A kubai fővárosban, Havannában egy nyilvános wifi hotspotnál egy hattagú család mered a képernyőre. Mindannyian gyorsan beszélnek, mert attól tartanak, hogy megszakad a hívás.
„Testvérem” – mondja az egyik férfi a képernyőn látható másik férfinak, „a két pár cipő, amit küldtél, jó lesz, de a színes alsónadrágok nem. Vésd az eszedbe, hogy mindennek újnak és fehérnek kell lennie.” A férfinak ruhákra van szüksége, hogy santóvá, a santería vallás hívévé avassák. A bátyja megígéri, hogy elmegy, és megveszi a szükséges ruhadarabokat. „Még mindig vannak dolgok, amiket nehezen találok meg a nyelvi problémák miatt” – mondja.
Az internet új családi kapcsolatokat is hozott Kubába - Fotó: Ray Sanchez
Egész Kubában ehhez hasonló beszélgetések zajlanak a wifi-parkokban. A Havannai Egyetem Népesedéstudományi Központja (CEDEM) szerint minden harmadik kubainak él egy-egy családtagja külföldön. A CEDEM közgazdásza és népességkutatója, Juan Carlos Albizu-Campos szerint 2030-ra Kuba tízmilliós lakosságából évente több mint negyvenezer embert fog elveszíteni a kivándorlás miatt.
És sok esetben a kivándoroltak jelentik az országban maradt családtagok elsődleges anyagi támaszát. A miami Havana Consulting Group jelentése szerint 2017-ben csak az Egyesült Államokból 3,575 millió dollárt küldtek Kubába.
Új családi dinamika: Az online családi összejövetelektől a „transznacionális anyaságig”
Ma 635 nyilvános wifi hotspot van Kubában, ami korábban ismeretlen módon köti össze a családokat.
Az egyik ilyen hotspot a havannai Américas Arias Szülészeti Klinikával szemben lévő parkban van, ahol több tucat nő jön-megy boldognak vagy gondterheltnek tűnő arccal; némelyek beszélgetnek és nevetnek a telefonba, mások vigasztalhatatlanul sírnak.
„Azt hiszem, most felmegyek a WhatsAppra, hogy elmondjam neki, hogy terhes vagyok” – mondja egy nő a másiknak.
2017-ben a Pszichológiai és Szociológiai Kutatóközpont készített egy tanulmányt Kuba új családi dinamikájáról. A kutatás vezetője, Milagros Samón szerint Kubában nagyon gyakoriak a „transznacionális családok”, amelyekből az egyik családtag a jobb élet reményében kivándorol. „Legtöbbször” – mondja Samón, „a háztartás vezetéséhez és más szükségletek kielégítéséhez pénzt biztosító családtag továbbra is családfő és elsődleges döntéshozó marad, annak dacára, hogy külföldön van. Ezek a wifi hotspotok lecsökkentik a távolságot, ami természetesebbé teszi ezeket a folyamatokat.”
Egy másik beszélgetésben, amit a nyilvános wifivel ellátott parkban elcsípünk, egy középiskolás diák éppen az anyjával beszél.
„Megbüntetett” – mondja a lány a barátnőjének. „Nem mehetek szombaton a buliba.”
„De hogyan fog megbüntetni, amikor nincs itt?”
„Onnan ellenőriz mindent.”
A lány arról beszél, hogy ő és a húga elküldik a jegyeiket az anyjuknak, ő pedig továbbítja az információkat a nagynénjüknek, aki este jön ki a parkba, hogy felcsatlakozzon az internetre.
„Ha rájönnek, hogy valamit elhallgattam, akkor elvehetik tőlem az Xboxot. Mindig azzal fenyegetnek, hogy elveszik a telefonomat és a játékokat.”
Egy másik wifi-park közvilágítása alatt az 56 éves Rosa szinte minden este harminc percre kapcsolatba lép a családjával az interneten keresztül. Rosának van egy Miamiban élő lánya, aki rendszeresen hazalátogat Kubába, és egy Texasban élő fia, akit viszont 2012 óta nem látott.
