A történészek évszázadokon keresztül úgy tartották, hogy a Karib-térség legkorábbi lakói békés földművesek voltak, akiket a vérszomjas emberevő karibok töröltek el a föld színéről. Antiguai régészek azonban azt mondják, hogy a térség egyik legfontosabb lelőhelyéről olyan új bizonyítékok kerültek elő, amelyek segíthetnek helyesbíteni az első gyarmatosítók „spekulatív és téves” beszámolóit.

Az Indian Creeknél folytatott tizenkét holdas ásatás a régebbi narratívák átértékelésére késztet, mondta a Syracuse University, a Farmingdale State College és a Brooklyn College közös csapatát vezető Dr. Reg Murphy.

Az új kutatási eredmények átírhatják a történelmet - Fotó: Gemma Handy

A gyarmati kor történészei azt mondták, hogy az aravak népet körülbelül i. u. 1300 körül kiirtották a – később szintén elűzött – karibok, akiket az első európai telepesek emberevőknek festettek le.

„Azt reméljük, hogy átértékelődnek ezek a régóta meglévő feltételezések” – mondta Murphy. „Az étrendjük elemzésekor nem találtunk bizonyítékot arra nézve, hogy a karibok valaha is embert ettek volna.”

Ez egyike annak a kevés ismert lelőhelynek, amelyen megtalálhatóak az emberiség minden korszakának lenyomatai, az aravakoktól napjainkig.

 „Úgy véljük, hogy amerindiaiak az Antiguához hasonló kisebb szigetekre vándoroltak fel, és csak később váltak szét, amikor elérték az olyan nagyobb szigeteket, mint Puerto Rico” – mondta. „De vajon egy vagy több kultúra volt ott? Ez az egyik olyan kérdés, amit reményeink szerint meg tudunk majd válaszolni.”

Az Indian Creeket és az English Harbour turistaparadicsomot összekötő rögös úthoz legközelebb eső területről a 18. századi gyarmatosítóktól származó wedgwood és kínai porcelán darabkák kerültek elő. Ha pedig beljebb megyünk a tüskés bozótba, akkor ezeket felváltják a sokkal régebbi agyagtál- és kovakőmaradványok.

„Gyakran már a formájukból meg lehet mondani a funkciójukat” – mondta Murphy, miközben felvett egy kék színű darabkát. Ennek kerek karimája van, ami azt jelzi, hogy i. e. 200 és i. u. 600 közötti időszakból származhat, és egy maniókalepény készítésére szolgáló serpenyő lehetett.

Indian Creek egykori gyapotföldjein kezdett először ásatásokba a Yale Egyetem csapata is az 1960-as években, azóta azonban a technológia sokat fejlődött. Ma már olyan módszereket alkalmaznak, mint a légi képalkotás, a talajszkenner és az elekronmikroszkóp.

„A Yale csupán a fazekasságot és a növényi szénmaradványokat vizsgálta a kor és a vándorlási útvonal meghatározásához” – mondta Murphy.

„A mienk sokkal intenzívebb: mi kis csontdarabokat, polleneket és mikroszkopikus pelyheket tanulmányozunk. Érdekelnek minket az ételmaradványok, maguk az emberek, a kézművességük, az egészségük.”

A gyarmati korszak cukornádültetvényeihez egykoron oly hasznavehetetlen terület sivár, terméketlen környezete a régészek kánaánjává vált.

„A föld annyira ellenséges volt, hogy nem sokáig használták cukortermelésre. Soha nem szántották nagyon be, így többnyire érintetlen” – mondta Murphy.

Régóta rejtély, hogy – a durva terep ellenére – a hagyományosan vándorló életmódot folytató amerindiaiak miért pont itt telepedtek le kétezer évre.

„Ez a hely messze van a tengerparttól és a tengeri forrásoktól, amelyektől teljes mértében függtek” – mondta Murphy. „Nem tudjuk, hogy mi volt annyira különleges ebben a helyben, vagy hogy hogyan tudtak túlélni ezen a bozótos területen.”

Mégis sok mindent ki lehet deríteni a mindennapi életükről a kiásott eszközök apró repedéseiből. Az ételmaradványok, például hal és kukorica, szintén értékes információkkal szolgálnak az amerindiaiak étrendjéről.

A karibok különösen érdeklik Murphy munkatársát, Carly Valmondot, aki maga is karib – avagy „kalinago” – származású.

„Azért kezdtem el tanulmányozni a karibokat, mert nem tudtam elhinni a történelmet, amit olvastam” – mondta. „Kiderült, hogy közel sem voltak kannibálok, többnyire kagylókat és halat ettek.”

Az a kép, hogy a karibok vérengző kannibálok voltak, teljes egészében a gyarmatosítók beszámolóin alapul, mondta Murphy. „Semmit sem tudunk, azonkívül, amit az európaiak mondtak nekünk – és nekik megvoltak a saját céljaik” – jelentette ki.

„Mi, a rabszolgák utódai, csak az 1630-as évek óta vagyunk itt Antiguán, de voltak itt már emberek több ezer évvel előttünk is – olyan emberek, akiknek nincs hangjuk. Rajtunk áll, hogy elmondjuk a történetüket.”

Írta: Gemma Handy

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság