Hat héttel ezelőtt Paraguay baloldali elnökét, Fernando Lugót úgynevezett „alkotmányos puccsal” elmozdították a pozíciójából. Paraguay tradicionális uralkodó elitje, amely nem szívelte Lugót, mivel annak hatalomra kerülése 61 éves egy párti uralmat tört meg, azzal vádolta az exelnököt, hogy ő a felelős egy homályos incidensért, amelyben 17 paraszt és rendőr halt meg, és a szenátus az elnök eltávolítása mellett szavazott.
A félteke országainak túlnyomó többsége nem ismerte el az új kormányt. Lugo menesztése után Dél-amerikai Államok Uniója (UNASUR) felfüggesztette Paraguay tagságát, és a MERCOSUR kereskedelmi blokk is ezt tette. Múlt héten a Félteke Ügyeinek Tanácsa bejelentette: „Egyetlen latin-amerikai kormány sem ismeri el [Federico] Franco elnökségét.”
Kanada azonban egyike volt annak a csupán maroknyi országnak a világon, amelyek egyből elismerték az új kormányt. „Kanada tudomásul vette, hogy Fernando Lugo elfogadta a paraguayi szenátus döntését, amely értelmében eltávolították őt, és hogy az új elnök, Federico Franco letette a hivatali esküt” – mondta Diane Ablonczy külügyminiszter-helyettes egy nappal a puccs után. Ez a kijelentés elhamarkodott volt. Egy zavaros kezdeti kijelentés után, Lugo elutasította az elmozdítását, és bejelentette egy árnyékkormány létrehozását.
Egy héttel a puccs után Stephen Harper [Kanada miniszterelnöke – a szerk.] konzervatívjai részt vettek az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) egy olyan missziójában, amelyet sok tagállam ellenzett. A misszió célja főleg az volt, hogy aláássa ezen országok arra való felhívását, hogy függesszék fel a Paraguay AÁSZ-tagságát. Az Egyesült Államok, Kanada, Haiti, Honduras és Mexikó delegációi Paraguayba utaztak, hogy kivizsgálják Lugo elmozdításának körülményeit. Ablonczy elmondta, hogy az AÁSZ misszió célja az volt, hogy „fontos környezetet biztosítsanak Paraguayból a nemzetközi reakció tájékoztatására. Fontos, hogy elkerüljük a hirtelen ítélkezést és paraguayi emberek érdekeit tartsuk szem előtt.” A delegáció végül úgy döntött, hogy az AÁSZ-nak nem kellene felfüggesztenie Paraguayt, ami sok dél-amerikai országban ellenérzéseket szült.
Három héttel az eltávolítása után, Lugo utalt Ottawa ellenségességére. „A jelenlegi polarizáció szerint az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó áll az egyik oldalon, Dél-Amerika pedig a másikon. Regionális alternatívákat kell keresnünk. Az államcsíny támadási kísérlet a [dél-amerikai] térségi integrációs törekvésekre.” A Kanadai Munkás Kongresszus és az újonnan alakult nemzetközi munkásszövetség, az IndustriALL Global Union egyaránt kritizálta a konzervatívok azon lépését, hogy elismerték az új kormányt.
A megbuktatott elnök számos alkalommal állította, hogy kanadai gazdasági érdekek hozzájárultak a puccshoz. „Akik a puccsot szorgalmazták azok, akik megszilárdították a tárgyalásokat a Rio Tinto Alcan multinacionális vállalattal, ami elárulta az energiaszuverenitást és országunk érdekeit” – mondta Lugo a támogatóinak egy hónappal a puccs után. IndustriALL Global Union egyetértett az elnökkel, és egy levelet küldött a Rio Tinto vezérigazgatójának. „Rio Tinto, amelynek legendás kapcsolatai vannak a kanadai kormánnyal sietett újrakezdeni a tárgyalásokat a montreali székhelyű Rio Tinto Alcan nevében egy négymilliárd dolláros alumíniumgyárról” – írta Jyrki Raina, az IndustriALL Global Union főtitkára. A munkásszövetség felszólította a „Rio Tintót, hogy hozza nyilvánosságra az érdekeltségeit és részvételét, ha volt ilyen, a paraguayi államcsínyben és Fernando Lugo demokratikusan megválasztott kormányának elmozdításában.”
2010-ben, a montreali székhelyű Rio Tinto Alcan, a Rio Tinto leányvállalata, kedvezményes árú áramért kezdett lobbizni a paraguayi kormánynál, hogy egy hatalmas alumíniumgyárat építhessenek a Paraná folyó mellett. A vállalat egy harmincéves szerződést akart kötni, ami a paraguayi kormánynak dollár százmillióiba kerülne, és ehhez Ottawa támogatását is élvezte. Nemzetközi sajtóbeszámolók szerint, Kanada Buenos Aires-i nagykövetsége, amely az ország Paraguayjal való diplomáciai kapcsolataiért felelős, lobbizott a kormánynál a Rio Tinto Alcan érdekeiért.
Lugo kormányát megosztotta a projekt, ami több energiát fogyasztana, mint az ország teljes, hat és fél milliós lakossága, és a környezetet is számos egyéb módon károsítaná. Három héttel Lugo menesztése előtt, az alelnök, Federico Franco, aki egy ellenzéki pártot képviselt, így panaszkodott az Última Hora újságnak: „Mondtam a köztársasági elnöknek (Lugónak), hogy: akkor miért küldtél Kanadába, hogy tanulmányozzam a [z alumínium] projektet, ha végül egy miniszterhelyettes (Mercedes Canese) ellenezni fogja.” A puccs után az alelnökből elnök lett, és Franco bejelentette, hogy a tárgyalások a Rio Tinto Alcannal gyorsvágányra kerültek.
Harper konzervatívjai boldogok lehetnek.
Yves Engler
2012. augusztus 15.
A cikk írója a Kanada és Izrael: apartheid építése című 2010-es könyv szerzője. Yves weboldala elérhető innen.