Vitória egy kis kétszobás házban lakik kisfiával, Lucasszal és édesanyjával, Laurával Jardim Guaraniban, a brazíliai São Paulo északi külvárosában. Kávéval kínál minket kis konyhájában, ami egyben a nappali is. A család a holmijait egy priccsszerű ágy mellett tartja, amelyen együtt alszanak, és amit gyakran elönt a fürdőszobából kifolyó víz.

Ezt egy világ választja el azoktól a luxusvilláktól, amelyekben a korrupcióellenes nyomozás, az Autómosó Hadművelet egyes vádlottjai, köztük számos befolyásos brazil politikus és üzletember, házi őrizetüket töltik. Az egyikből kilátás nyílik az óceánra; másokban gondosan nyírt gyep, medencék és edzőtermek vannak, derült ki egy aktuális ügyekkel foglalkozó tévéműsor, a Fantástico idei riportjából.

Az Eike Batistához hasonló gazdagok ilyen villákban tölthetik a büntetésüket törvénytelenül - Fotó: Archív

Vitória (akinek nem ez az igazi neve) venezuelai, akit kokaincsempészésért tartóztattak le a São Pauló-i nemzetközi repülőtéren. A Fővárosi Női Büntetés-végrehajtási Intézetbe került, ahol kiderült, hogy terhes, és valamivel több mint egy évig, a fia hat hónapos koráig börtönben volt. A börtön mosdójában végzett munka közben háromszor is elesett. Fiát inkubátorba kellett tenni veszélyeztetettség miatt, mivel az anyját nem szállították át időben a börtönből a kórházba.

Vitória azonban elkerülhette volna ezt a szenvedést. A büntetőeljárásokra vonatkozó brazil törvények lehetőséget adnak arra, hogy egy bíró kiváltsa a börtönben töltendő előzetes letartóztatást, amennyiben a gyanúsított terhes, vagy egy hat év alatti gyerekről kell gondoskodnia. Az ország a Bangkoki Egyezményt is aláírta, ami hasonló jogokat biztosít a várandós nőknek.

Más szabályok vonatkoznak a gazdagokra

Azonban ez nem jelenti azt, hogy ez a gyakorlatban is érvényesül. Két kutató, Ana Gabriela Braga és Naila Ingrid Chaves Franklin a fiatal, szegény és fekete nőkkel való bánásmódot vizsgálták, és azt állapították meg, hogy „a női nemet hátrányos megkülönböztetés éri, mivel az anyaságot és a bűnözést gyakran társadalmilag összeegyeztethetetlennek tartják”.

A házi őrizetet, amiben az Autómosó Hadművelet kulcsfigurái még az elítélésük után is részesülnek, hevesen ellenzik a bírók azokban az esetekben, amikor a vádlottak átlagemberek. A São Paulóban előzetes letartóztatásban lévő nők hetven-nyolcvan százalékának otthon kellene lennie, mondta Patrick Cacicedo a fogva tartottak jogait védő ombudsman.

„Ezt azonban nagyon nehéz elérni” – mondta. „A nők döntő többségét kismennyiségű kábítószerrel fegyver és erőszak nélkül való visszaélésért tartóztatják le. Olyan nőre, akinek engedélyezték volna, hogy büntetését házi őrizetben töltse le, mint sokaknak, akiket az Autómosó keretében ítéltek el, személy szerint nem emlékszem São Paulóban.”

A gyanúsítottak és az elítéltek jogát, hogy büntetésüket házi őrizetben töltsék le, két törvényben szabályozzák. A Büntetőjogi ítéletekről szóló törvény olyan elítéltek esetében engedélyezi házi őrizet elrendelését, akik elmúltak hetvenévesek és súlyos betegségben szenvednek, kiskorúak vagy ha fizikai vagy szellemi fogyatékkal élnek. „A házi őrizetet ez a törvény speciális helyzetekre korlátozza. Ha valaki nem múlt el hetvenéves, és nem szenved súlyos betegségben, stb., akkor ez a törvény nem alkalmazható rá” – mondta Lucas Sada büntetőjogi ügyvéd. „A bíróknak van némi mozgásterük [vádalkuk kötésére]. Többek között adhatnak kegyelmet, legfeljebb kétharmadával csökkenthetik a büntetést, vagy helyettesíthetik az ítéletet a közügyektől való eltiltással. De a házi őrizet elrendelése nem tartozik közéjük. Így annak alkalmazása [az Autómosó esetében] egyértelműen törvénytelen.”

