Karen Spring, a Hondurasi Szolidaritási Hálózat koordinátora beszélt a teleSURnak a hondurasi korrupcióellenes mozgalomról és a benne rejlő lehetőségekről.

teleSUR: Néhányan, köztük Ariel Varela – akit a hondurasi média a mozgalom vezetőjeként emleget – „közép-amerikai tavaszként” beszélnek a Hondurasban és Guatemalában zajló eseményekről. Ön is úgy gondolja, hogy a mostani mozgalmak egyfajta „tavaszt” jelentenek a régióban?

Karen Spring: Igazából én csak a Hondurasban zajló tüntetésekről és azok kontextusáról tudok beszélni, arról nem, ami Guatemalában történik. A hondurasi felháborodottak mozgalmának uralkodó diskurzusa igyekszik azt a benyomást kelteni, hogy valamiféle „közép-amerikai tavasz” zajlik Hondurasban, mondván, hogy Honduras felébredt, változást akar és Juan Orlando Hernández lemondását követeli. Nem világos, hogy a felháborodottak vezetői miért hívják ezt „tavasznak”, mikor a hondurasiak, különösen az őslakosok, az afro-őslakosok, a földművesek, a nők és Népi Ellenállás Országos Frontja (FNRP) a 2009-es katonai puccs óta az utcákon vannak, és a maguk területén követelik Honduras egy Alkotmányozó Nemzetgyűlésen keresztüli átalakítását és újraalapítását. Ezek a követelések megjelennek ugyan néhány helyen, de kimaradnak a felháborodott mozgalom domináns, de nem igazán strukturált elemzéséből.

Mivel az elmúlt évek puccs utáni felvonulásait az Egyesült Államok és a hondurasi elit nem találta legitimnek, gyanús, hogy a jobboldali média, az oligarchák és az Egyesült Államok a mostani hetenként tartott fáklyás felvonulásokat és a felháborodottak mozgalmának akcióit jogosnak, békésnek és a felháborodás demokratikus kifejeződésének tekinti.

Számos hondurasi állt ellen azoknak az igazságtalanságoknak éveken át, amelyek a demokrácia válságaként jelentek meg a puccs nyomán. Miért van az, hogy az elégedetlenség ebben a pillanatban forrt fel, és ezreket vitt az utcára az elmúlt hetekben, noha a büntetlenség kérdése már hosszú ideje jelen van?

Ez nagyon jó kérdés. Miért pont most?

Melyek a mostani mozgalom központi követelései, és milyen taktikával akarják elérni azokat? Ön ezeket megfelelő igényeknek és hatékony taktikának találja? Ha a „felháborodottak” mozgalma által megfogalmazott követelések teljesülnek, annak mi lenne a következménye a hondurasi politikára és az emberekre nézve?

A mozgalom követeléseinek középpontjában egy a Büntetlenség Elleni Nemzetközi Bizottság (CICIH) felállítása, a hondurasi elnök, Juan Orlando Hernández lemondása valamint a főügyész és a helyettes főügyész a Társadalombiztosítási Intézet (IHSS) kifosztásában játszott szerepének kivizsgálása szerepel. Ugyanakkor az elmúlt néhány hétben az utóbbi két követelés már nem jelenik meg annyira a felháborodottak mozgalmának diskurzusában, mint korábban.

Úgy gondolom, kisebb győzelmeket lehet aratni egy büntetlenség elleni nemzetközi bizottság (CICIH) felállításával, de egy ilyen bizottság nem megoldás egy korrupt rendszerre, amely rohadt a tetejétől az aljáig. A korrupció a neoliberalizmus velejárója és a büntetlenség megkönnyíti mindkettő további fennmaradását. A korrupció és a büntetlenség úgy tűnik szükséges ahhoz, hogy hondurasi elit, a transznacionális vállalatok, a nemzetközi pénzügyi intézmények, valamit az Egyesült Államok és Kanada érdekei és folyamatos dominanciája ne sérüljenek. Sajnos ennek a mozgalomnak a domináns diskurzusa nem beszél a neoliberális modellről vagy nem kritikus vele, és ehelyett úgy gondolják, hogy a korrupció és a büntetlenséggel kapcsolatos követeléseik „kezelhetőek” vagy megoldhatóak a CICIH-en keresztül.

Bár a felháborodottak mozgalmának vezetői részt vettek az Amerika Államok Szervezete (OAS) által szervezett néhány találkozón, amikor az OAS képviselője az országban tartózkodott a múlt héten. Hónapokkal a 2009-es puccs után a társadalmi mozgalmak/a Resistencia/az FNRP fontos leckét tanultak meg az OAS által szervezett párbeszédekről és tárgyalásokról. Rájöttek, hogy az OAS célja tisztára mosni a hondurasi kormány vagy a puccsisták bűneit, miközben elősegíti a kapcsolatok normalizálását Honduras és a nemzetközi közösség között, amely retorikailag megszakította a kapcsolatait Hondurassal a puccs miatt. Kevéssé hiszek vagy bízom az OAS-ban, mivel az az Egyesült Államok érdekeit jeleníti meg ebben a párbeszédben.

