Miután egy évtizedet ledolgozott egy gyümölcsfarmon, José Evandro da Silva besokallt. „Úgy éreztem, hogy rabszolgaként dolgozom” – mondja a huszonöt éves férfi. Da Silva tíz évig permetezte gyomirtóval a dinnyéket Északkelet-Brazíliában, mígnem a tavalyi év elején felmondott.

Azt mondja, hogy soha nem kapott megfelelő védőruházatot, aminek egészsége látta kárát. „A végén már állandóan fájt a fejem a szerekkel való munka miatt. (…) Még a kezünket sem tudtuk megmosni étkezés előtt” – mondja. „Nem volt víz vagy szappan.”

Az Oxfam szerint a brazil gyümölcstermesztő iparágban gyakran szörnyű munkakörülmények uralkodnak - Fotó: Victor Shimomura

Az ehhez hasonló történetek nem szokatlanok a brazil mezőgazdasági munkások körében, akik azon gyümölcsök – például mangó, dinnye, szőlő és narancs – elültetésével, gondozásával és szüretelésével foglalkoznak, amelyek gyakran európai és észak-amerikai áruházak polcain kötnek ki.

Brazília a világ harmadik legnagyobb gyümölcstermelője Kína és India mögött, megelőzve az Egyesült Államokat. Narancstermesztésben világelső, a világon elfogyasztott csaknem minden negyedik narancs Brazíliából származik.

A Vidéki Munkások Országos Szövetsége szerint összesen 4,8 millió brazil dolgozik fizetett mezőgazdasági munkásként. És a brazíliai gyümölcstermesztés robbanásszerűen nő.

A brazil gazdasági minisztérium adatai szerint az ágazat negyven milliárd brazil reál bevételt termel évente. Az Oxfam Brazil segélyszervezet szerint azonban az a probléma, hogy ez közel sem elég pénz ahhoz, hogy a munkások meg legyenek fizetve.

Az Édes és Savanyú – Felmérés a trópusigyümölcs-gazdaságok viszonyairól Északkelet-Brazíliában című tanulmány azt állapította meg, hogy a gyümölcstermesztésben dolgozó munkások Brazília legszegényebb húsz százalékába tartoznak. A dokumentum részletes bizonyítékokkal szolgált az olyan rossz munkakörülményekre, amelyekről Da Silva is beszámolt.

A brazil mangó betakarítási időszakának csúcsán, szeptemberben és októberben, az Egyesült Királyságban értékesített összes mangó fele Brazíliából érkezik. Az ellátási lánc elején a gyümölcsszedők állnak, akik gyakran nők.

A huszonöt éves Carmen Priscila Souza is közéjük tartozik. A Rio Grande do Norte államból származó nő tinédzserkora óta végzi ezt a munkát. Habár Brazíliában van minimálbér, ő csak az év öt hónapjában, a szüreti szezonban talál munkát. Így csupán 1.175 dollárt keres, aminek az egész évre ki kell tartania. „Bármilyen munkásnak ez nagyon kevés” – mondja. „De ez is több a semminél.”

Gustavo Ferroni, a São Pauló-i kutató, az Oxfam jelentésének társszerzője azt mondja, hogy a problémát súlyosbítja, hogy a brazil mezőgazdaságot óriásvállalatok uralják a kisebb termelők kárára. Úgy véli, hogy további akadályt jelent a bérek és a munkakörülmények javulása előtt az is, hogy az emberek félnek attól, hogy elveszítik a munkahelyüket.

„Az az érv, hogy minden munka jobb a semminél, azt a terhet rója a munkásokra, hogy fogadjanak el mindenféle munkakörülményt, és felmenti a gazdasági szektorokat a felelősségük alól” – mondja. „Ez nem fair. A gyümölcstermelés vagyont generál, és ezt jobban el kell osztani.”

Az Oxfam arra kéri a brazil kormányt, hogy emelje a minimálbért, fokozottabban ellenőrizze a gazdaságokat, hogy elkerülhető legyen a munkásokkal való rossz bánásmód, tegye lehetővé, hogy az alkalmazottak könnyebben csatlakozhassanak szakszervezetekhez, és vizsgálja felül a mezőgazdasági vegyszerekre vonatkozó, jelenleg érvényben lévő engedélyeket.

Patricia Pelatieri közgazdász azt mondja, hogy a havi 998 reálos jelenlegi brazil minimálbér „messze nem elegendő”. Hozzáteszi: „Az Észak-Brazíliában élő embereknek körülbelül 1.800 reálos havi minimumra lenne szükségük. És ezt az év mind a tizenkét hónapjában kapniuk kellene.”

Kértük a brazil kormányt, hogy kommentálja ezt a cikket, de a Mezőgazdasági Minisztérium nem kívánt válaszolni semmilyen kérdésre, a Munkaügyi Minisztérium pedig válaszra sem méltatott.

Globális kereskedelem

Az Oxfam-jelentésben bírált egyik nagy mezőgazdasági vállalat a Caliman volt, aki azt nyilatkozta, hogy „nincs tudomása a jelentésben lefestett valóságról”.

A brazil gyümölcs legnagyobb vásárlói között nyugat-európai országok vannak. Az összes tengerentúli értékesítés 67 százaléka hozzájuk köthető. Közülük is Hollandia és az Egyesült Királyság állnak az első helyen.

Az Oxfam jelentése arra kéri mindkét ország áruházait, hogy jobban figyeljenek oda a brazil gyümölcsök forrására és ellátási láncára, és gyakoroljanak nyomást a termelőkre és a beszállítókra, hogy javítsanak a munkakörülményeken. Azt is kéri tőlük, hogy szorosabban működjenek együtt a brazil szakszervezetekkel, ahogyan szerintük elismerésre méltó módon a brit óriáscég, a Tesco teszi.

Visszatérve az észak-brazíliai Bahia államra, José Evandro da Silvának immáron egy éve nincs munkája. „Amikor eldöntöttem, hogy felmondok, az igazgató behívott az irodájába, és közölte velem, hogy ha beperlem őket, akkor a környék egyetlen cége sem fog alkalmazni” – mondja. Da Silva nem terelte jogi útra az ügyet. Inkább abban bízik, hogy munkát kap egy új szélerőmű parkban, amit most készülnek építeni a régióban.

Írta: Giovanna Fleck

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság