„Senki sem dobál Molotov-koktélokat pusztán jókedvéből” – mondja Rodrigo Pérez. A tizenhét éves fiú a chilei fővárosban, Santiagóban működő Instituto Nacional (Nemzeti Intézet) diákönkormányzatának elnöke. Diáktársai tettei mögött húzódó indokokról beszél.
Az állami fiúiskola egyike az ország legtekintélyesebb oktatási intézményeinek. A felvételi eljárás nagyon szigorú, és az iskola diákjai közül több korábbi elnök került ki. Az elmúlt néhány hónapban azonban az iskola nem annyira a tanulmányi eredményeivel, sokkal inkább diákjainak tetteivel került be a hírekbe, akik Molotov-koktélokat dobáltak a tetőről és osztálytermeket foglaltak el. A leghevesebb tiltakozásaikat könnygázzal és vízágyúval verték le.
A kemény fellépés csak tovább hergeli a diákokat - Fotó: Getty Images
Az iskola biztonsági kamerákat szereltetett fel, és most a rendőrség belépés előtt átkutatja a diákok táskáit, hogy megelőzzék annak a rombolásnak a megismétlődését, amelyet arcukat eltakaró diákok követtek el. Az ország más nagyhírű fiúiskolái közül néhányan szintén részt vettek a tiltakozásokban, de az Instituto Nacionalban történtek a legszélsőségesebb esetek.
„Elég a megbélyegzésből”
„Olyan ez, mint egy kukta, ami végül felrobban, és ezt a fajta erőszakot váltja ki belőlük” – mondja az egyik tiltakozó, Rodrigo. Még ha nem is ért egyet a maszkos diákok módszereivel, nagyon is megérti a indítékaikat: „Az iskolám tükrözi a chilei oktatás helyzetét. A forráshiányt, és hogy nem törődnek a diákokkal.”
A panaszok patkányfertőzésekről, eldugult mosdókról, kifolyó a szennyvízről, hidegvizes zuhanyokról, betört ablakokról, beázó tetőkről és a diákokat megalázó tanárokról szólnak. „Hat éve várjuk, hogy megváltozzanak a dolgok. Elegünk van abból, hogy terroristáknak vagy bűnözőknek bélyegeznek minket, miközben mi csak azt szeretnénk, hogy meghallgassanak minket” – magyarázza.
A maszkos tüntetők – az iskola sok más diákjához hasonlóan – azt akarják, hogy több forrást fordítsanak az iskoláikra. Legyen elegendő tanár, és reformálják meg a nemzeti alaptantervet, ami szerintük elavult, és nem tükrözi a 21. századi gondolkodást. Egyes diákok úgy vélik, hogy csak azzal lehet felkelteni az emberek figyelmét, ha Molotov-koktélokat dobálnak és osztálytermeket foglalnak el.
Régi probléma
A kritikus hangok azt mondják, hogy az állami iskolák alulfinanszírozottsági problémái Augusto Pinochet tábornok idejéig, az 1970-es és 1980-as évekig nyúlnak vissza, amikor azokat a helyi önkormányzatok felügylete alá helyezték, amelyek szerintük másra költötték az iskolák számára elkülönített pénzeket.
Felipe Alessandri, annak a kerületnek a polgármestere, amelyben az iskola működik, és ami a finanszírozásáért felelős, elutasítja ezt. „Amióta polgármester vagyok, minden erre a célra kapott pesót az iskola infrastruktúrájára költöttünk” – állítja.
Szerinte a diákok a felelősek az iskola rossz állapotért. „Minden alkalommal, amikor megjavítunk valamit, a diákok tönkreteszik. A szünetekben felújítottunk néhány mosdót, de az új tanév első napján már össze voltak firkálva és tönkre voltak téve.”
A diákok a rossz iskolai körülmények ellen tiltakoznak - Fotó: BBC
Azt mondja, hogy a problémát egy kis csoport, rendkívül politikus diák okozza, akik elégedetlenséget akarnak szítani. A polgármester úgy véli, hogy kemény lépésekre van szükség a megállításukra. „Nem engedhetjük, hogy diákok benzinnel locsolják a tanárokat és bombákat dobáljanak. Meg kell állítanunk őket” – jelenti ki.
„A kemény kéz politikája”
Nézeteit a Sebastián Piñera elnök jobboldali kormánya is osztja, ami a tüntetések megfékezésére bevezetett egy „Aula Segura” (Biztonságos Osztályterem) elnevezésű politikát. Az Aula Segura értelmében azokat a diákokat, akikkel kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy erőszakos tüntetésekben vesznek részt, azonnali hatállyal ki lehet csapni az iskolákból, még akkor is, ha még vizsgálják az ügyüket.
Rodrigo azt mondja, hogy ez az új intézkedés – amely miatt néha olyan diákokat is felfüggesztenek, akik semmi rosszat nem tettek – keménykezű, és tovább hergeli a már eleve elégedetlen diákokat. Szerinte ezzel csak azt sikerült elérni, hogy a maszkos tüntetők száma az iskola négyezer tanulójából körülbelül húszról százra nőtt.
„Amikor az állam erővel érvényesíti a politikáját, rendőrök szállják meg az iskolát, hogy diákokat távolítsanak el, és könnygázt és vízágyúkat vetnek be ellenük, azt üzeni nekünk, hogy az erőszak a válaszuk a helyzetre, és ez ellenállást szül” – magyarázza Rodrigo.
Mély megosztottság
A szülők megosztottak azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene kezelni ezt a problémát. A három szülői szövetség három állásponton van. Judy Valdés vezeti az egyiket. „Még a Molotov-koktélokat dobáló diákoknak is vannak jogaik, mert gyerekek, akik még növésben vannak, és a polgármester és a kormány ezt nem érti” – mondja, de hangsúlyozza, hogy nem ért egyet a diákok módszereivel. Valdés szerint több pszichológus kellene az iskolákba, hogy segítsenek megbirkózni a depresszióval és más lelki problémákkal, amelyekkel sok diák küzd.
A diákok maguk azt mondják, hogy bemenni egy-egy osztályterembe gyakran olyan, mint belépni egy háborús övezetbe, és még ha nem is vesznek aktívan részt a tiltakozásokban, könnyen bekerülhetnek a tűzvonalba. Natalia Canales Riquelme tizennégy éves fia, Santiago is így járt.
Santiago „nem viselt maszkot, nem dobált köveket, még azt sem tudja, hogyan kell bekapcsolni egy gáztűzhelyt, nem beszélve a Molotov-koktél-dobálásról”, mondja az édesanyja arról a napról, amikor a fiú majdnem meghalt, mert a tüntetőkre könnygázzal tüzelő rendőrök elé keveredett.
„Majdnem megfulladtam. Azt hittem, hogy meg fogok halni. Amikor végre sikerült kijutnom az udvarról, összeestem, és a menekülő diákok átgázoltak rajtam” – emlékszik vissza Santiago.
Alessandri polgármester azt mondja, hogy meghallgatja a diákok és szüleik követeléseit, és próbál pénzt szerezni az iskola modernizálására. Ám mivel a diákok felfokozott hangulatban vannak, kérdéses, hogy a polgármester ígéretei elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy megállítsák a tiltakozásokat.
Írta: Jane Chambers
Forrás: BBC
Fordította: Latin-Amerika Társaság