Kik alkotják a mostani mozgalmat és a vezetését, és hogyan szervezte meg magát?  Nem ássa alá a baloldal, a mainstream és a jobboldali elemek változatos szövetsége a mozgalom potenciálját a radikális reformok elérésében?

A felháborodottak mozgalmának nincsen strukturális elemzése, amely a korrupciót és a büntetlenséget a neoliberalizmus kontextusában, a hondurasi elit hatalmának valamint az Egyesült Államok és szövetségeseinek hondurasi szerepének környezetében vizsgálná. Ennél fogva a követeléseik nem elég „radikálisak” ahhoz, hogy megtalálják a korrupció problémájának gyökerét. Emiatt talán arathatnak kis győzelmeket, de közelébe se juthatnak annak, amiért a 2009-es puccs utáni társadalmi mozgalmak harcolnak, és amit követelnek.

Számomra elengedhetetlen a mostani felháborodottak mozgalmának és puccs utáni társadalmi mozgalmak/a Resistencia/az FNRP elemzése és összehasonlítása. A mostani mozgalom meg sem közelíti azokat a puccs utáni mozgalmak strukturális, transzformatív követeléseit. Ez talán azért van, mert a társadalmi mozgalmak eltérő állapotban vannak, és/vagy mert a „hagyományos” társadalmi mozgalmak (lásd puccs utáni mozgalmak) már csatlakoztak a politikai ellenzék olyan elemeihez, mint a jobboldali és puccsista Liberális Párt, a korrupció ellenes párt (PAC) vagy a LIBRE párt. Úgy tűnik, hogy most egy közös ellenség, a Juan Orlando Hernández-féle kormányzat egyesítette őket.

Sajnálatos módon a felháborodottak mozgalmának domináns diskurzusa olyan elemek gondos ellenőrzése alatt áll, amelyek hagyományosan nem a társadalmi mozgalmak „radikális” elemei, sőt, valójában egyértelműen az Egyesült Államok nagykövetségéhez kötődnek. Ide tartoznak az amerikai külügyminisztérium által finanszírozott civil szervezetek, az Egyesület egy Igazságosabb Társadalomért (ASJ) és a Szövetség a Békéért és az Igazságért. A „tradicionális” társadalmi mozgalmak csoportjai (jobb definíció híján) a felháborodottak mozgalmának ezen elemeit mély bizalmatlansággal és gyanakvással nézik, és jó okkal.

Azt mondta, hogy a puccs a közszolgáltatások, a föld és az erőforrások privatizációja érdekében konszolidálta a politikai és gazdasági hatalmat Hondurasban. Hogyan kapcsolódik ez a most napvilágra került korrupciós botrányokhoz, amelyek az utcára vitték a mozgalmakat az utcákra?

A korrupciós botrányok száz százalékig kapcsolódnak a Hondurasban a neoliberalizmus alatt konszolidálódott politikai és gazdasági hatalomhoz. Vessünk egy pillantást arra, hogy mi történt a Társadalombiztosítási Intézettel (IHSS). Először a Nemzeti Párt és a barátai fosztották ki, majd miközben a korrupció miatti vizsgálatokat nyíltan figyelmen kívül hagyták, a Nemzetközi Valutaalap strukturális kiigazításainak jegyében privatizálták is azt. Ma, a botrányok és tüntetések közepette, az IHSS-t és szolgáltatásait kiárusítják a magánvállalatoknak. Ugyanez a folyamat játszódott le a tanárok nyugdíjalapjával az IMPREMA intézményénél nem sokkal a puccs után.

Ahogy korábban mondtam, a korrupció a neoliberalizmus velejárója, és szükséges annak a hondurasi privatizációs folyamatokon keresztüli további politikai és gazdasági konszolidációjához. A mozgalom domináns diskurzusa a korrupciót okolja problémákért, és nem a privatizációs folyamatot, amely évek óta zajlik.

Mennyire láthatóak vagy vannak jelen a radikális ellenállás aktivistái és követeléseik a mozgalmon belül? A mozgalom nagyrészt igazolja az ön elemzéseit, és kapcsolatba hozza a puccs politikai-gazdasági eredményeit a kormányzati korrupcióval?

Úgy gondolom, hogy ez az egyik legnagyobb kihívás a „radikális” ellenállás aktivistái számára. Ők megpróbálják a mélyebb elemzés felé nyomni a felháborodottak mozgalmát. A július 31-én véget ért éhségsztrájk egy kísérlet volt erre. A felháborodottak mozgalmában jelenlévő erős és folyamatos hallgatói részvétel szintén ilyen kísérlet, noha a diákokat szisztematikusan elnyomják és kriminalizálják, amit a média elszigetelt esetekként állít be. Én azonban úgy vélem, hogy ez a felháborodottak mozgalmában való még radikálisabb részvételüknek köszönhető.

Sajnos a felháborodottak a mainstream médiában megjelenő domináns diskurzusa kizárja ugyanazon mozgalom más részeinek elemzését, és ezzel kiiktatja a korrupció strukturálisabb kritikáját. Ez pedig nyilvánvalóan a mindenkori hatalom érdekeit szolgálja.

Az interjút Heather Geis készítette és a teleSUR angol nyelvű oldalán jelent meg.

Fordította: Latin-Amerika Társaság