Ma már körülbelül nyolcvan ember beszéli a korábban kihaltnak tekintett mucsik nyelvet, amit jelenleg Peru harmincnyolc iskolájában tanítanak, felélesztve ezzel a térség egyik legfontosabb Kolumbusz előtti nyelvét.

A mocsika, illetve junga vagy junka néven is ismert mucsik volt a mai Peru északi partvidéke, La Libertad, Lambayeque, Piura és Cajamarca régiók fő nyelve.

A mucsik kultúra Kolumbusz előtt Peru északi partvidékén virágzott - Fotó: EFE

A 19. század elejétől kihaltként tartották számon, de a felélesztésére közelmúltban kezdődött erőfeszítések meghozzák gyümölcsüket. A Lambayeque megyében működő Mucsik Tudományos és Kulturális Társaság és más kutatók mindent megtesznek, hogy elsajátítsák és továbbadják a nyelvet. Jelenleg körülbelül nyolcvan tanár tanítja azt, és azt remélik, hogy a térség második nyelvévé válhat. Egy kis közösség is beszéli Etenben.

„Halott nyelvnek tartották, mert nem beszélték tömegesen, de teljesen dokumentálva megőrződött a nyelvtana, hangtana, szókészlete, és kutatók több száz tanulmányából és tudományos publikációjából átfogó képünk van a mucsik nyelvről” – nyilatkozta Antonio Serrepe Asencio a La Razón perui újságnak.

Serrepe Ascencio, a Chiclayóban működő Mucsik Tudományos és Kulturális Társaság elnöke és a mucsik nyelvről szóló két friss könyv szerzője. Közülük még csak az első jelent meg „Mucsik: Történelem a nyelvtanban” címmel.

Az egyik tanulmány, amiről beszélt, Fernando de la Carrera spanyol pap „A junga nyelv művészete” című 1644-es írása. De la Carrera Chiclayóban élt, és a házvezetőnőjétől tanulta el a nyelvet.

A részletes nyelvtani és hangtani leírásokat tartalmazó szövegre a londoni British Libraryben bukkant rá egy perui kutató. Lefényképezte, és terjesztette Latin-Amerikában, mígnem az argentin Tucumáni Egyetem elkészítette az első teljes átiratot. Később a dokumentumot Peru megvásárolta, és azóta ez a nyelv tanulmányozásának és felélesztésének elsődleges forrása.

Gail Silverman amerikai antropológus a kecsua nyelvcsaládon keresztül azt a vélekedést próbálta bizonyítani, hogy a mucsik is rendelkezett képírásos írásmóddal, habár ezt még nem vizsgálták átfogóan.

„Ahogy a kecsua esetében is, a mucsiknak is megvoltak a kutatói, például Rafael Larco Hoyle, aki ránk hagyta a „Museo Larcót, és aki biztos volt benne, hogy a mucsik piramisokban az uralkodókkal eltemetett babszemekből készült pontozott szimbólum a mucsik ábécé” – mondta Serrepe Ascencio.

A mucsik nyelvről szóló további munkák még Ernst Middendorf „Das Muchik oder die Chimu-Sprache” (1892) című szótára, amely a nyelv utolsó fellegvárának számító Etenben beszélt nyelvjáráson alapul; Enrique Brunning „Die Muchik Sprache” (1920) című munkája; a Baltazar Martinez Compañon 18. századi szószedete, valamint Federico Villareal 1921-es „A junga nyelv szótára” című kötete.

Ezeken kívül viszonyítási pont egy 1607-es vallási szöveg is, ami Luis Jeronimo de Ore írt, és amiben hat lapon mucsik nyelvre lefordított imádságok szerepelnek.

A nyelv jelentős kutatója volt még Alfredo Torero nyelvész is, akit a perui kormány letartóztatott, és azzal vádolt meg, hogy együttműködik a Fényes Ösvény maoista gerilláival. Ő szintén a mucsik és más regionális őshonos nyelvek felélesztésén dolgozott egészen 2004-ben bekövetkezett haláláig.

Abban a reményben, hogy felhívja a figyelmet az őshonos nyelvek világszerte veszélyeztetett helyzetére, és alkalmat teremt az előttük való tisztelgésre és a megőrzésükre, az ENSZ 2019-et az Őshonos Nyelvek Nemzetközi Évének nyilvánította.

Ennek fő céljai a következők:

  1. Növelni a megértést, a megbékélést és a nemzetközi együttműködést.
  2. Kedvező feltételek teremtése az őshonos nyelvekkel kapcsolatos tudásmegosztásra és a jó gyakorlatok terjesztésére.
  3. Az őshonos nyelvek a köznyelvbe való beillesztése.
  4. Képessé tevésen keresztüli megerősítés.
  5. Az új tudás feldolgozásán keresztüli növekedés és fejlődés.

Forrás: teleSUR

Fordította: Latin-Amerika Társaság