Ők azt hitték hogy Ezequiel Zamora örökre bevégezte teendőit

és kése és mértéket nem ismerő szíve követelése

az oligarchák békéjét nem dúlja fel soha többé

De nem mindegyik halott utazik csöndesen

némelyiküket bosszantja ha tétlenül tartózkodik itt

és makacsul követelődznek

és visszatérnek a népet új ütközetbe vezetni

és megvilágítják az ügyet mely az ő hiányukba öltözött

Nézzétek a halálra sebzett gerillát mindnyájunk apját

hogyan serceg az államszövetség utolsó széndarabkáiban

hogyan pattognak csontjai a földön

hogyan égetik föl a nádast

hogyan vetik máglyatűzre a férfi gyöngeségét

Nézzétek őt olajzöld színű egyenruhájában

hegyeken és utcákon félelmetesebb

mint akik ma ölnek és kezüket mossák

és meggyónnak az ünnepnapokon hogy bűneiktől megtisztuljanak

Mi több szentigaz és köztudott

hogy a San Carlos-i vég

rossz végzetű játszma vége volt

de elfeledték eltemetni éber halántéka lüktetését

Zamora lovagol urak

a nép fogai már

királyságtok falait szétrágják

és nem a tegnapi mezítelen nem is a süket nem is a vak többé

ma zászlót emel költői vannak szervezett puska védi

 

Arassátok le a vihart amit a széllel elvetettetek  És az egyenlőség testvériség szabadság amiről az Alkotmány beszél olyan falat lesz számotokra hogy a szemetek

kifordul tőle Mert belefáradtunk már annyi nyomorúságba és cirkuszba és végzünk a világ létező állapotával a fejébe golyót eresztve

Amit úgy hívnak Természeti Jog

halotti lepletek és sírotok lesz döntésünk szélörvénye alatt

mert tudjuk merre fordítsuk a puskát

és a vakmerőség rokonunkká avatta a dinamitot

Bűzlik már a parlamentáris demokrácia

mint égetett kénből felszálló jósjel

a zendülés karvalya a tüzek fölött kering

és várakozik ott várakozik

és lecsap és megismeri földi maradványaitokat

a jóvátétel napján a fölszentelt fegyverek előtt

Nyissátok ki rettegő kapuitokat oligarchák

mert tiveletek békét nem kötünk

 

Zamora a tűzvészben lovagol

és mi vagyunk ami bekövetkezik a jövendő lehetősége