A nemzetközi közösség, különösen Dél-Amerika kulcsszerepet játszhat a paraguayi válságban, ami azután alakult ki, hogy eltávolították a hatalomból Fernando Lugo elnököt, és a helyére az alelnökét, Federico Francót ültették.
Az új kormány előtt álló legnagyobb kihívás ugyanis az, hogy a szomszédos országok nem hajlandók elismerni a Franco adminisztrációt.
Miközben Franco hétfőn az elnöki palotában bemutatta a kabinetjét, Lugo – akit egy kongresszusi szavazás mozdított el pénteken – bejelentette, hogy árnyékkormányt alakít, amellyel megfigyeli és ellenőrzi az új kormány lépéseit.
Eközben Argentína és Venezuela visszahívta a nagyköveteit, és Venezuela minden olajszállítmányt felfüggesztett Paraguay irányába.
Brazília, Chile, Kolumbia, Mexikó, Peru és Uruguay megbeszélésre hazahívta a nagyköveteit, és a Mercosur (Déli Közös Piac) kereskedelmi tömb pedig úgy döntött, hogy nem hívja meg az új paraguayi kormányt az argentínai Mendozában június 28-29 között tartott csúcstalálkozójára.
Franco arra panaszkodott, hogy a szomszédos országok túl messzire mentek, és azzal érvelt, hogy az elmozdítási procedúra az alkotmánnyal összhangban történt.
Az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára, José Miguel Insulza és a régió számos más vezetője azt mondta, hogy az elmozdítási tárgyalás, amely során Lugónak csak két órát adtak, hogy megvédje magát, megsértette az eljárásrendet.
Az öt vádpont egyike szerint Lugo politikailag és büntetőjogilag is felelős a véres június 15-i összecsapásért, amelyben 17 ember halt meg Curuguatyban, Északkelet-Paraguayban. Azzal is vádolták, hogy a kongresszussal való konzultáció nélkül írt alá egy Mercosur demokrácia-záradékot, ami állítólag korlátozza a nemzeti szuverenitást. Egy másik vádpont szerint nem állta útját az egyre rosszabb közbiztonságnak és a növekvő bűnözésnek. Végül pedig azzal vádolták, hogy politikai nagygyűlést tartott egy laktanyában.
Noha az elmozdítási eljárás kevesebb, mint 24 órát vett igénybe, Lugo elfogadta a döntést, és félreállt, mondván, hogy el akarja kerülni a vérontást.
Francót a kongresszus egyből beiktatta, hogy kitöltse Lugo 2013 augusztusában véget érő ciklusának maradék idejét.
Lugo később az elmozdítását „parlamenti puccsnak” nevezte, és azt mondta, hogy ez a demokratikus folyamat intézményes összeomlása. Arról is beszélt, hogy reméli, hogy jelen lehet a Mercosur csúcstalálkozón, hogy az Argentínából, Brazíliából, Paraguayból és Uruguayból álló tömb többi elnökének elmondhassa az ő verzióját a történtekről.
„Ezen a ponton az egyik legfontosabb szereplő a nemzetközi közösség, mert az ország nagyon sebezhető”, nyilatkozott Milda Rivarola politikai elemző. „Számos módja van Paraguay gazdasági ellehetetlenítésének, hiszen ez egy zárt ország, ami nagyon gyenge intézményekkel rendelkezik.”
Paraguay a Mercosur legkisebb tagja, amely a tömb GDP-jének mindössze 0,7 százalékát adja, szemben Brazília 80, Argentína 17,8 és Uruguay 1,5 százalékával.
Ha a tömb a szankciók mellett döntene, magyarázta Rivarola, akkor az segítene annak tisztázásában, hogy pontosan ki áll Franco kormánya mögött, ami a nagybirtokosok valamint az üzleti és iparkamarák támogatását élvezi.
„Ezek a szektorok ugyanolyan szuverenitással bírnak, mint az állam. Ők támogatták az elmozdítást, de ha gazdasági szankciók elfogadására kerül sor, ők nem akarják majd fizetni a számlát”, tette hozzá az elemző.
Lugo, az egykori katolikus püspök, a „szegények püspöke”, 2008-ban a baloldali mozgalmak és pártok szövetségének, valamint az ország második legnagyobb pártjának, az Autentikus Radikális Liberális Párt (PLRA) támogatásával nyerte meg a választásokat.
Azonban a PLRA négy év kormányzás után, melynek során négy minisztert is adott, megvonta a támogatását Lugótól, és a 61 évig – beleértve Alfredo Stroessner 1954-1989 közötti diktatúrája alatt is – hatalmon lévő, és éppen Lugo megválasztásakor a hatalomból kieső Colorado Párt elmozdítási javaslata mellett szavazott.
„A PLRA azért vonta meg a támogatását, mert a helyzet tarthatatlan volt; megpróbáltuk meggyőzni Lugót a közös kormányzás szükségességéről, de ő mindig makacs volt és a környezetében lévők is”, mondta Enrique Salyn alsóházi képviselő, akit Franco nevezett ki közmunkáért és a kommunikációért felelős miniszterré.
A curuguaty incidens volt az utolsó csepp a pohárban, mondta Salyn.
Az erőszakos incidens körülményei nem tisztázottak. A Lugóval szembenálló szektorok a gyilkosságokkal a földtelen parasztokat vádolják, miközben a Lugóhoz közelálló források azt mondják, hogy a földfoglaló parasztok közé beszivárogtak idegenek, akik csapdába ejtették a rendőröket.
A kérdéses földterület a Campos Morombí SAC y Agropecuaria vállalat nevén van, amelynek tulajdonosa Blas N. Riquelme, a Colorado Párt üzletembere és politikusa. Azonban a Főügyészi Hivatal és a Nemzeti Vidékfejlesztési Intézet szerint a birtok jelenleg az államé.
Az Igazság és Igazságosság Bizottság (CVJ) – ami 2003 és 2008 között a Stroessner-diktatúra idején elkövetett emberijog-sértéseket vizsgálta ki – ugyancsak azt állította a zárójelentésében, hogy a birtok az állam kezébe került, hogy a földreform értelmében szétosztásra kerüljön.
„Vidéken súlyos válság van, amelyet egyik kormány sem volt képes megoldani, és ahol Lugo is kudarcot vallott az igazi megoldás megtalálásában”, mondta Rivarola.
Azt is mondta, hogy a mészárlás körülményei könnyen lehet, hogy soha nem tisztázódnak.
A földkérdés a legnagyobb konfliktusforrás, amivel Francónak szembe kell néznie.
„Az elhatározás az az, hogy meg kell próbálni szabályozni a földbirtoklást azon a területen; legalább egy földjegyzéket kell készíteni, amely szabályozza a helyzetet”, mondta Salyn.
Sixto Pereira, a Tekojoja Néppárt szenátora, Lugo szövetségese, elmondta, hogy ami történt az „a demokratikus folyamat felrobbantása volt… a párt vezetése megegyezett, hogy megvédi az oligarchákat, amelyek a tisztességtelenül szerzett földeket birtokolja.”
Rivarola azt mondta, hogy Lugo és a hozzá közelállók nem vették észre, hogy mekkora válság van készülőben. Azt is elmondta, hogy a kongresszus nem látta előre azokat a nemzetközi következményeket, amiket az ország fog megszenvedni.