Köszönet nektek, a választási kampány során nekem nyújtott segítségért, ajmara, kecsua, mohenyo Nővéreim és Fivéreim…
Bolívia, Latin-Amerika és az egész világ országainak nővérei és fivérei: ma Tivanakuból[i], Bolíviából üzenjük: új év kezdődik az őslakos népek számára, új élet, amelyben rátalálunk az egyenlőségre és az igazságra; új korszak, új évezred minden nép számára.

Nagy örömet érzek, meg vagyok győződve arról, hogy csakis a nép egyesült erejével vethetünk véget a gyarmati államnak és a neoliberális modellnek.
Elvállalom ezt a megbízatást, itt, Tivanaku szent helyén, hogy megvédelmezzük nem csupán Bolívia őslakos indián népét, hanem egész Amerikáét, amelyet hajdan Abja Ajalának neveztek, miként tegnap azt tőlem a La Pazban tartott indián találkozón kérték.[ii] A nép erejére van szükségünk, hogy térdre kényszerítsük a birodalmat.

De arra is kérem nagy tisztelettel őslakos hatóságainkat, szervezeteinket, amautáinkat[iii]: ellenőrizzetek engem, ha nem haladok kellőképpen előre, lökjetek, Nővéreim és Fivéreim.

Állandóan javítsatok ki, hiszen lehetséges, hogy tévedek, tévedhetek, tévedhetünk, de sosem fogom elárulni a bolíviai nép harcát, Latin-Amerika népeinek harcát felszabadításukért.

A december 18-i győzelem nem Evo Morales győzelme[iv], hanem minden bolíviaié, a demokrácia győzelme, a Bolíviában zajló kulturális és demokratikus forradalom győzelme.

De még valamit akarok mondani nektek: sok értelmiségi, szakember testvérünk, a középosztály tagjai csatlakoztak a felszabadítás politikai mozgalmához, ami ma a nép politikai mozgalma.

Azt akarom mondani nektek, hogy ezekre az emberekre, a középosztály értelmiségi tagjaira én mint ajmara büszkeséggel gondolok, és arra kérem középosztálybeli, értelmiségi, vállalkozó, szakember testvéreinket, hogy ők is legyenek büszkék őslakos indián népeinkre.
Minden szektor egységére törekszünk, tiszteletben tartva a különbözőségeket, azt, hogy sokfélék vagyunk; mindannyiunknak jogunk van az élethez, de amikor Bolíviáról beszélünk, mi, ajmara, kecsua, mohenyo, csopoko, valyuno, csikitano, jurakí, csipaja és murato népek teljes jogú urai vagyunk ennek a hatalmas földnek, és minden politikusnak emlékeznie kell, megígértük e föld urainak, hogy megoldjuk Bolíviánk politikai-gazdasági problémáit!

Nővéreim és Fivéreim! Ez a nagy önkéntes és spontán tömegmegmozdulás meglepetés számomra. Se Evo, se Álvaro[v] nem költött egyetlen bolivianót sem, hogy az emberek itt összegyűljenek, ezt a gyűlést a bolíviai nép öntudata teremtette meg. Mert lefizetésekkel Bolíviában már nem lehet az embereket többé manipulálni, a politika két erőt helyezett a mérleg két serpenyőjébe: a lefizetés és az öntudat erejét. Hála Földanyának, hála Istenünknek az öntudat nyert a választásokon, és most a nép öntudata fogja megváltoztatni történelmünket, Nővéreim és Fivéreim. Ezért, a ti indítványotokra, őslakos hatóságaink indítványára forradalmi és különleges üdvözletet küldök a vörös poncsósoknak, hilakata testvéreinknek[vi], a mallkuszoknak[vii], a hiliri mallkuszoknak[viii], a mamat`alláknak[ix]. Köszönet nektek, őslakos hatóságok, ezért a rendezvényért, amely olyannyira a miénk, mely arra ösztönöz engem, hogy jól kormányozzak.

Csak azt akarom mondani nektek erről a szent helyről, hogy a ti segítségetekkel, kecsuák, ajmarák és guaraník, akarunk kormányozni, tisztelettel, felelősséggel, hogy megváltoztassuk a bolíviai nép gazdasági helyzetét.

