A következő előadó Samuel Moncada londoni venezuelai nagykövet volt. Senor Moncada rámutatott, hogy Venezuela történelmében először van olyan alkotmány, amelyet a nép megszavazott és ez az alkotmány a hatalmat az elittől a tömegek felé fordította. Új önérzet, méltóság és tisztelet van az országban, a tömegek még mindig kérdőre vonják a kormányt és a kormány nem tanítja őket, hanem maga is a tömegektől tanul.

A nagykövet beszélt a korrupció problémájáról is. A kihívás az az, hogy szembenézzünk hibáinkkal és legyőzzük őket, mondta. Vannak korrupt chávista jelöltek is, de, mint említette, ez nem a szentek forradalma és a korrupció ellenes kampány őszinte. Barack Obama megválasztása arra mutatott, hogy bár ő szimpatikusnak látszik, attól ő még mindig egy nagyhatalom feje – ki kell nyújtanunk a baráti jobbot, fel kell készülnünk a legrosszabbra, de remélnünk kell a legjobbat.

John McDonnell munkáspárti parlamenti képviselő és a HOV másik elnöke beszélt következőként. A mi szerepünk abban, ahogy Venezuelát védjük a jelenlegi válságos időkben kritikus, mert a válság Venezuelát sem fogja elkerülni. Beszélt arról, hogy milyen nagy szegénységet örökölt a Chávez adminisztráció Venezuelában és hogy õk voltak az elsők, akik tettek valamit ellene azzal, hogy a hatalmat a köznép kezébe adták. De hát, időbe kerül míg minden jobb lesz az amerikai támogatással működő ellenzékkel folytatott harcban. A mi felelősségünk, hogy cáfoljuk a propagandát és megvédjük ezt a forradalmat a támadástól, fejezte be beszédét John McDonnell.

Matt Wrack az FBU (Brit Tűzoltók Szakszervezete) főtitkára volt a következő szónok.  Mesélt nekünk az FBU nemzetközi hagyományairól, majd áttért arra, hogy miután 30 évig az volt az elv, hogy az állam maradjon ki a piacból, most hirtelen elkezdtek mindent államosítani. De csak a veszteséget, a hasznot a jövőre hagyták. Most egy alternatívára van szükség. Ezért olyan fontos Venezuela a brit munkásosztálynak. Venezuelában a munkások megtárgyalják, hogy hogyan szervezzék a társadalmat, ez egy teljesen más világ, mint ami Nagy Britanniában történik. Végül még azt is hozzátette, hogy a média soha nem fogja elmondani az igazat Venezueláról, így ezt nekünk kell megtennünk.

Az utolsó beszédet Jesús Pino, az államosított acélgyár, a SIDOR Acélmunkások Forradalmi Frontjának tagja tartotta. Jesús elmondta, hogy milyen hihetetlen nagy érdeklődéssel fogadta a venezuelai munkásosztály a változások folyamatát. Ő, az Orinoco acélgyárból jött, ami az egyik legnagyobb venezuelai acélmű, amelyet idén államosítottak. A céget 1997-ben privatizálták, és ezek után a munkakörülmények egyre rosszabbodtak, beleértve több halálos balesetet is. Az acélmunkásoknak harcos hagyományaik vannak, amit akkor is lehetett látni, amikor a multinacionális tulajdonos nem volt hajlandó a munkások követeléseit teljesíteni 2007-ben. 

2008 márciusában a Nemzeti Gárda megtámadta a munkásokat az akkori munkaügyi miniszter utasításáraGárda, akit ezek után azonnal elbocsátottak. Ezután az Alelnök vette át a tárgyalások vezetését, de amikor a multi nem adta magát, Chávez úgy döntött, hogy államosítja a céget. Az államosított acélgyárnak hasznot kellett termelnie de ugyanakkor szocialistának is kellett lennie. Ez hogy ment? Úgy, hogy a munkások szervezték meg a termelést is, meg a javak szétosztását is. Sajnos azelőtt nem volt sok tapasztalatuk arról, hogy hogyan kell felügyelni egy ilyen nagy gyárat, így létrehozták az acélmunkások forradalmi frontját, azzal a céllal, hogy eltöröljék a még mindig létező kapitalista struktúrákat a cégen belül. Beszédét azzal zárta, hogy a közeledő válsággal csak úgy lehet szembenézni, ha minden munkás egy forradalmi szakszervezetbe tömörül.

Ezek után a konferencia három részre oszlott és így három nagyon érdekes és eredményes megbeszélésen vehettünk részt: A XXI. század szocializmusa, Munkásfelügyelet és latin-amerikai Szolidaritás témáiban. Az utolsó szó Jesús Pino-nak és a HOV alapítójának Alan Woods-nak jutott melyben mindketten a munkás szolidaritás mellett szavaztak és felhívtak minden jelenlévőt, hogy folytassák a harcot a bolivári forradalom védelméért.

A HOV konferencia a következő határozatot hozta Venezuelával szolidaritásban és megszavazta a kampány új Vezető Bizottságát.

Hands off Venezuela 2008-as Nemzeti Konferencia határozat.

Ez a konferencia elismeri a bolivári forradalom fontos vívmányait, különösen az ingyenes egészségügy terén és az egész lakosságra kiterjesztett oktatásügyben. Ez a konferencia azt is tudomásul veszi, hogy Venezuela gazdasági politikája (stratégiailag fontos iparlétesítmények államosítása, a nemzeti anyagi javak köztulajdonba vétele, munkásjogok védelme, szociális kiadások stb.) szemben áll a kapitalista kormányok által világszerte folytatott gyakorlattal. 

• Biztosítjuk a bolivári forradalmat a támogatásunkról és harcolunk a média hazugságai és csúsztatásai ellen.

• Megígérjük, hogy igaz információt terjesztünk a bolvári forradalomról Nagy – Britanniában a munkásoknak, a diákoknak, az ifjúságnak, a szolidaritás aktivistáinak és általában a lakosságnak.  

• Tovább visszük a XXI. századi szocializmusról szóló vitát a brit mozgalomban.

• Folytatjuk a venezuelai és latin-amerikai népek forradalmi harcaival való szolidaritást; harcolunk a multinacionális cégek és európai imperialista érdekek ellen; együtt működünk a többi latin-amerikai szolidaritási kampánnyal.  

Egyhangúlag megszavazva, London, 2008. november 22.

Az eredeti cikk itt találtató.

További képek itt találhatóak.