Építészeti és politikai hitvallása évtizedek óta mit sem változott, pedig Oscar Niemeyer világhírű brazil építész, a 20. századi építőművészet (egyik) legismertebb alkotója, már 103. születésnapját ünnepli.

Bár manapság már többet pihen, legfontosabb feladatai között tartja számon, hogy kiálljon a szegényekért, akikből - gazdasági fellendülés ide vagy oda - Brazíliában még mindig sok van. Évtizedek óta a baloldali eszmék elkötelezett híve, újabban pedig azzal hallatott magáról, hogy írt egy dalt a nyomornegyedekben élő emberek életéről. A Tranquilo com a vida (Békében az élettel) című dal szövegének és zenéjének javarészét Niemeyer szerezte és Edu Krieger zenész szólaltatja meg. Az interneten már hallható a mű.

A zene azonban csak játék Niemeyer számára, az igazi szenvedélye mind a mai napig az építészet. Niemeyer tervei alapján épült Brazília futurisztikus fővárosa, Brazíliaváros, illetve még kb. 600 épület, egyebek mellett a New York-i ENSZ-székház. Az általa tervezett épületek stílusteremtő látásmódját dicsőítik.

A futurizmus képviselőjének tekintett Niemeyer Brazília mellett Olaszországnak, Spanyolországnak, Franciaországnak, és más országoknak is tervezett épületeket.

Az 1940-es évek végére ismert építésszé és radikálisan baloldali gondolkodóvá vált - 1945-ben be is lépett a brazil kommunista pártba, és ezért, amikor 1947-ben a Yale Egyetem felkérte professzorának, nem kapta meg az amerikai vízumot. Eszméi mellett idős korában is kitartott. Barátja, Fidel Castro szerint: "Niemeyer és én vagyunk az utolsó kommunisták ezen a bolygón".

"A kommunista építészet helye Moszkvában van" - mondták az 1964-es jobboldali puccsal hatalomra került katonák. Niemeyer irodáját felforgatták, megrendeléseit lemondták, ő pedig önkéntes száműzetésbe vonult: irodáját Párizsban, a Champs-Elysée-n rendezte be. Csak 1985-ben, a demokratikus választás után tért vissza hazájába.

Idős korában a venezuelai elnök sokat emlegetett, emblematikus kézmozdulatát formázó, Washington felé tájolt emlékművet tervezett a szocialista Hugo Chávez tiszteletére.

Élete és munkássága

Az ember - akinek szemeiben Le Corbusier, az építészet pápája szerint Rio de Janeiro hegyei tükröződnek - 1907. december 15-én született Rio városában egy német származású családban.

Építészeti tanulmányait 1934-ben fejezte be az Escola de Belas Artes hallgatójaként, és példaképeivel, Lucio Costával és Le Corbusier-vel kezdett dolgozni.

1947-ben részt vett a New York-i ENSZ-palota tervezésében, az ötvenes években hazája új fővárosa, Brazília város tervezése kötötte le. Az 1964-től 1985-ig tartó katonai diktatúra idején üldözték, dolgozni sem engedték.

Munkáinak többségét a terekkel és felületekkel való nagyvonalú bánásmód jellemzi. Szakmai hitvallásához tartozik az is, hogy meg akarja lepni az embereket. "Ez az építészet feladata, hogy küzdjön egy jobb világért, amelyben az építészet mindenkit, és nem csak kiváltságos csoportokat szolgálna" - mondta nemrégiben a The Art Newspaper című brit művészeti folyóiratnak.

A brazil oktatási miniszter Lúcio Costa irodáját kérte fel a Nevelési és Egészségügyi Minisztérium új, Rio de Janeiró-i épületének megtervezésére, ő pedig a program vezetését Niemeyerre bízta. A terveket a Brazíliában vendégeskedő Le Corbusier-vel közösen kellett készítenie, és a svájci építész jelentősen hatott szemléletére, gondolkodására.

Az 1939-es, New York-i Világkiállítás brazil pavilonját Costával közösen tervezte; az épület annyira szép lett, hogy jutalmul New York polgármestere átadta neki a város kulcsait.

1940-ben Belo Horizonte polgármestere, Juscelino Kubitschek megbízta a Pampulha-tó partján kialakítani kívánt új városrész megtervezésével. Az építkezést 1943-ban fejezték be.

Az 1942-ben elkészült Assisi Szent Ferenc templom, feszített szerkezetű vasbeton templom egyedien kialakított, aszimmetrikus, ívelt, előtetőszerűen túlnyúló héjfelületeit az egyház túlságosan ridegnek találta. Elégedetlenek voltak az oltárképpel is - olyannyira, hogy a templomot csak 1959-ben szentelték fel.

Konstruktivista stílusban formálta meg Rio de Janeiróban a Boavista Bank épületét (1942-1947).

Az államelnökké választott Juscelino Kubitschek újabb feladattal bízta meg Niemeyert és korábbi főnökét, Lúcio Costát. A cél az volt, hogy Rio de Janeiro dominanciája mellett Brasiliát tegyék meg a gazdasági és társadalmi élet másik fő pólusává, melynek legfőbb eszközét az építészetben találták meg. Niemeyer feladat az épületek megtervezése volt, Costa pedig a városszövetért volt a felelős.

A végeredmény nagyobb hatású lett, mint az eredetileg gondolták volna. Nem csak új fővárost adtak az országnak, de elsősorban Niemeyer épületinek köszönhetően, kialakult a modern brazil építészet is, a maga jellegzetes stílusjegyeivel.

Hogy csak az 1960-ra befejeződő városépítés legfontosabb eredményeit említsük: felépült Nemzeti Kongresszusi Központ, az új központi katedrális, a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Könyvtár és az új elnöki palota.

A diktatúra bukása után, a visszatérés új lendületet adott neki. 1988-ban Pritzker-díjjal, az építészet Nobel-díjával tüntetik ki. 1996-ban átadják egyik leghíresebb munkáját, a Niteroi városában lévő kortárs múzeumot (Niterói Contemporary Art Museum).

2002-ben pedig az Oscar Niemeyer Museumot Curitiba városában. 2003-ban őt kérték fel a londoni Serpentine Gallery akkori pavilonjának kialakítására. Három évvel ezelőtt Carlos Marighella-nak, a brazil forradalom egyik atyjának, marxista írónak készített új síremléket, halálának harmincötödik évfordulójára.

Egészségi állapota az utóbbi egy-két évben kissé megrendült, Niemeyer számára azonban a munka az életelixír.

Majdnem minden nap bemegy irodájába, ezen nem is akar változtatni. "Mindig azt mondom, hatvanéves vagyok, és boldog, hogy mindent megtehetek. Az én koromban jobb, ha elfoglalt az ember, és nem jut ideje semmiségeken töprengeni" - foglalta össze életfelfogását.