Szórakozni özönlöttek be tömegesen a bevásárlóközpontokba. De a félelemmel vegyes csodálat és a keménykezű elnyomás, amivel találkoztak, egy új ifjúsági mozgalmat hívott életre Brazíliában: a „rolezinhókat”.

A brazil fiatalok szlengjében a „rolar” azt jelenti, hogy valaki a barátaival kikapcsolódásképpen kimozdul, illetve felhívás is ezekhez a tömeges kirándulásokhoz való csatlakozásra, amelyek egyesek szemében forradalmi mozgalom, míg mások szerint a feltörekvő középosztály fogyasztói vágyainak kifejeződése.

2013 decemberében kezdődött, amikor egy csoport fiatal a Facebookon tervezett egy rolezinhót (kis kirándulást) a déli São Paulo egyik bevásárlóközpontjába, hogy „mulassanak egy kicsit” egy olyan országban, ahol a szórakozás és a kulturális események drágák. Hatezer fiatal jelentkezett.

A társadalmi szervezetek és a baloldaliak számára a rolezinhók népi elégedetlenséget fejeznek ki vagy a diszkrimináció ellen harcolnak.

A rendőrségi elnyomás és a brazil kormány a 2014 júniusában és júliusában megrendezésre kerülő labdarúgó világbajnoksággal kapcsolatos félelmei csak azt érték el, hogy a rolezinhók átterjedtek más városokra.

„Azért jöttünk, hogy bebizonyítsuk, hogy a fiatalok is fogyasztók” – mondta az IPS-nek Iata Anderson földrajz szakos hallgató január 19-én egy rolezinho alkalmával, amelyre a Rio de Janeiró-i Shopping Leblon áruház előtt került sor, amelynek hatására az üzletet megelőző céllal bezárták, annak ellenére, hogy kevesen jöttek el.

Anderson sok más rolezinhóhoz hasonlóan (a rolezinho résztvevőit is rolezinhónak hívják) húsz év alatti. Noha egy „favelában” (bádogvárosban) lakik, ő képviseli az új brazil középosztályt, akik az előző elnök, Luiz Inácio Lula da Silva (2003-2011) valamint a jelenlegi elnök, Dilma Rousseff baloldali kormányainak köszönhetően állami egyetemeken tanulnak, van internet-hozzáférésük, hitelük és vásárlóerejük.

„Azért jöttem, hogy támogassam a rolezinhókat São Paulóban, akik ellen könnygázzal és rendőrségi rajtaütésekkel léptek fel. Mindezt csak azért, mert a résztvevők afro-brazilok a perifériáról, akiket nem kívánatosnak tekintenek a bevásárlóközpontok luxus kifinomultságában” – mondta.

Január 11-én a militarizált rendőrség gumilövedékeket és borssprayt használt mintegy ezer fiatal ellen, akik egy rolezinhón vettek rész egy külvárosi bevásárló központban. Hatvan embert tartóztattak le.

A Bevásárlóközpontok Brazil Egyesülete (ABRASCE) azt mondja, hogy az áruházak „demokratikus terek, melyek minden társadalmi profilú és különböző korú embert kiszolgálnak”, és hogy „üdvözlik a sokszínűséget és a társadalmi befogadást, különösen azokban a körzetekben, ahol kevés a szórakozási lehetőség.” Ezek egyben „találkahelyek is a fiatalok nagy része számára”, fogalmaz.

Ignacio Cano szociológus, a Rio de Janeiró-i Egyetem Erőszakelemző Laboratóriumának munkatársa szerint a rendőrség reakciója „aránytalan” volt, ahogyan a bevásárlóközpontok a rolezinhók távol tartása céljából való bezárása is.

Ez az epizód „ellentétben állt a bevásárlóközpontok hagyományos tendenciáival, amelyek a fogyasztói társadalom templomai és immáron szórakoztató központok is, amik egyre jobban vonzzák a még különbözőbb embereket, függetlenül attól hogy vásárolnak-e vagy sem, és újabban már közszolgáltatásokat is nyújtanak” – mondta az IPS-nek.

Canos azt mondja, hogy kiábrándító lesz,, ha a bevásárlóközpontok elveszítik „univerzalista” hivatásukat, és ehelyett „még elitistábbak lesznek”.

Azonban sok ember számára mégis ez a helyzet.

„Egy sötét bőrű személyt egy bevásárlóközpontban a biztonsági erők azonnal szorosan figyelni kezdik, mivel úgy gondolják, hogy biztosan el akarunk lopni valamit” – mondta a szállítmányozási asszisztens Diego Meier az IPS-nek, hozzátéve, hogy ő úgy tekint ezekre az áruházakra, mint „a burzsoázia és a kapitalizmus palotáira.”

„Néha a személyzet rosszul bánik velem, és látom, hogy sötét bőrű afro-brazilok dolgoznak biztonsági őrként vagy takarítják a vécéket. Ugyanazok a jogok kellene, hogy megillessenek minket, függetlenül a bőrszíntől, a társadalmi osztálytól és a vásárlóerőtől” – mondta Anderson, aki Meierhez hasonlóan afro-brazil.

Rousseff maga is bírálta a kemény rendőrségi fellépést, és a szegény fiatalokkal szembeni előítéleteket.

