A terrortámadások továbbra is címoldalakon vannak, hogy vajon hol hajtanak újra a járókelők közé a nagy európai városokban, vagy hogyan halnak meg vagy menekülnek el emberek százai a Közel-Keletről és Afrikából a politikai instabilitás és a háború miatt.

Bár Kubát több ezer kilométer vagy az események óta eltelt idő választja el ezektől a helyektől, a kubai emberek nem felejtették el, hogy a szigetország is első kézből élte át a terrorizmus borzalmait.

Kuba nem feledi Fabio Di Celmót - Fotó: Yaimí Ravelo

A szabotázsok, emberrablások, fegyveres agresszió, legfelsőbb vezetőink elleni merényletkísérletek nagyon is valóságosak voltak a forradalom különböző időszakaiban, és közel háromezer kubai halt meg az országban elkövetett terrortámadásokban.

Azonban nemcsak kubaiak gyászolják a szigetország ellen elkövetett támadások során megölt áldozatokat. 1976. október 6-án a Cubana de Aviación repülőgépét Barbados felett felrobbantották. A Venezuelából szervezett bűncselekményt Orlando Bosch Ávila és Luis Clemente Faustino Posada Carriles követték el, és ennek során kubaiak, guyanaiak és koreaiak haltak meg.

1997. szeptember 4-én ez a fájdalom Olaszországra is kiterjedt, amikor a békés havannai életet robbanások rázták meg több szállodában, amelyek következtében egy olasz turista, a 32 éves Fabio Di Celmo életét vesztette.

A Copacabana Hotelben, ahol az apja, Giustino lakott, az olasz fiú a barátaival találkozott a bárban. Eközben a salvadori származású zsoldos, Ernesto Cruz León elrejtőzött mosdóban, és élesített egy nagy erejű pokolgépet, amit a hallban lévő szemetesben helyezett el.

Megint csak Posada Carriles állt az akció mögött, ő bérelte fel Cruz Leónt. Valamivel később, amikor egy újságíró a történtekről kérdezte, azt mondta, hogy Fabio rosszkor volt, rossz helyen.

Giustino a szobájából hallotta a robbanást. A fiára gondolt, akit ő hozott Kubába, hogy megismerje és megszeresse az országot. Repültek a percek, és olyan hírek jöttek, hogy Fabio súlyosan megsérült és kórházba szállították. A legszörnyűbb csapás azonban csak ezután következett: Fabio meghalt.

A tervet, hogy kubai turista létesítmények ellen elkövetett terrortámadásokkal fojtsák meg a gazdaságot, ezúttal közép-amerikai zsoldosokat felhasználva, az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége által támogatott Kubai Amerikai Nemzeti Alapítvány tervelte ki, az akkori amerikai kormány bűnrészességével.

Ez az olasz fiú csak egy újabb áldozat volt, egyike annak a számos gyermeknek, akiket az intolerancia, a gyűlölet és az erőszak értelmetlenül szakított el a szüleiktől.

Szülővárosában, Genovában Fabio sírján ez áll: 1997. szeptember 4-én egy salvadori zsoldos által felrobbantott bomba elvette a fiatal Fabio Di Celmo életét.”

A Copacabana Hotelben egy tábla őrzi az emlékét, és a terrortámadások áldozatai évről évre leróják tiszteletüket a fiatal genovai előtt.

Kuba tanúja volt annak, ahogyan Giustino a haláláig gyászolta fiát, anélkül, hogy az igazságszolgáltatás némi vigaszt nyújtott volna neki. Egy egész nép osztozott a fájdalmában és ügyében, egy nép, amely nem feledi ezt a bűncselekményt, és újra és újra elítéli azt, még akkor is, ha nincs mód Fabiót visszahozni az életbe, sem pedig meg nem történtté tenni ezt a borzalmat.

Írta: Arlin Alberty Loforte

Forrás: Granma

Fordította: Latin-Amerika Társaság