Az ügyet vivő Paranái Szövetségi Bíróság tájékoztatása szerint július 4-én az Autómosó hét vádlottja volt házi őrizetben, tizenheten viseltek elektronikus nyomkövetőt, ketten pedig mindkét korlátozás alá estek. Azonban az óriási nyomozásnak számos mellékszála is van, például az egykoron Brazília leggazdagabb emberének számító Eike Batista kelepcébe csalása. Ő áprilisi letartóztatása óta házi őrizetben várja a tárgyalását.

Nincsenek aktuális szövetségi adatok a Brazíliában házi őrizetben lévő személyekről, mivel két állam kivételével senki sem reagált az Információszabadság törvény alapján benyújtott adatigénylésre. Az Országos Igazságügyi Tanács (CNJ) 2014-es statisztikái szerint abban az évben a Brazíliában összesen fogva tartott 711.463 fő valamivel több mint húsz százaléka volt házi őrizetben. Az adatokban nem volt nemi bontás, vagy olyan felosztás, amiből kiderülne, hogy ezek az emberek tárgyalásra várnak, vagy már elítélték őket.

A házi őrizet alatt lévők esetében külön döntenek arról, hogy az illető eljárhat-e dolgozni vagy sem, fogadhat-e bejelentés nélkül látogatót, és rendszeres időközönként meg kell jelennie a bíróság előtt. Minden esetben fedezniük kell saját költségeiket, és eleget kell tenniük a bíró rendelkezéseinek. Ezek nehézséget okoznak a kevés házi őrizetben lévő nőnek, akik közül sokan egyedülálló anyák, és akiknek nincsenek megtakarításaik vagy támogató hátterük, mondta Michele Rosa, az ombudsmani hivatal Anyák Börtönben programjának felelőse.

Adriana Ancelmo, Rio de Janeiro állam korábbi kormányzója, Sérgio Cabral tehetős feleségének ügyét hozza fel példának, aki luxuslakásában van házi őrizetben, amit nem hagyhat el, és nem használhat internetet vagy telefont. „A bíró nem látja, hogy ezeknek a nőknek dolgozniuk kell, iskolába kell hordaniuk a gyereküket, oltásra vagy orvoshoz kell vinniük őket. Azt gondolják, hogy ezeknek a nőknek támogató hátterük van, ami pedig nincs nekik. Ők rendszerint egyedülálló nők, akiknek egyedül kell ellátniuk a gyerekeiket.”

Egy a Justificando jogi weboldalon szereplő videóban Igor Leone ügyvéd egy elméletet magyaráz. „Amikor fehér üzletember és gazdag férfi vagy, akkor becsaphatsz mindenkit, mégis dicsérnek a sajtóban, és más büntetést kapsz. Ez kizárólag a fehér férfiak előjoga. Ez megfelel a büntetőjogi rendszer fő követelményének, ami fenntartja ezt a kiváltságot. Ez a megkülönböztetés arra szolgál, hogy megerősítse az elzárás történelmi küldetését, ami a nyomor megrendszabályozása.”

Nehéz élete ellenére Vitória megkönnyebbült, amikor elhagyhatta a börtönt, és „kiváltságosnak” érzi magát az ott maradó anyákhoz képest, akik közül sokan nem tudják ezt elérni. „Amikor eljöttem, mindenemet otthagytam ezeknek a csecsemőikkel ott lévő anyáknak” – mondta. „Ez nagyon nehéz, vannak ott emberek, akiknek nincs családjuk, nincs semmijük.”

Írta: Andrea Dip

Forrás: Agência Pública/Latin America Bureau

Fordította: Latin-Amerika Társaság