A bolíviai bányászszövetkezetek tiltakozása és Rodolfo Illanes belügyminiszter-helyettes augusztus 25-ei meggyilkolása miatt újra kell gondolnunk a szövetkezetekről alkotott képünket.

A legtöbb bolíviai bányászszövetkezet a nagy gazdasági világválság idején alakult meg, amikor a bányászok összeálltak, és közösségekben kezdtek dolgozni a bányákban. Azonban, mint sok más hozzájuk hasonló szövetkezet, amelyek az 1960-as években szaporodtak el az Egyesült Államokban, ők kisvállalkozásokká alakultak át. Az eredeti elgondolásoktól függetlenül a szövetkezetek kapitalista környezetben léteznek, és üzleti miliőben kell helytállniuk, vagy elbuknak.

A bolíviai bányászszövetkezetek is ilyen folyamaton mentek keresztül, és vállalkozásokká váltak, amelyek tulajdonosai munkaerőt alkalmaznak. A szövetkezeti bányászok körülbelül 95 százaléka dolgozó és csak öt százalékuk tulajdonos.

Ellentmondásosak a bolíviai bányásztiltakozások - Fotó: infodia.com.ve

A bérmunkások körében elég gyakori, hogy csak ideiglenesen vagy szerződéses alapon alkalmazzák őket. Számukra nincs társadalombiztosítás, nincs munkahely-biztonság, nincs egészségügyi vagy nyugellátás.

A legutóbbi kampányuk során a szövetkezetek tíz követelést fogalmaztak meg a kormányzat felé. A múlt hónapban határozatlan idejű sztrájkot hirdettek arra az esetre, ha a baloldali Evo Morales elnök nem teljesíti a követeléseiket. Ezt követően további tizennégy követeléssel toldották meg a listát.

Az egyik legfontosabb követelésük, hogy vessék el az általános bányászszövetkezeti törvényt, amely biztosítaná a szövetkezeti dolgozók számára a szerveződési jogot. A szövetkezetek tulajdonosai nem szeretnék, ha dolgozóikat szakszervezetek képviselnék.

A Reuters és a vállalati média, szokásukhoz híven, tévesen az ellenkezőjét állították – miszerint a szövetkezeti dolgozók a kormány ellen tüntetnek, és követelik a szerveződéshez való jogot.

Egy másik követelésük a környezetvédelmi előírások bányászszövetkezetek számára való enyhítése.

A harmadik fontos követelésük annak a törvénynek a visszavonása, amely megtiltja a hazai és transznacionális vállalatok szövetkezetekkel való társulások létesítését. Jelen pillanatban a szövetkezeteknek 31 magánvállalattal állnak szerződésben, amelyek többségét a Morales-kormány 10 évvel ezelőtti hatalomra kerülése előtt kötötték.

A szövetkezetek jogot akarnak arra, hogy társulhassanak a multinacionális cégekkel és a környezetvédelmi jogszabályok alól mentesülve zsákmányolhassák ki a természeti erőforrásokat. Az ilyen multinacionális vállalatokkal való társulások lényegében Bolívia természeti erőforrásainak privatizálását jelentik.

Ez ellentétes Bolívia 2009-ben népszavazás útján elfogadott új alkotmányával, amelyben ez áll: „A természeti erőforrások a bolíviai nép tulajdonát képezik, és azokat az állam ellenőrzi.”

A Morales-kormány 2006-ban államosította Bolívia természeti erőforrásait. Ennek révén a kormányzat részesedése a gáz és más természeti erőforrások eladásából 15 százalékról mintegy 85 százalékra nőtt.

A Morales előtti neoliberális kormányok idején a nyereség mintegy 85 százaléka a vállalatok zsebébe vándorolt. Így az államosítás révén a bolíviai állam 31,5 milliárd dollár plusz bevételre tett szert 2006 és a tavalyi év között. Ezt a bevételt arra használták fel, hogy fejlesszék az ipart, az infrastruktúrát, az iskolákat, az egészségügyet és a kórházakat, főként az őslakos népesség számára.

Számos támogatásban is részesítették a szegényeket, amiből a több mint 10 milliós bolíviai lakosság csaknem fele, 4,8 millió ember profitált. Ennek köszönhetően a mélyszegénységben élő bolíviaiak száma a felére csökkent.

Az augusztusi szövetkezeti tiltakozások során a Morales-kormány többször hangsúlyozta, hogy nyitott a párbeszédre, ugyanakkor azt is világossá tette, hogy nem hajlandó megsérteni az alkotmányt.