Legközelebbi kötelezettségünk az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása. A világsajtó, a nemzetközi meghívottak részére mondom: 1825-ben, amikor létrehozták Bolíviát, az ajmarák, kecsuák és guaraník ki lettek rekesztve az új köztársaságból, amely önállóságát az indiánok ezrei, milliói harcának köszönhette.

Ezek az őslakos népek követelik most Bolívia újjáteremtését az Alkotmányozó Nemzetgyűlés által.
Arra akarom kérni az új nemzeti Parlamentet, hogy februárig vagy márciusig fogadja el az Alkotmányozó Nemzetgyűlést Összehívó Törvényt. Az összehívó törvény ez év július 2-ára biztosítsa az alkotmányozó nemzetgyűlési képviselők megválasztását, és augusztus 6-án, Sucréban, Bolívia történelmi fővárosában - ahol egykor létrejött Bolívia -, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés intézménye révén véget kell vetni ennek a gyarmati Államnak[x].

Egyvalamit kérek tőletek, Nővéreim és Fivéreim, egységet, egységet minden dolgainkban! Tegnap éjjel láthattátok egész Amerika és Európa indián mozgalmait egybegyűlni Bolíviában, üdvözölve minket, támogató nyilatkozatukat küldve nekünk, erőt adva politikai mozgalmunknak, amely meg akarja változtatni történelmünket. Ez a politikai mozgalom magasba emelte Bolíviát, országunkat az egész nemzetközi közösség előtt.
Láthattátok azt is, hogy nem vagyunk egyedül. Nemzetközi téren kormányok és elnökök támogatják Bolíviát és új kormányát. Elvtársnők és Elvtársak, nem vagyunk egyedül! A győzelem idejét éljük, a változások idejét, ezért kérek újra egységet, ezért akarunk egységet.

Tisztelettel szólítom a vezetőket, az ex-vezetőket, Felipe Quispe testvérünket[xi], hogy egyesüljünk előrehaladásunk érdekében. Minden vezetőt, ex-vezetőt elődjeink nevében felhívok arra, hogy egyesüljünk, mert eljött az idő, amikor rossz történelmünk jóra fordul, véget vetünk természeti kincseink kifosztásának, a megkülönböztetésnek, a megaláztatásnak, a gyűlöletnek, a megvetésnek. Mi, ajmarák és kecsuák nem vagyunk haragtartók, és ha ma győztünk, senkin se akarunk bosszút állni, senkit se akarunk leigázni, csupán egységet és egyenlőséget követelünk.

Nővéreim és Fivéreim! Ismételten kimondom itt, hogy az a nemzetközi mozgalom, amelybe Amerikánk vezetői belefogtak, az „500 év indián és népi ellenállás” mozgalma eredményre vezetett a belső gyarmatosítás elleni harcban.

Miután meghallgattuk Amerikánk indián testvéreit, akik tegnap egybegyűltek, és sokan közülük bizonyára most is itt vannak, azt akarom mondani nekik és nektek, Nővéreim és Fivéreim, hogy az ellenállás idejéből a hatalom megragadásának idejébe léptünk.
Véget ért az ellenállásért való ellenállás. Láttuk, hogy szervezetten, a városok és falvak társadalmi mozgalmaival egyesülve, a társadalmi öntudat és az értelmiségi képességek ötvözésével lehetséges demokratikus módon győzedelmeskedni a belföldi elnyomó érdekeken. Ez történt Bolíviában, december 18-án.

Ezért azt mondom nektek, Amerikánkból és az egész világból való Testvéreink: szervezetten és egyesülve megváltoztatjuk politikai és gazdasági rendszereinket, amelyek nem oldják meg a nemzeti többségek problémáit. Meg vagyok győződve arról, hogy a tőke kevesek kezében való koncentrációja nem megoldás az emberiség számára, a tőke kevesek kezében való koncentrációja nem megoldás a világ szegényei számára.
Kötelességünk, hogy megoldjuk azokat a gazdasági problémákat, amelyeket a privatizáció és erőforrásaink áruba bocsátása okozott. Társadalmi mozgalmaink célja felszabadítani Bolíviát, felszabadítani Amerikát. Túpak Katari[xii] harca folytatódik, Nővéreim és Fivéreim, és folytatni fogjuk, kontinensünk teljes területének visszaszerzéséig. Che Guevara harcát mi fogjuk beteljesíteni.

