Mint amikor valaki egy kiadós séta után megpihen egy kicsit, úgy ül John Lennon bronzszobra egy park szélén Havannában fejét kicsit oldalra billentve, hanyagul keresztbe rakott lábbal.
2000. december 8. óta van ezen a helyen, köszönhetően a Nemzeti Művészeti Díjjal is kitüntetett tehetséges kubai szobrásznak, José Villa Soberonnak, aki tiszteletét szerette volna kifejezni „egy lázadó személyiségnek, aki démonokkal és álmokkal volt tele.”
Az emlékmű avatása fontos esemény volt Havannában: részt vett rajta a kubai forradalom vezetője, Fidel Castro, valamint számos ismert művész és Lennon és a legendás brit zenekar, a The Beatles seregnyi rajongója.
A havannai Lennon-szobor hatása végigsöpört a környező térségen, és pár lépésre a parktól egy Yellow Submarine névre hallgató tematikus klubban imádják Paul McCartneyt, George Harrisont és Ringo Starrt is.
De még mielőtt az életnagyságú bronzalakot elhelyezték volna benne, a belvárosi parkot már átlengte az aurája, és John Lennon néven emlegették, mivel ez volt a régimotoros rockerek szokásos találkahelye.
Most a szobrot majdnem mindig emberek veszik körül: kubaiak és külföldiek. Sokan meg vannak lepve, hogy Lennont látják egy fa árnyékában Havanna közepén, és rájönnek, hogy nem szükséges többé az Egyesült Királyságba az Abbey Roadra vagy Liverpoolba utazni, hogy az „Imagine” szerzőjének közelében legyenek.
Mivel néhányan meg akarták gyógyítani a legendás Beatles-tag rövidlátását, időről-időre elvitték a bronzból készült kerek szemüvegét, mígnem végül a fémre cserélték azt.
A park kilencvenes éveiben járó gondnoka, John González a zsebében tartja a zenész szemüvegét, és felteszi rá, amikor érdeklődők jönnek, hogy fényképet készítsenek róla.
2000 óta Juan (John) reggel héttől este hétig vigyáz a névrokonára, közben pedig végzi a házához nagyon közel lévő park gondnoki feladatait.
„Sok fontos ember fordult már meg itt; sok turista és kubai látogat el ide, adnak neki egy puszit, megölelik, sőt még az ölébe is ülnek” – mondta.
Az idős férfi nagyon keveset, szinte semmit sem tud a The Beatles zenéjéről, de családtagjának érzi Lennont: „Nagyon haladó ember volt, aki a háború ellen énekelt, oda van írva egy emléktáblára.”
A szobor lábához az egyik leghíresebb dalának kulcsmondatát vésték: „Mondhatod rám, hogy álmodozó vagyok, de nem én vagyok az egyetlen.”
John Winston Lennon 1940. október 9-én született, és sokan őt tartják a The Beatles vezetőjének, annak a személynek, aki miatt elsősorban a banda befutott az 1960-as években, és aki miatt az évtized végén feloszlottak.
Paul McCartneyval együtt Lennon a négytagú banda legnépszerűbb dalai közül soknak a szerzője. A legenda szerint egy-két óra alatt megvolt egy.
Ma sok alkotását a béke és a szeretet dalaként ismerik, de gyermekkori tanárai elmondása szerint nyughatatlan gyermek és lázadó tinédzser volt.
Természetesen a történetek annyira összefonódtak vele, hogy ma már nagyon nehéz különválasztani a mítoszt a valóságtól.
Miután számos zenekart alapított, Lennon találkozott McCartneyval, a többi pedig már történelem: az első albumával a The Beatles kis bárokból a világ legnagyobb színpadaira repült, amelyeken azóta is élnek a szerzeményei.
A liverpooli Fantasztikus Négyes széttörte a rockzene korlátait, és kikövezte az utat a popritmusok előtt; és mindkét műfaj azóta is őrzi az örökségüket.
A zenekar első kislemezén, a Love Me Do-n debütált a Lennon-McCartney szerzőpáros, akik ilyen minőségükben azóta is a leghíresebbek között vannak a zenetörténetben. Ennek a kapcsolatnak még a japán Yoko Ono sem tudott véget vetni.
A „Love Me Do” csupán három akkord, és mindössze két perc alatt huszonhatszor ismétlik a „love” szót, de átjárja a Fantasztikus Négyes varázsa, és ez éppen elég.
Még amikor a The Beatles megjelenése a lemezpiacon nem is volt könnyű, egy hatalmas marketingkampány hozzájárult a sikerükhöz. Mégis kevesen kételkednek a brit kvartett, és leglázadóbb tagja, a csípős nyelvű John Lennon zenei tehetségében.
Írta: Ibis Frade, a Prensa Latina hírügynökség kulturális részlegének újságírója
Forrás: Prensa Latina