A hosszú ideje forrongó társadalmi feszültségek robbanáshoz közelednek Mexikóban, mivel az ország egykoron államosított olajszektorának neoliberális reformjai csődöt mondtak, amit súlyosbít a nyílt korrupció, az életszínvonal stagnálása illetve az elszabaduló infláció.
Az Egyesült Államok médiája jobbára nem beszél a Mexikóban kialakult helyzetről, még a múlt héten, a határ közelében történt több zavargás kapcsán is néma maradt. A jelenleg is zajló „gasolinazo” tüntetések, amelyek a benzin árának 20 százalékos emelése miatt robbantak ki, több mint 400 letartóztatáshoz, 250 üzlet kifosztásához, és hat halálesethez vezettek eddig. Utakat és a határszakaszokat zártak le, és kormányzati épületeket fosztottak ki. Általánosságban a tüntetések békések maradtak, leszámítva néhány elszigetelt erőszakos cselekményt, amelyekért az aktivisták a kormányzat beszivárgó provokátorait okolják.
A súlyos rendszerszintű problémák miatt a pattanásig feszült a helyzet Mexikóban - Fotó: AP
A helyzetről beszámoló kevés mainstream forrás tudósításaiban a benzinárak emelkedésével magyarázzák az eseményeket, de elhallgatják azokat az egyéb tényezőket, amelyek Mexikót egy forradalom szélére sodorták.
A „narkóállam” korrupciója
A narkóállam, vagy ahogyan a mexikói aktivisták mondanák, „el narco gobierno”, egy olyan kifejezés, amelyet az állam és a drogkartellek közötti nyílt korrupció leírására használnak. A narkóállam a Guerrero állambeli Igualában elrabolt és feltehetően meggyilkolt 43 ayotzinapai diák kapcsán került a címoldalakra 2014-ben. Ez lett a kiindulópontja az azóta is folyamatosan zajló kormányellenes tüntetéseknek.
Bár az emberrablások ügye hivatalosan továbbra is megoldatlan maradt, a Guerrero Unidos drogkartell tagjai beismerték, hogy összejátszottak a helyi rendőri erőkkel az aktivista diákok elhallgattatásában. Az esettel kapcsolatban húsz rendőrt vettek őrizetbe. A korábbi igualai rendőrfőnököt, Felipe Florest is letartóztatták, és „többek között a diákok elrablásának és meggyilkolásának bűncselekményével” vádolták meg, számolt be róla az AP. A korrupció úgy tűnik, hogy egészen a csúcsokig is felér, a szövetségi hatóságok azt állítják, hogy a korábbi igualai polgármester, José Luis Abarca rendelte el személyesen az elrablásokat.
Egy az Anti-Mediának név nélkül nyilatkozó mexikói aktivista azt mondta, hogy „sok ember úgy gondolja, hogy a tüntetések csak a benzin áráról szólnak, pedig az csak a gyufaszál volt, ami berobbantotta a lángot. Az egész Ayotzinapával kezdődött”.
Az Egyesült Államokhoz hasonlóan Mexikó kormányzata gyakran enged a vállalati befolyásnak. Csakhogy a legbefolyásosabb vállalati szervezetek Mexikóban a drogkartellek – így a kormányzat nehezen tud uralkodni azokon az entitásokon, amelyek finanszírozzák őt, és beszivárognak a soraiba. A mexikói kormányt a „szabályozási csapda” jelenségéhez hasonlatosan finanszírozzák és kooptálták, legalább is részben, a drogkartellek. Ez a súlyos probléma a jelenlegi mexikói zavargások egyik mögöttes tényezője.
A neoliberális politikák magára hagyták a munkásosztályt
A NAFTA a 2016-os amerikai elnökválasztás egyik vitatémája volt, de a megítélése Mexikóban is ugyanannyira ellentmondásos, hanem jobban. A Bill Clinton által aláírt 1994-es nagy „szabadkereskedelmi” rendszer nyomán drámaian átrendeződött az Egyesült Államok és Mexikó gazdasági arculata. A régóta a mexikói mezőgazdaság alapvető tényezőjét jelentő kukoricatermelők teljesen eltűntek, miután a NAFTA hatályba lépését követően az Egyesült Államok kormánya által támogatott alacsony árú kukorica beáramlott a mexikói piacokra. Ezután kezdődött az Egyesült Államok déli határait sújtó bevándorlási válság.
