A Magyar – Venezuelai Szolidaritási Társaság kezdettől fogva egyértelműen kiállt a venezuelai bolivári forradalom mellett, amely igyekszik megszüntetni a szociális szakadékot a venezuelai társadalomban. Korábban is hangsúlyoztuk, hogy bár tíz év alatt – ennyi ideje dolgozik Hugo Chávez kormánya a bolivári folyamat irányításán – nem lehet az évszázadok alatt kialakult állapotokat felszámolni, egyáltalán nem mindegy, hogy egy ország milyen irányba halad, lakói egyre lejjebb süllyednek a nyomorba, vagy azon vannak, hogy – a kormány támogatásával – kilábaljanak belőle.

A mai Magyarországot tekintve talán még inkább elgondolkodtató ez a kérdés. Manapság, amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy hazánkban egy komplett népcsoport szorult a társadalom peremére, köszönhetően a kormányok gyáva tétlenségének, érdemes odafigyelnünk Venezuelára és arra a hozzáállásra, amivel ők éppen szűkíteni próbálják a társadalmi különbségeket. Ma Magyarországon szinte a teljes cigány lakosság esélytelenségre van ítélve, és természetesen nem csak ők, hanem minden olyan család, akik mélyszegénységben élnek. Más kérdés, hogy ennek a csoportnak a roma népesség döntő hányadát adja. Érdemes összehasonlítani, hogy míg itthon az oktatási rendszerből tömegek kerülnek úgy ki, hogy lényegében írástudatlanok, és ezáltal arra vannak ítélve, hogy a nyomorgók táborát gyarapítsák, addig Venezuelában – kubai mintára – éppen ezt megszüntetendő indították el a Robinson missziót, amelynek során önkéntesek másfél millió írástudatlan felnőtt venezuelai állampolgárt tanítottak meg írni és olvasni. Ezt egészíti ki az iskolaépítési-program, amelynek keretében olyan helyeken is megvalósulhat a minőségi oktatás, ahol korábban ez elképzelhetetlen volt. Ez persze csak az egyik, ám valószínűleg a legfontosabb aspektusa a leszakadó néprétegek felemelésének. Az oktatás mellett munkát és tulajdont is kínálnak a korábban nincstelen embereknek. A venezuelai kormány földet is oszt azzal a feltétellel, hogy az igénylő vállalja, hogy három évig műveli a területet. Ha ez teljesül, a föld teljes jogú tulajdonosává válik.

Venezuela ezirányú törekvéseiben partnerekre is talált. Kubai orvosok és tanítók ezrei dolgoznak az országban, és cserébe Kuba nyersanyagokat kap Venezuelától. Ez a kölcsönösen előnyös kooperáció, amelyhez időközben más latin-amerikai államok is csatlakoztak, szintén példaértékű lehet számunkra itt, Kelet-Közép-Európában.

Azt azonban fontos hangsúlyoznunk, hogy ezekben a latin-amerikai országokban, Venezuelában, Kubában, Bolíviában, Nicaraguában, Ecuadorban azért valósulhatnak meg a fent említett és más progresszív lépések, és az országok közti együttműködés, mert közös eszme köti össze őket, és ez pedig a Hugo Chávez által meghirdetett XXI. század szocializmusa.

Miközben szemünk előtt zajlik az elmélet gyakorlatba ültetése Venezuelában és a többi országban, a Magyar – Venezuelai Szolidaritási Társaság hisz abban, hogy a magyar társadalomnak rá kell jönnie arra, hogy ez az egyetlen út, hogy megállítsuk országunk perifériára szorulását. A latin-amerikai példa iránymutató az Európai Uniónak is, arra nézve, hogy miként lehet úgy létrehozni egy államok közti szövetséget, hogy az minden résztvevő számára előnyös legyen azáltal, hogy minden állam azt adja a közösség többi tagjának, amivel többlettel rendelkezik, tudással, nyersanyaggal, és azt kapja cserébe, amire szüksége van.