„Őrzi az egészségem, hogy felhívhatom a családom” – mondja. „Amikor nem volt wifi Kubában, akkor csak a születésnapjukon vagy az év végén tudtam velük beszélni. Nagyon hiányoztak.”
Rosa elmeséli az első alkalmat, amikor megtapasztalta a videóhívást, és egy telefonos alkalmazás, az IMO segítségével élőben láthatta a fiát. Három órán keresztül beszélgettek, amíg a telefon le nem merült.
Rosa azt mondja, hogy mindent látni akart, mintha ott lenne a fiával. „Hadd lássalak! Mutasd meg a házad, a gyerekek szobáját, az ételeket a hűtőben” – mondta neki. A hívás közben nevetéssel fojtotta el a sírását, mert bár boldog volt, csak arra tudott gondolni, hogy bárcsak a fia – aki illegálisan hagyta el Kubát – visszatérne. 2018 elején a kormány bejelentette, hogy az országot illegálisan elhagyó kubai állampolgároknak, köztük a külföldről dezertáló orvosoknak és sportolóknak is, engedélyezni fogják a visszatérést.
„Transznacionális anyaság” című 2016-os mesterszakos szakdolgozatában Deborah Betancourt szociológus ezt írja: „Az úgynevezett »transznacionális családok« (…) alatt olyan családi közösségeket értünk, amelyekben a kivándoroltakat és a családjaikat elválasztó földrajzi távolság ellenére a kapcsolat nem szakadt meg, sőt, még meg is erősödött. Az ilyen kapcsolatok két nagy jelentőséggel bíró tényezőn alapulnak: a távközlési médián és a pénzküldéseken.”
Új internet-hozzáférési törvények, új szolgáltatások
2013-ban a Kommunikációs Minisztérium kiadta a 197/2013-as rendeletet, ami engedélyezte az internet-hozzáféréssel való kereskedést. Addig az internethez csak bizonyos szállodákban lehetett hozzáférni óránként több mint négy kubai konvertibilis pesóért (négy dollár).
2015-ben a kubai állampolgárok végre hozzáférhettek wifi hotspotokhoz, amikor is az Empresa de Telecomunicaciones de Cuba S. A. (ETECSA) kubai távközlési szolgáltató bejelentette, hogy harmincöt nyilvános hotspotot létesít. Tavaly decemberben pedig azt közölte, hogy az idei év végén mobilinternet-szolgáltatást indít.
Az internet-hozzáférés Kubában jelenleg óránként egy konvertibilis peso (egy dollár), ami még mindig nagyon drága egy átlagos kubai harminc konvertibilis pesós (30 dollár) havi fizetéséhez képest.
„Minden nap felhívlak”
A wifi-parkok egyikében egy nő zaklatottan járkál körbe-körbe, sír, miközben egy telefont tart a füléhez. A vonal túlsó végén lévő személytől több információért könyörög:
„Te hol voltál? Ismertél valakit a meghalt fiúk közül? (…) Mit mond a média? Nem láttam, hogy mit mondott ez az idióta Trump, csak hallottam róla.” A beszélgetést időről-időre sikolyok, zokogás és dorgálások szakítják meg. „Hogyan tud egy te korodbeli fegyvert szerezni? (…) Minden nap fel foglak hívni. Add apádat, kérlek!”
Később, amikor beszéltünk vele, megtudtuk, hogy tizenhét éves fia a floridai Broward megyében él, ahol aznap tizenhét halálos áldozatot követelő lövöldözés volt a Marjory Stoneman Douglas Középiskolában. A fiú egy másik középiskolába jár, de amikor az anyja hallotta a híreket, pánikba esett. Kétségbeesetten hallani akarta a fia hangját.
Írta: Periodismo del Barrio
Forrás: Global Voices
Fordította: Latin-Amerika Társaság