Vannak olyan zseniális emberek, akikre nincs jobb szó, mint hogy felbecsülhetetlenek. Erre világított rá a kubai Operación Milagro (Csodaműtét) program, és az a több mint 60 ezer operáció, amit kubai orvosok 2006 óta elvégeztek. Ezen műtétek mindegyike ingyenes volt a beteg számára, akinek visszaállították, vagy javították a látását.

Emögött az áll, hogy a kubai internacionalizmus olyan embereket foglal magába, mint Yaisel del Carmen Medina fiatal szemsebész, aki tavaly március óta a saját szakterületéről egyedüli szakemberként dolgozik a haiti fővárosban, Port-au-Prince-ben található La Rennaissance Közösségi Kórházban, ami az Operación Milagro központja Haitin.

Haitin is működik az Operación Milagro

Yaisel elmondta, hogy amikor 2011 októberében megérkezett Haitire a program két fajtája működött: egy mozgó és egy állandó. Ma már csak az utóbbi van meg, de a nem lankadó elkötelezettség és az odaadás lehetővé tette, hogy nemcsak hogy megtartsák a magas színvonalat, illetve a rendelőkben és a műtőkben ellátottak számát, de növeljék is azt.

Mit gondolsz, mik a program sikerének okai?

Ahogy telik az idő, az emberek egyre inkább beszélnek róla egymásnak. Amikor minőségi szolgáltatást kapnak, akkor azt is elmondják. A haitiak tudják, hogy a műtétek ingyenesek, tisztában vannak a kubai orvosok presztízsével, és tudatában vannak annak, hogy hogyan javította az emberek életminőségét az elmúlt évek munkája.

Ezenkívül figyelembe kell venni azt, hogy a csapatunk képes azonosulni a beteggel. Ez az összehangolt hozzáállás a műtét előtti időszaktól kezdve, a műtőbe való érkezésig, azokkal a képességekkel együtt, amit a Haitibe érkezésem óta elsajátítottunk, tette lehetővé ezeket az eredményeket.

Hogyan folyik a napi munka?

Hétfőtől péntekig végezzük a műtéteket, átlagosan 15-18 esetet naponta, és 80-85 beteget vizsgálunk meg a rendelőkben. Ezekkel a páciensekkel a műtét előtt rutint végezzük el: vérvizsgálat, orvosi vizsgálat, és amikor készen vannak, akkor adunk nekik időpontot a műtétre. Nemcsak szürkehályoggal és pterigyiummal foglalkozunk, mert vannak olyan betegek, akik olyan Haitin nagyon gyakori betegségekkel fordulnak hozzánk, mint a szaruhártya fertőzés vagy a glaukóma.

Felméréseket is végzünk, általában szombatonként, amikor különböző közösségekhez látogatunk el, miután előzetesen egyeztettünk a körzet orvosaival, és így eljutunk a betegekhez, akik kapnak egy kórházi beutalót.

Átlagosan milyen korú emberek fordulnak meg a rendelőkben?

Ötven évesnél idősebb felnőttek, de jön sok fiatal is, akik traumatikus szürkehályogban szenvednek. Elvégzünk rajtuk egy szemészeti ultrahangos vizsgálatot, és ha a retina nem vált le, akkor eltávolítjuk a hályogot, és újra jól fognak látni. Ezek olyan emberek, akik nem tudnak dolgozni, és más feladatokat ellátni.

Mi a legnehezebb része a munkának?

A nyelvi akadályok. Vannak tolmácsaink a rendelőkben és a kórtermekben, de csak a műtét előtti fázisban. Azután – az előírásokkal összhangban – csak nővérek és én vagyok jelen, mint sebész. Ez nehéz, mert el kell mondani a betegnek, hogy nézzen lefelé, ne tegyen semmilyen hirtelen mozdulatot, és nézzen a fénybe, de sokan nem értik, és a műtét közben mocorognak. Ez mindig megnehezíti a dolgokat.

Mit gondolsz, mennyivel javította az általatok végzett munka a haiti emberek életminőségét?

Nagyszerű valakinek helyreállítani a látását, és jelentős hatása van egy olyan korlátozott forrásokkal rendelkező nép számára, mint a haiti.

Olyan betegekről beszélünk, akik az időpontra vakon, a családtagok segítségével érkeztek. Láttam néhányszor, hogy egyesek lekuporodnak az ajtóba, mert nem látják hogy kell bemenni. A műtét után a látásuk több mint 60 százalékát visszanyerik.

És ennek hangot is adnak?

A haitiak nem annyira közlékenyek, mint amilyenek, mi kubaiak vagyunk, de igen, hálásak. Ők nem olyan betegek, hogy amikor leveszed a kötést a szemükről, akkor mosolyognak vagy kifejezik az elégedettségüket, de amikor megkérdezed tőlük, hogy jól látnak-e és elégedettek-e, akkor kimutatják.

Szívesen emlékszel majd erre az időszakra, vagy inkább elfelejtenéd?

Mindenképpen szívesen emlékezem rá.

Leandro Maceo Leyva, különleges tudósító

Forrás: Granma