Ma reggel tíz órakor hallgattam a küldöttek vitáit a 6. pártkongresszuson. Annyi bizottság volt, hogy értelemszerûen nem tudtam mindenkit meghallgatni.

"Oximoronon olyan jelzõt értünk, amely értelmileg, látszólag ellentétben áll azzal a szóval, amelyhez kapcsolódik. Így például, a gnosztikusok sötét fényrõl beszélnek, az alkimisták fekete napról."

 

Jorge Luis Borges

A Granmát rendkívül gyorsan készítettük elő az útra. Annyi élelmet halmoztunk fel benne, amennyit csak tudtunk, noha a létszámhoz képest meglehetősen keveset, valamint egyenruhákat, puskákat, egyéb felszerelést, két tankelhárító löveget, úgyszólván golyó nélkül. Végül 1956. november 25-én hajnali két órakor valósággá kezdtek válni Fidel mondatai, amelyek a hivatalos sajtóban gúny tárgyát képezték: „Az 1956-os esztendőben szabadok vagy mártírok leszünk.”

Amikor Bruno befejezte a beszédét október 26-án déltájban, ahogyan ez lenni szokott, lehetőség volt a hozzászólni, mielőtt a határozatot szavazásra bocsátották. Az első hozzászóló Ronald D. Godard, az Egyesült Államok nagykövete volt, aki a nyugati félteke ügyeinek rangidős tanácsadójaként és országa delegációjának vezetőjeként volt jelen. A különös szavait nem szükséges elemeznünk, hogy bemutassuk, hogy a kubai külügyminiszter vádjai teljesen jogosak voltak.

Felkelés az ENSZ-ben

(első rész)

Alkategóriák