignézte a tudósításokat, de nem látta támadói arcát a letartóztatott emberek között. Még mindig szabadlábon voltak. Visszatérhettek. És amikor ez megtörténik, hogyan bízhatott volna abban, hogy helybeliek segíteni fognak, amikor a legutóbb sem tették? Hogyan hihette volna, hogy a kormány segíteni fog, amikor a hatalmon lévők között oly sokan evangéliumi keresztények?

Biztonságosabb volt, ha zárva marad. Nem kellett hozzá sok idő, minden templom, ami Parque Paulistában ismert, megszűnt.

„Ez zárva van” – jegyezte meg egy elhagyott épületről, miközben a kerületen hajtott keresztül. „Ez is” – mondta, megpillantva egy másikat. „Arra fent volt is volt egy templom, de az is bezárt.”

Végigtekintve a városrészen – ahol hitét „betiltották” – meglátta a jövőt.

„Teokrácia” – mondta.

Írta: Terrence McCoy

Forrás: The Washington Post

Fordította: Latin-Amerika Társaság