A Plaza de Mayo Nagymamái (spanyolul Asociación Civil Abuelas de Plaza de Mayo) emberi jogi szervezetet szintén 1977-ben alapították, de ők nem elsősorban az eltűnt gyerekeiket keresték, hanem az unokáikat, akiket az eltűnt gyerekeik hoztak vélhetően világra, és akiket a katonai junta elrabolt és az őket pártoló családoknak adta őket.
Céljuk tehát ezeknek a gyerekeknek a felkutatása volt és visszajuttatásuk a biológiai családjukhoz. A Nagymamák munkájának köszönhetően, akiket a tudós, Mary-Claire King segített, a körülbelül ötszáz elrabolt vagy fogságban született gyerek 10 százaléka került meg. 1998-ban kétszázötvenhat eltűnt csecsemő személyazonossága volt dokumentálva. Közülük ötvenhatan kerültek addigra már elő, heten pedig meghaltak. A Nagymamák munkája nyomán megalapították az Argentin Törvényszéki Antropológus Teamet, és létrehozták a Nemzeti Genetikai Adatbankot. A génkutatások legújabb eredményei segítségével a Nagymamáknak sikerült visszajuttatniuk harmincegy gyermeket a biológiai családjukhoz, tizenhármat pedig az örökbefogadó és a biológiai családjuk közösen nevelt fel. A többi ügy a bírósági csatározások között feneklik meg.
A csecsemők elrablása tudatos része volt a piszkos háborúnak. Az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága (IACHR) szerint minden a junta jóváhagyásával történt, a következő okból: „Az életben maradt családokban a fájdalom, amit a családtagjaik eltűnése okozott fejlődni fog, és néhány év múlva, a felforgató illetve potenciálisan felforgató elemek egy új generációja fog felbukkanni, és így nem lesz hatékony a piszkos háború.”
Az eltűnt anyáknak és gyermekeiknek egy szobor állít emléket, ami az egyik egykori koncentrációs tábor falánál található. Egy terhes nőt ábrázol, amire azoknak a gyerekeknek a nevei vannak felírva, akik ott születtek.
Kapcsolódó cikkeink:
A Plaza de Mayo Anyáinak története II.
A Plaza de Mayo Anyáinak története I.
Cikkajánló: Ötven év csecsemőlopásért az argentin exdiktátornak
Elliott Abrams sötét története Latin-Amerikában és harc az igazságért