Illanes miniszterhelyettes a bányászszövetkezetek vezetőit tömörítő Szövetkezeti Bányászok Szövetségével (Fencomin) akart beszélni, amikor is megkínozták és meggyilkolták. Eddig kilenc embert vádoltak meg a halálával összefüggésben, köztük a Fencomin elnökét, aki az erőszakos tüntetések vezetője.

Az esetet megelőzően a bolíviai televízió arról számolt be, hogy a lázongó bányászok köveket és dinamit rudakat dobálva támadtak a rendőrökre. A rendőrök könnygázzal oszlatták a tüntetőket. A tiltakozások során számos rendőr sérült meg.

Augusztus 24-én két bányász lőttek le közelről egy úttorlasznál. Ha a rendőrség tette, akkor megsértették Morales parancsát, miszerint nem vihetnek magukkal lőfegyvert az úttorlaszokhoz

Alfredo Rada, a társadalmi mozgalmakkal való kapcsolattartásért felelős miniszterhelyettes Illanes halála után úgy nyilatkozott, hogy a bányászszövetkezetek ügyét országos vitára kell bocsájtani. Rámutatott, hogy a szövetkezeti dolgozókat kizsákmányolják a tulajdonosok, akik saját érdekeik biztosítására hierarchiát építettek a szövetkezeteken belül.

Rada hozzátette: „Mi tiszteletben tartjuk a valódi szövetkezeteket, ahol mindenki egyenlő, de ezek a cégek félhivatalos kapitalista vállalkozásokká változtak.” Illanes meggyilkolása után Morales kijelentette: „A nemzeti kormány megint egy újabb puccskísérletet hárított el.”

Az elnök hozzátette, hogy a bányászok azt tervezték, hogy az úttorlaszokkal elbarikádozzák magukat. Azt is elmondta, hogy a szövetkezeti bányászok irodáiból lefoglalt iratok tanúsága szerint a „a kormány megdöntését” tervezhették.

Azt is hozzátette, hogy néhány magánvállalkozó és szövetkezettulajdonos becsapta a dolgozóikat.

Az Egyesült Államok már régóta, Morales első, 2002-es elnökválasztási kampánya óta  dolgozik azon, hogy aláássa Evo Morales kormányát.

Juan Ramón Quintana bolíviai kabinetfőnök elmondta, hogy az elmúlt nyolc évben a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért negyven intézményt finanszírozott Bolíviában, köztük gazdasági és társadalmi központokat, alapítványokat és nem-kormányzati szervezeteket, összesen több mint tízmillió amerikai dollár értékben.

Az Egyesült Államok egy puha puccsra irányuló erőfeszítései a 2008-as, Bolívia keleti részében kibontakozott, a gazdag fehér elit által támogatott szeparatista mozgalomban, és a 2011-es, a Beni tartomány területén tervezett autópálya elleni TIPNIS tüntetések idején érték el a csúcsot.

Tavaly az Egyesült Államok stratégiai tervet készített a progresszív bolíviai népi változásokat visszafordítására, és a neoliberális-neokolonista uralom visszaállítására. Ezt a tervet egy ellenforradalmi kubai emigráns Carlos Alberto Montaner, egyesült államokbeli kongresszusi személyek, valamint a bolíviai ellenzék vezetői írták.

Ennek egyik első eredménye az idei bolíviai népszavazáson történt kis különbségű vereség volt, amely miatt így Evo Morales nem pályázhat egy harmadik elnöki ciklusra.

Nicolás Maduro venezuelai elnök arról beszélt, hogy a demokratikusan megválasztott Dilma Rousseff elleni brazíliai intézményi puccs, valamint Illanes meggyilkolása részei annak az imperialista támadásnak, amelyet Latin-Amerika progresszív kormányai ellen indítottak.

„Az oligarchia és az imperialistabarát jobboldal szerte a kontinensen támadást indított a progresszív és a forradalmi baloldali vezetők, kormányok és népi mozgalmak ellen” – jelentette ki Maduro.

„Dilmával Brazíliában, Evóval Bolíviában, Correával Ecuadorban, Daniellel Nicaraguában, illetve ezekkel a latin-amerikai emberekkel és mozgalmakkal együtt Venezuela harcolni fog egy szuverén, független, emberi és népi jövőért.”

Írta: Stanfield Smith

Forrás: Green Left Weekly

Fordította: Latin-Amerika Társaság