Francia Guyanában a hét eleje óta általános sztrájk zajlik. Az alábbi írásban Hubert Prévaud ennek hátterét tárja fel.
Francia Guyanában jelenleg az ország történetének legnagyobb megmozdulása zajlik. Múlt vasárnap a 37 szakszervezetet tömörítő Guyanai Munkásszövetség (UTG) úgy döntött, hogy március 27-e, hétfői kezdettel határozatlan idejű sztrájkot hirdet. Az általános sztrájk szinte az összes iparág dolgozóit érinti.
Határozatlan idejű általános sztrájk zajlik Francia Guyanában - Fotó: AFP
A mozgolódás március 20-án az energetikában dolgozóknál kezdődött. Az Endel (az Engie francia multinacionális energiaszolgáltató leányvállalata) munkásai elzárták a Kourou űrközpont bejáratát, hogy fizetésemelésért tüntessenek. Ez volt az a szikra, amely nyomán átterjedt a sztrájk a gazdaság más szektoraira is: az EDF (Francia Elektromosság) munkásaira, a mezőgazdasági dolgozókra vagy Kourou központjában lévő sebészeti központ alkalmazottjaira.
A szakszervezeti kollektívák útzárakat emeltek számos város bevezető útjain. Port of Cayenne-ben a helyi hatóság prefektúráját is elzárták. Néhol magánemberek is spontán barikádokat emeltek, hogy ezzel csatlakozzanak a szakszervezetekhez. Hétfő óta az ország gyakorlatilag megbénult.
Ez a mozgalom nem a semmiből jött, gyökerei a katasztrofális gazdasági és társadalmi helyzetben keresendők. Guyanában a munkanélküliség általános szintje 22 százalék, ami a fiatalok között meghaladja a 40 százalékot. Az átlagjövedelem összességében 1400 euró, de a guyanaiak közel fele él 500 eurónál kevesebből, miközben az alapvető szükségleti cikkek ára magasabb, mint a francia városokban. A lakosság 15 százaléka nem fér hozzá az ivóvízhez. A gyermekek 44 százaléka csak az általános iskolát végzi el.
A francia államot soha nem érdekelték igazán a guyanaiak. A társadalmi és gazdasági válsággal szembesülve a miniszterelnök által küldött nemzetközi delegáció csak toldozni-foltozni próbálta a helyzetet: 60 millió eurót szántak a kórházra, valamint 25 fős rendőri és 23 fős csendőri erősítést jelentettek be. Mindössze ennyit tudott felajánlani a kormány, pedig 2013-ban François Hollande megígérte a „Megállapodás Guyana jövőjéért” programot, amit azóta sem írtak alá.
A francia guyanaiak már nem elégednek meg jótékonykodással - Fotó: AFP
Az erőteljes általános sztrájk szorításában a kormány úgy döntött, hogy odaküldi az új belügyminisztert, Matthias Feklt (Hamon egyik támogatóját) és a következetlen Erika Bareigts tengerentúli ügyekért felelős minisztert, hogy „lecsillapítsák a kedélyeket”, és hogy „10 vagy 15 évre szóló megállapodást találjanak”, illetve 20 millió eurót ajánlott fel a cayenne-i kórháznak. De az ígéretek és a jótékonyság már nem elegendő, ahogy ez a mozgalom szóvivőjének a miniszterekkel tartott első, március 30-ai találkozója utáni szavaiból kiderült. „Biztosítsák számunkra is ugyanazokat az infrastruktúrákat, amelyet az összes többi francia megyének” – követelte.
A kormányzat hozzáállása leleplezi a francia állam cinizmusát, amelynek Guyana csak a geopolitikai fekvése és az „Ariane” rakétakilövő állomás miatt érdekes. Nem véletlen, hogy ez a felkelés az elnökválasztási kampány közepén robbant ki. A kormány meggyengült, Holland elnök pedig annyira lejáratódott, hogy a jelöltséget sem merte vállalni a választásokon. A miniszterei pedig sajnos a szokásos módon kiugrottak mögüle, és Macron mellé álltak, hogy mentsék a bőrüket.
A harag Guyanában nyíltan robbant ki, de mélyen ott van a francia társadalomban is, és csak a módját keresi, hogy a felszínre kerüljön. A guyanai sztrájk mutatja az utat a status quóval szemben, mert rámutat a mozgósított munkásosztály erejére. A sztrájknak nyilvánvalóan forradalmi jellege van, még ha csak egy kevesebb mint 300 ezer lakosú megyében is zajlik. A sztrájk egy olyan Franciaország képét mutatja, ahol a harag gyorsan terjed.
Mindannyian guyanaiak vagyunk!
Írta: Hubert Prévaud
Megjelent a Nemzetközi Marxista Irányzat honlapján, eredetileg pedig a Révolution francia marxista folyóiratban. A fordítás az angol változatból készült.
Fordította: Latin-Amerika Társaság