Eközben az összeszerelő üzemek az Egyesült Államokból Mexikóba költöztek, hogy kihasználják az olcsó munkaerő előnyeit – ami miatt rengetegen váltak munkanélkülivé az Egyesült Államokban. Az olyan amerikai mezőgazdasági vállalatokat, mint Driscoll, azzal vádolják, hogy lényegében rabszolgamunkával állítanak elő biogyümölcsöt az egyesült államokbeli fogyasztók számára. A munkavállalók jogaiért zajló tüntetéseket, amelyek nyomán nemrégiben felemelték a minimálbért napi 80 pesóra (nagyjából négy amerikai dollárra), a rendőrség gyakran kemény kézzel számolja fel.
A hamarosan hivatalba lépő Trump elnök két, a NAFTA okozta problémát – a bevándorlási válságot és az egyesült államokbeli munkahelyek megszűnését – emelt ki, és az ő reakciós protekcionista gazdaságpolitikája nyomán minden bizonnyal tovább fog növekedni a bizonytalanság Mexikóban.
Mexikó állami tulajdonú olajvállalatának, a PEMEX-nek évek óta csökkent a termelése. Az állami intézményeket átható korrupció alacsony hatékonyságra és az innováció hiányára kárhoztatta a mexikói olajipart. A lopás általánosan elterjedt problémává vált, nemrégiben olajmunkásokat kaptak azon, hogy titokban közvetlenül az olajvezetékeket csapolták meg.
A termelés fokozása és a költségek csökkentése érdekében a mexikói kormány 2013-ban és 2014-ben elfogadott egy az Egyesült Államok olajlobbija által támogatott privatizációs programot, amely felett a Hillary Clinton vezette amerikai külügyminisztérium bábáskodott. Enrique Peña Nieto elnök azt ígérte, hogy a reformok nyomán nőni fog a termelés, és csökkenni fognak az üzemanyagárak, de a termelés csökkent, míg az árak idén január elsejétől 20 százalékkal emelkedtek. És az árak várhatóan csak tovább nőnek majd, mivel az üzemanyagárak szubvencióját 2017 márciusában teljesen megszüntetik. Peña Nieto szerint az áraknak addig kell tovább emelkedniük, amíg el nem érik a világszínvonalat, de közben az egyesült államokbeli fogyasztók már most kevesebbet fizetnek az üzemanyagért, mint a mexikóiak.
Peña Nieto neoliberális reformjai kudarcot vallottak, miután a gazdasági növekedés évek óta nagyon alacsony, ellenben a jövedelmi egyenlőtlenségek teljesen rohamosan nőnek.
Az elszabaduló infláció
A mostani mexikói zavargások mögött álló talán a legfontosabb tényező az elszabaduló infláció és a peso értékének történelmi mélypontra süllyedése. A mexikói munkások a napi négydolláros minimálbérből kénytelenek meghúzni a nadrágszíjat. Az élelmiszerárak már a benzin ára előtt emelkedni kezdtek, és húsz százalékkal, vagy még annál is többel nőttek.
A Zero Hedge statisztikája szerint „Mexikóban jelenleg egy tank benzinért 12 napig kell minimálbérért dolgozni – miközben ugyanezért az Egyesült Államokban mindösszesen hét órát”. Azok az emberek is megérzik ennek hatását, akiknek nincsen autójuk, ugyanis az üzemanyagárakkal együtt nő a tömegközlekedés ára is. Az emelkedő benzinárak ráadásul ártanak a mexikói gazdaság többi részének is, hiszen a dolgozóknak egyre többet kell üzemanyagra költeniük, így nem marad pénzük más fogyasztási cikkekre.
A mexikói kormány költségvetési hiánya és Trump a kereskedelemmel kapcsolatos kemény kijelentései miatt leértékelődött a peso, ami miatt a munkásosztály tagjai számára egyre többe kerül minden, ez pedig általános elégedetlenséghez vezetett és felszította a közhangulatot az országban.
Összegzés
Összességében a jelenlegi mexikói helyzetet kiváltó egyik tényezőt sem lehet a másik elé helyezni. Az ayotzinapai diákok elrablása előtt is rendszeresek voltak a tiltakozások, felvonulások és sztrájkok Mexikóban. Az elmúlt évek elnökválasztásainak eredményei vitatottak, és Enrique Peña Nieto kormányának a támogatottsága jelenleg 22 százalékos. A narkóállam korrupciójával szembeni általános tehetetlenség, valamint a gazdasági bizonytalanság nem fog megszűnni a következő választásokkal vagy tüntetésekkel, miközben az országban tapasztalható jövedelmi egyenlőtlenség egyre súlyosabb. Mexikó megérett a forradalomra. Mindegy, hogy azt a benzináremelés, az infláció, vagy valami jövőbeli esemény fogja kiváltani, de el fog jönni – és nekünk beszélni kell róla.
Írta: Nick Bernabe
Forrás: Anti-Media
Fordította: Latin-Amerika Társaság