A Nők Forradalmi Törvénye politikai és katonai tisztségekhez való hozzáférést, tisztességes béreket, egészségügyet, erőszaktól való mentességet és szabad párválasztást biztosít.

Fabiana minden reggel fél ötkor kel, mint minden nő a közösségben, amelyhez tartozik. Megőrli az előző este megfőzött kukoricát, amíg lágy tészta nem kap, majd kis golyókat formáz, amiket aztán szétlapít és egy serpenyőben tortillákat süt belőlük. Fabiana, aki etnikailag tzotzil maja, 23 éves, férjével és két gyermekével él, és tagja a Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg (EZLN) bázisának a tagja.

Majdnem egész nap dolgozik, minden nap, közben pedig gondozza kisebbik gyermekét. Férje besegít neki néhány hagyományosan „női munkának” tartott napi feladatban, például kukoricát foszt vagy csirkét kopaszt, és néha vigyáz a gyerekekre, amíg a felesége főz.

„A chiapasi felföldön lévő San Juan Chamulában születtem. Amikor tízéves voltam, a családom zapatista lett, és a Jó Kormányzat Tanácsa adott nekünk egy darab földet ebben a közösségben” – mondta Fabiana a Latinamerica Pressnek. „Itt találkoztam a férjemmel. Nagyon boldogok vagyunk a gyerekeinkkel, és úgy döntöttünk, hogy nem akarunk többet.”

Háromszoros elnyomás

A családtervezés az egyik olyan jog, amit a zapatisták 1994-es Nők Forradalmi Törvénye megteremtett. A törvény, ami az EZLN ellenőrzése alatt álló területeken lépett életbe, ezenkívül ahhoz jogot biztosít a nőknek, hogy politikai és katonai tisztségeket viseljenek, méltó bérezéshez kapjanak, oktatást és egészségügyi szolgáltatásokhoz jussanak, mentesek legyen a visszaélésektől és szabadon választhassák meg a párjukat.

„A chiapasi őslakos népesség helyzete történelmileg kirekesztett volt, és a nők háromszoros elnyomás alatt éltek: nők, szegények és őslakosok” – mondja a Latinamerica Pressnek Guadalupe Cárdenas, a chiapasi San Cristóbal de Las Casas-beli Mercedes Oliveira Női Kollektíva (COFEMO) tagja. „Politikai részvételük mindig is láthatatlan volt, de a Nők Forradalmi Törvénye megváltoztatta ezt; elkezdtek gyűlésekre járni, kezükbe vették a mikrofont és beszéltek, politikai hivatalt vállaltak. Ez nagy hozzáállásbeli változás volt Chiapasban – még a zapatista mozgalmon kívül is –, és a férfiak elkezdték értékelni a nőket, legalábbis szóban; többé nem volt politikailag korrekt a nők részvételének kizárása.”

Fabiana közösségében él a tizenöt éves Teresa is, aki elmondta, hogy nagyon büszke rá, hogy az EZLN tagja. Délutánonként Teresa és unokanővére kiül a város közösségi boltja elé, és az elhaladó fiúkat nézik. Arról beszélnek, hogy az egyik fiú barátnője hogy szakított vele, és most egy új barátnője van, aki nem zapatista.

Az új barátnő, akiről beszéltek, elmondta, hogy szeretne zapatista lenni, mert máskülönben a fiúnak el kellene hagynia a szervezetet.

A tinédzserek elmesélték, hogy azokban a közösségekben, amelyek az ellenálláshoz tartoznak, a párok maguk választják egymást, és aztán találkoznak egymás családjával. Ehhez képest az EZLN színrelépése előtt, az volt a hagyomány, hogy a férfi választott magának feleséget, és aztán hozományt fizetett a családnak. Arra a kérdésre, hogy szeretne-e férjhez menni és gyerekeket szülni Teresa felnevet, és azt válaszolja, hogy úgy véli, igen, de még túl fiatal ehhez.

Néhány kilométerrel arrébb, a San Juan Chamula tzotzil maja – és nem zapatista – közösségének lányai még a nővé érésük előtt férjhez mennek. Március 12-én egy tizennégy éves lány háromévnyi erőszak után elhagyta a férjét. Egy bíró letartóztatási parancsot adott ki ellene, amiért otthagyta az otthonát, és 27.400 mexikói peso (körülbelül 465.000 forint) büntetést szabott ki rá. A lány, akit 15.000 pesóért vettek (körülbelül 250.000 forint), elmondta, hogy 29 órát töltött a helyi fogdában étel és takaró nélkül, szemét és emberi ürülék között.

A zapatista jog szerint nem lehet az emberi méltóságot ilyen nyíltan megsértő ítéletet hozni, de a közösség kultúrájában és tudatában meggyökeresedett gyakorlatot lehetetlen csupán rendeletekkel megváltoztatni.

Ellenállás az ellenálláson belül

A nők az autonóm kormányokban való részvételéről szóló 2013 augusztusában kiadott a füzeteikben a zapatisták maguk jegyezték meg, hogy bár az elmúlt húsz évben nagy haladás történt a közösségeiben, a nemek közötti egyenlőséget még mindig nem sikerült elérni. A füzetek a „Szabadság a zapatisták szerint” kurzus részét képezték, ami pedig az úgynevezett Escuelita Zapatista vagy Kis Zapatista Iskola – egy egyhetes tanfolyam, amelynek résztvevői egy hetet töltenek az ellenállásban résztvevő egyik családnál – keretében folyt. A füzetekből az derül ki, hogy nemcsak férfiak, de nők is nehezen fogadják el, hogy a női zapatisták is tölthetnek be politikai hivatalt, mivel úgy nőttek föl, hogy nem tanították meg nekik, hogy a nőknek is vannak jogaik.

„Egyszer, számos milícistanő lett terhes, és a zapatista vezetés úgy határozott, hogy egy civil szervezetek segítségével abortuszon kell átesniük. Ha a nők meg akarták tartani a gyermekeket, akkor fel kellett hagyniuk a milíciában végzett szolgálattal, és háziasszonyként folytatni az életüket, miközben az őket teherbe ejtő férfiaknak nem kellett semmilyen következményekkel számolniuk” – mesélte Cárdenas, aki 2000-ig dolgozott a zapatista területen. „De úgy gondolom, hogy a zapatista nők megtanulnak ellenállni az ellenállás közepette, ahol ők illegalitásban vannak az illegalitáson belül. Megtanulták, hogy hogyan lehet ellenállni a neoliberalizmusnak, úgyhogy képesek az ellenállás útjára lépni a patriarchátussal szemben is. Igazából, már ezt is teszik. Egy csomó mindennel nem értenek egyet a szervezetükben és a kultúrájukban, és megváltoztatják őket. Ez lassú folyamat, de kezükbe veszik azokat a változásokat, amelyek megtételére szükségük van.”

Írta: Orsetta Bellani

Forrás: Latinamerica Press