Nővéreim és Fivéreim! Nagy örömet érzek, nem vagyunk hozzászokva ekkora tömeggyűlésekhez. Ezt a tömeggyűlést Kubában, a Forradalom terén levőkhöz hasonlítanám. Ez a rendezvény erőt ad nekem, köszönöm nektek a Mozgalom a Szocializmusért (MAS) nevében, a MAS parlamenti frakciója nevében, és mindenekelőtt minden őslakos indián nép nevében.

Köszönet nektek, Nővéreim és Fivéreim! Ez a harc nem áll meg, ez a harc nem ér véget a világon. Vagy a gazdagok, vagy a szegények kormányoznak. Kötelességünk, hogy az egész világon öntudatra ébresszük a népeket, hogy a nemzeti többségek, a szegények vezessék országaikat, megváltoztatva népeik gazdasági helyzetét. Innét küldjük támogató szavunkat, hogy a népek rendelkezzenek a kormányzás jogával, azzal a joggal, hogy ők is elnökök legyenek.

Ezért, Nővéreim és Fivéreim, köszönet nektek a szavazatotokért, Bolívia történetében először mi, ajmarák, kecsuák, mohenyók elnökök vagyunk. Nemcsak Evo elnök, mindnyájan elnökök vagyunk.

Köszönet nektek!

Simor András fordítása

Forrás: Ezredvég

* Ez a beszéd 2006. január 21-én Tivanakuban, Kalaszsszaja szent templomának lépcsőjén
hangzott el, hetvenezer ember előtt. A megválasztott bolíviai elnök hagyományos indián
beiktatására – ahol az elnök a hajdani inka időket idéző öltözékben jelent meg – egy nappal a
január 22-i, a La Paz-i parlamenti beiktatás előtt került sor.

[i] Ma romváros, a Világörökség része Bolíviában, La Paztól 70 km-re, 3844 méter magasságban a tengerszint felett. A thak'pala kultúra fővárosa volt, az andoki preinka magaskultúrák eredetmítoszának otthona, az "Istenek városa", amely hajdan a Titikaka-tó partján helyezkedett el, ma 20 km-rel távolabb található.

[ii] 2006. január 20-án Amerika Indián Hatóságainak La Paz-i tanácskozásán elfogadott Határozatról van szó, amelyben az indián hatóságok támogatásukról biztosították Evo Moralest.

[iii] A tanítók, bölcsek neve az indián népek között. Az elnevezés az inka időkből származik

[iv] 2005. december 18-én Evo Moralest mint a MAS-IPSP (Movimiento al Socialismo - Instrumento Político de la Soberanía de los Pueblos-Mozgalom a Szocializmusért - a Népek Szuverenitásának Politikai Eszköze) elnökjelöltjét 54%-os többséggel Bolívia elnökévé választották.

[v] Álvaro García Linera (1962 -  ): Bolívia alelnöke.

[vi] Indián nép Bolíviában.

[vii] A népeket övező hegyek szelleme az ajmara hitvilágban, később az indián hatóságok neve.

[viii] Indián hatóság neve Bolíviában.

[ix] Az indián hatóságok női vezetőinek elnevezése.

[x] Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés végül Sucréban 2007. november 24-én fogadta el nagy vonalakban Bolívia új alkotmányát. A teljes körű elfogadás cikkelyenként két harmados szavazással történik, az új alkotmány végső elfogadásáról népszavazás dönt.

[xi] Felipe Quispe (1942-  ): bolíviai indián vezető, aki a 2005-ös választáson az ötödik helyen végzett.

[xii] Túpak Katari (1750-1781): 18. századi indián szabadsághős, az 1781-es perui indián felkelés vezetője. Serege egyesült Andrés Túpak Amaru seregével ostromgyűrűbe fogva La Paz városát. Mindkettejüket bestiális módon végezték ki.