A faji egyenlőségi politikáért felelős miniszter, Luiza Bairros azt mondta, hogy a rolezinhók „békés demonstrációk” voltak, és hogy a fekete emberekhez nem szabadna automatikusan a bűnözés képzetét társítani, ahogyan ez lenni szokott. „A problémák akkor keletkeznek, amikor a fehérek félnek a fiatal feketéktől” – mondta.

„A bevásárló központ egy újdonság. Szeretnénk megismerni egy olyan helyet, amely korábban csak a felsőbb osztályoké volt” – mondta Waldei Teixeira információs technológiákat tanuló diák az IPS-nek.

A brazil közép- és felsőbb osztályok a szegény fekete fiatalok nagyszámú jelenlétét olyan nyilvános helyeken, mint például a strandok, olyan „rárontós” támadások veszélyéhez kapcsolja, mint amilyeneket tolvajok követnek el. De a rolezinhók nem fosztogatnak, lopnak vagy rombolnak.

„Sokkal nagyobb a tömeg a bevásárlóközpontokban a karácsonyi vásárlási szezonban. Az veszélyt jelent a bevásárlóközpont biztonságára?” – tette fel a kérdést Anderson.

Ami egy kis közös szórakozásnak indult, nagyban átalakult, mivel ennek a lehetőségét elnyomták, és ez „politikai célt generál, mivel a fiatalok kihívásnak érzik, hogy megpróbálják legyőzni az ellenük felállított tilalmakat” – mondta Cano.

A nemsokára megrendezésre kerülő futball világbajnokság és az októberi elnökválasztások politikai eszközzé teszik a rolezinhókat, mondta az IPS-nek Fernando Gabeira újságíró, és a Zöld Párt (Partido Verde) egykori parlamenti képviselője.

„Kis mozgalmak nagy mozgalmakká nőhetnek, ahogy ez 2013 júniusában is történt, amikor nagy tüntetések törtek ki a tömegközlekedés árainak emelése és a korrupció ellen, és emellett a tüntetők jobb egészségügyi ellátást és oktatást követeltek” – mondta.

A rolezinhók célja eleinte „a helyek demokratizálása volt, hogy bárki, aki szeretné, élvezni tudja a bevásárlóközpontok szépségét”, mondta Gabeira. Most, meglátása szerint a jelenséget mindenki „a saját politikai és ideológiai céljai szerint” címkézi.

Társadalmi szervezetek és baloldaliak számára a rolezinhók népi elégedetlenséget fejeznek ki vagy harcolnak a diszkrimináció ellen.

Másrészről a kormány úgy tekint rájuk, mint „a dinamizmusnak, a társadalmi mobilitásnak valamint annak a változásnak egyfajta kifejeződésére, ami az elmúlt években a brazil társadalomban történt.”

Ez a mobilitás nyilvánul meg ennek az új „piaci résnek” a fogyasztói voltában – amit paradox módon maguk a bevásárló központok szolgálnak ki –, amely magában foglal egy új középosztályt, amely mobiltelefonokra, számítógépekre és a legújabb tévékre vagy elegáns ruhákra éhes.

Gabeira szerint a rolezinhók, mint a fogyasztói társadalom részei követelik a fogyasztáshoz való jogukat.

Egy társadalmi osztályból való feljebb jutásnak a közelmúltig nem volt jövője, és az erről való álmodozás fejeződik ki abban a zenében, amit a rolezinhókon résztvevő fiatalok teljes hangerőn hallgatnak a bevásárló központokban.

A „kérkedő funk” azt hirdeti, hogy a boldogsághoz vezető út magában foglalja a társadalmi ranglétrán való feljebb kapaszkodást, amit luxuscikkek birtoklása jelez, később pedig a szőke nőkkel való szórakozni járás.

„Ez a fajta funk előfutára volt a rolezinho-jelenségnek. Tudatosan vagy nem tudatosan, de a társadalmi integráció iránti vágyat mutatja. De egyben a kultúra része is” – mondta az IPS-nek Gonzalo Gaudenzi filmszakos hallgató, aki a stílus történetét és eredetét kutatta.

Az amerikai rapzene által ihletett brazil funk a külvárosokban született, és dalszövegei olyan mindennapi témákat dolgoznak fel, mint a kábítószer-kereskedelem, a drogok, a rendőri elnyomás és a szex.

Azonban a társadalmi jólét kiterjesztésével elkezdett reflektálni a közel kétszázmilliós ország azon harmincmilliójának törekvéseire, akiket a növekedés ugródeszkájaként használt belső fogyasztáson alapuló gazdasági modellnek köszönhetően kiemeltek a szegénységből.

„Ha az a zene, amit egész nap hallgatnak azt mondja nekik, hogy szerezzék meg a legszebb lányokat és a legmagasabb társadalmi státuszt, akkor meg kell szerezniük a legjobb autókat, ruhákat és órákat, és még ha nem is tudják ezeket megvenni, akkor is közel akarnak lenni ehhez a világhoz és érezni a jelenlétét. És hol tudják ezt megtenni? A bevásárlóközpontokban” – mondta Gaudenzi.

Írta: Fabiana Frayssinet

Forrás: IPS