Az antifasiszta költő, a spanyol polgárháború hősének, Miguel Hernández „Hiánydalok és hiányrománcok” című könyvének magyar nyelvű megjelenése

Kedves Barátaink!

A Magyar-Kubai Baráti Társaság minden érdeklődőt szeretettel meghív baráti összejövetelére, amelyre a Nemzetek Házában kerül sor, (Bajza utca 54.) május 22-én, délután 17.00 órai kezdettel.

A találkozón bemutatásra kerül az antifasiszta költő, a spanyol polgárháború hősének, Miguel Hernández „Hiánydalok és hiányrománcok” című könyve.

A résztvevőknek ajándékpéldánnyal kedveskedünk.

A könyvbemutatóra minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Röviden Miguel Hernándezről:

Miguel Hernández (1910-1942) a dél-kelet spanyolországi Alicantéban született, apja pásztor volt.

Irodalmi műveltséget önképzéssel szerzett. 1934-ben költözött Madridba, ahol egy kiadóvállalatnál dolgozott.

A francoista lázadás kitörésekor, 1936-ban Miguel Hernández már ismert költő és drámaíró, ismerősei és barátjai közt találjuk Federico García Lorcát, Pablo Nerudát, Raúl González Tunónt, Miguel Altolaguirrét. Ifjúkori barátja, Ramón Sijé halálára írt elégiájáról Juan Ramón Jiménez írt dicsérő sorokat az El Solcímű lapban.

1936 januárjában jelenik meg második verseskönyve, az Örökös mennydörgés. 1937 szeptemberében jelenik meg a Vörös Segély nevű kiadó gondozásában A nép vihara, híres polgárháborús verseinek gyűjteménye. Harmadik verseskönyve, az Emberre les az ember szintén Valenciában jelenik meg, pontosabban kinyomtatják a kötet belíveit, de egy filológus vezette francoista bizottság parancsára elrendelik a kinyomott példányok teljes bezúzását, két példány menekül meg, ami 1981-ben lehetővé teszi a kötet kiadását.

1937-ben megjelent kötete, A nép vihara, a spanyol polgárháború legdrámaibb költői testamentuma. Románcai a régi spanyol románcokat megőrizve és megújítva válnak a spanyol nép költői üzenetévé, az azonnali reagálás ezúttal egyedülállóan jelentékeny lírát teremt.

A Hiánydalok és hiányrománcok verseit Miguel Hernández 1938 és 1941 között írta. Valószínűleg első fia, Manuel Ramón 1938. október 19-én, tíz hónapos korában bekövetkezett halála után kezdett hozzá a híres ciklus verseihez.

A 86. versben október holt gyümölcsös, súly, melyet a költő vállán hord. A három sorból álló 5. vers így összegzi a tragédiát: „Végzetek közt, hol szereplők / te meg én vagyunk, ő lett a / legnagyobb és legdermesztőbb.” A temetésről két vers is szól, az 57. és a 82., a nem nagyon mély gödörről. melybe nem is fért belé egy férfi, akivé az elsőszülött „lenni nem akart”, holnapját zavarosnak látta, inkább „tegnapjában maradt.” A temető mellé érkező költőt elrántja a halott gyermek csontjából áradó erő, tengernyi föld, tenger mélye felé vonszolja, mióta „hiányzik egy test a házból.”

A költő katonaként is harcol a falangista ellenforradalom ellen. A híres Ötödik Ezred tagjaként részt vesz a terueli harcokban, az andalúziai, extramadurai ütközetekben. 1937 márciusában veszi feleségül szerelmét, Josefina Manresát. 1937 júliusában Valenciában részt vesz az Antifasiszta Írók Második Nemzetközi Kongresszusán, augusztusban a Szovjetunióba utazik a Szovjet Színház Ötödik Fesztiváljára, onnan Párizsba, majd Stockholmba.

1939-ben letartóztatták. Pablo Neruda közbenjárására szabadon engedték, majd újra bebörtönözték, halálra ítélték, majd a halálos ítéletet 30 évi börtönbüntetésre változtatták. 1941 végén paratífuszt kapott, majd tuberkulózist. Kellő orvosi ellátásban nem részesítették, a következő év márciusában meghalt.

Későbbi, majd a börtönben írt versei csak halála után jelentek meg. A huszadik század legnagyobb spanyol költői közé tartozik.