Segíthet a zene a szegénység ördögi köréből való kitörésben? Juan Diego Flórez tenor a venezuelai El Sistema mintájára hozta létre a Sinfonía por el Perút 2011-ben. Egy olyan programot akart megalkotni, amely nemcsak zenét oktat, hanem családias környezetet biztosítva tanítja a hátrányos helyzetű gyerekeket csapatmunkára, empátiára és önbecsülésre.
Az eredmények lenyűgözőek: 75 százalékkal estek vissza a nem kívánt terhességek, 51 százalékkal csökkent a családon belüli erőszak, a gyerekek jegyei pedig jelentősen javultak, ahogyan a főiskolákra bekerülők száma is.
A zene esély adhat a gyerekeknek a szegénységből való kitörésre - Fotó: Sinfonía por el Perú
A Lima tartományban lévő Manchayból származó húszéves Ana Rosa Prado oboás a kezdet kezdetén, nyolc évvel ezelőtt csatlakozott a programhoz. „A Sinfonía segített abban, hogy önbizalmat szerezzek, és hasonló változást tapasztaltam az osztálytársaimnál is. Mostanra rájöttek, hogy nem kell a szüleik nyomdokaiba lépniük, hanem inkább példák és büszkeség forrásai lehetnek számukra” – mondta az AQ-nak. „A Sinfonía egyfajta család lett számomra” – fogalmazott Prado, aki kommunikációt tanult a főiskolán, most pedig a Sinfonía növendékeinek koordinálásában segít.
Flórez akkor ismerkedett meg először az elképzeléssel, amikor 2009-ben Venezuelában járt, hogy Gustavo Dudamel karmesterrel és hegedűművésszel együtt lépjen fel. A venezuelai El Sistema egy nemzetközileg elismert program, amely arról híres, hogy 1975-ös létrehozása óta segít a bűnözéssel és droghasználattal teli környezetben élő gyerekeknek. Dudamel, aki jelenleg a Simón Bolívar Szimfonikus Zenekart és a Los Angeles-i Filharmonikusokat vezeti, minden bizonnyal a program leghíresebb diákja. „Annyira lenyűgözött és mélyen megindított, amit láttam, hogy azt mondtam magamnak, ezt azonnal át kell vinnem Peruba” – mesélte Flórez az AQ-nak. „Magával ragadott az a felismerés, hogy a zene képes átalakítani a társadalmat és megóvni a gyerekeket.”
A teljes egészében a venezuelai kormány által fenntartott El Sistemától eltérően a Sinfonía por el Perút különböző szervezetek finanszírozzák, például az Amerika-közi Fejlesztési Bank – ami a program elindítását is segítette –, de európai alapok és perui cégek is támogatják. A Sinfonía igazgatója César Oré azt mondja, hogy a magánfinanszírozás plusz erőfeszítéseket igényel, de lehetővé teszi a program bővítését, és nem befolyásolják a kormányváltások.
A tanítás utáni foglalkozások jelenleg húsz núcleosban, azaz magcsoportban folynak, amelyek kórusaiban és zenekaraiban körülbelül ötszáz gyerek vesz részt. Ezenkívül van tizenegy olyan kisebb központ is, amelyekben egy-egy tanár legfeljebb százhúsz fős kórusokkal foglalkozik. A gyerekek öt éves kortól legalább heti négyszer vesznek részt foglalkozásokon, és a nagyzenekart meghívták már a Salzburgi Fesztiválra és a New York-i Carnegie Hallba is.
„A szegénység motiváló erő” – mondta Flórez az AQ-nak. „Belekapaszkodnak abba az egy dologba, amijük van, a zenekarba, a hangszerükbe, és ez boldoggá teszi őket, ezért gyorsabban tanulnak, mint a jobb helyzetben lévő gyerekek. Mi nem fedelet teszünk a fejük fölé, vagy ételt adunk a szájukba, hanem eszközöket és képességeket adunk át nekik.”
A szegény közösségekben, ahol a nincs biztonságos környezet, és a gyerekek gyakran gyerekmunkától, kábítószerektől és bűnözéstől szenvednek, a program menedékké vált. „Végülis mi a szegénység? A társadalomból való kivetettség érzése. Van anyagi szegénység, de lelki és mentális szegénység is van, ami a kirekesztettség érzése” – magyarázta Flórez.
„A zenekarban vagy kórusban a gyerekek önbecsülést és nyilvános elismerést kapnak, és nem érzik magukat többé szegénynek. Lehet, hogy hiányt szenvednek anyagi javakból, de legalább hisznek magukban, hisznek az álmaikban, és tehetségesnek és fontosnak érzik magukat.”
Írta: Fernanda Uriegas
Forrás: Americas Quarterly
Fordította: Latin-Amerika Társaság