Latin-Amerika legvéresebb háborúja egyetlen puskalövéssel ért véget a sűrű szubtrópusi esőerdőt keresztülszelő Aquidabán Niguí patak partján a mai Cerro Corá Nemzeti Park területén Északkelet-Paraguayban. Miután hónapokon át üldözték keresztül-kasul az országon, a brazil katonák végül elfogták Paraguay elnökét és katonai parancsnokát, Francisco Solano López marsallt, és 1870. március 1-én agyonlőtték. Utolsó szavai állítólag ezek voltak: „A hazámmal együtt halok meg!” – és ez egyáltalán nem volt túlzás.

A hármas szövetség hat évig tartó háborúja (1864-1870), amelyben Paraguay Brazília, Argentína és Uruguay egyesült erőivel állt szemben katasztrofális károkat okozott a tengertől elzárt országnak.  Paraguay lakosságának durván kétharmada elpusztult a háborúban, beleértve a férfiak körülbelül kilencven százalékát. Brazília és Argentína Paraguay hatalmas területeit csatolta el.

A százötven évvel ezelőtt véget ért háborúban Paraguay csaknem megsemmisült - Kép: SeM/Universal Images Group via Getty Images

Miközben Paraguay könyvkiadással, konferenciákkal és koncertekkel – valamint vasárnap megemlékezésekkel Paraguay fővárosában, Asunciónban és a Cerro Corá Nemzeti Parkban ­­– készül a háború százötvenedik évfordulójára, a konfliktus hatása még mindig erőteljesen érződik.

„Nem hiszem, hogy bármelyik másik latin-amerikai ország átélt volna olyasmit, amit Paraguay” – mondta Herib Caballero történész. „Ez az oka annak, hogy ez a háború olyan erős nyomot a paraguayi kollektív tudaton.”

A konfliktus egyik öröksége az eltemetett vagyonok felkutatásáért folytatott máig tartó kincskeresési láz. A spanyol és az őslakos guaraní nyelvek keverékén, a Paraguayban széles körben elterjedt jopara nyelven plata yvyguy-nak nevezik azokat az elásott aranyakat, amelyeket a vélekedések szerint a külföldi megszállók elől menekülő családok hagytak hátra, és amiket még mindig előszeretettel keresnek a modern kincsvadászok.

A háborús konfliktus a föld felett is tartós hatást gyakorolt. A háború után földterületeket adtak el külföldi vállalatoknak, hogy Paraguay ki tudja fizetni a rá kiszabott háborús adósságokat, mondta Ernesto Benítez, a kisgazda mozgalom egyik vezetője.

„1870-től kezdve a nagybirtokrendszer vált uralkodó gazdasági rendszerré” – mondta. „Ebből nagy mértékben kiszorultak a kisgazdák és az őslakos népesség. Ez egy olyan történelmi probléma, amely még mindig hatással van ránk.”

Paraguay még mindig a világ legegyenlőtlenebb gazdasági viszonyaival rendelkezik – a mezőgazdasági földek körülbelül 85 százaléka a földtulajdonosok mindössze 2,5 százalékának kezében összpontosul –, és a kisgazdák és az őslakos csoportok körében általános a földnélküliség.

A paraguayi földek legkevesebb 14 százaléka brazil gazdák kezében van. Ez a csoport hatalmas gazdasági és politikai hatalommal rendelkezik. „A háború nagy hatással volt a diplomáciai kapcsolatainkra is; szinte soha nem voltunk képesek fellépni a brazilok ellen” – mondta Jorge Rubiani építész és történész.

A világ legnagyobb teljesítményű vízerőmű létesítménye, a paraguayi-brazil közös tulajdonban lévő Itaipú gát is bizonyíték erre a kiegyensúlyozatlanságra. A gátnak elméletileg ugyanakkora hasznot kellene termelnie mindkét országnak, de egy nemrég készített tanulmány azt állapította meg, hogy az Itaipú szerződés egyenlőtlen feltételei miatt Paraguay 1985 és 2018 között 75,4 milliárd dollárral kevesebbet keresett rajta, mint Brazília.

Annak ellenére, hogy hagyományosan nem sokat tettek ezeknek az egyenlőtlen viszonyoknak a kezeléséért, a paraguayi politikusok még mindig gyakran emlegetik fel a hármas szövetség háborúját, hogy felkorbácsolják a nemzeti érzelmeket.

„Ez egy nagy áldás a politikusoknak” – mondta Caballero. „Ez nagyszerű számukra, mert mindig lehet valaki mást hibáztatni, ha bármi történik – valaki mást százötven évvel ezelőttről.”

Lópezt, akit a háború után sokáig kárhoztattak, végül az országot 1954 és 1989 között vezető Alfredo Stroessner katonai diktátor az ellenállás hősies alakjává kiáltotta ki. Stroessner azzal legitimálta erőszakos rendszerét, hogy López utódjának állította be magát, mondta Rubiani. „Stroessner annak a nagy erősembernek a szerepében tetszelgett, aki véget vet az anarchiának és a pártok politizálgatásának” – fogalmazott.

És López még ma is mindenütt ott van: arcképe szerepel a pénzen, városok főutcái viselik a nevét, a köztársasági elnök hivatala pedig a López Palotában van.

Azonban a háború talán legkitartóbb öröksége a modern Paraguayban rendkívül erőteljesen jelenlevő macsóizmusra és nemi alapú erőszakra gyakorolt hatása. A konfliktus után a kevés életben maradt férfi különlegesen kiváltságos helyzetbe került, miközben az életben maradt nők viselték Paraguay újjáépítésének terheit.

A nemi szerepek szakértője, Sofía Espíndola elmondta, hogy a férfiak kiváltságos volta, tetézve a megszálló brazil katonákat övező büntetlenséggel, meghatározta a máig érvényes nemi viszonyokat.

„A háborút követő időszakban rendkívül hangsúlyossá vált az a felfogás, hogy a nők feladata a férfiak kiszolgálása” – mondta. „Ez messze nem az egyetlen tényező volt – Paraguay többi háborúja és a férfiközpontú hatalmi struktúra szintén kulcsfontosságú –, de erősen hozzájárult a ma tapasztalható macsóizmushoz.”

Az abortusz még mindig illegális minden körülmények között, azokat a ritka eseteket kivéve, amikor elismerik, hogy az anya élete veszélyben van, aminek eredményeképpen az akár tízévesen megerőszakolt lányoknak is végig kell csinálniuk a terhességüket.

És a nemi erőszak nagyon gyakori jelenség, 2018-ból 548 olyan esetet ismerünk, amikor tíz és tizennégy év közötti lányok szültek. De még ezeket a hivatalos számokat is gyakran bírálják azzal, hogy nem mutatják a teljes képet. A közelmúlt több intézményi szexuális zaklatással kapcsolatos esetét intézték el annyival, hogy „udvarlás” történt.

A kincsvadászatok, az emlékművek és a nacionalista szólamok felületes utalásai ellenére, Paraguay még mindig adós egy őszinte nemzeti párbeszéddel az országot csaknem eltüntető háború mély gazdasági, társadalmi és politikai örökségéről, mondta Rubiani.

„Egy betegséget csak úgy lehet kezelni, ha tudjuk, hogy mi a baj a szervezetünkben. Ugyanez igaz Paraguay és a hármas szövetség háborúja esetében is” – mondta. „A háború mindenen otthagyta bélyegét, ami azóta történt. És egészen addig hatással lesz ránk, amíg nem nézünk vele szembe.”

Írta: William Costa

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság