Majdnem négy évvel a földrengés után a nők még mindig szexuális támadásoknak vannak kitéve Haitin.

A 2010. január 12-i földrengés után több mint egymillió ember kényszerült menekülttáborokba, akik közül 350 ezren még ma is ott élnek. A nők és lányok számára védelmet nem biztosító bizonytalan életkörülmények súlyosbították a nők elleni szexuális erőszakot.

A lakóhelyelhagyást tartják nők elleni szexuális erőszak növekedése egyik kulcstényezőjének Haitin, mivel a szociális és családi hálózatok immáron nem jelentenek védelmet. Ezt tovább rontják a táborokban uralkodó lakókörülmények, az, hogy a sátrakat nem lehet bezárni és megvédeni a nemkívánatos éjszakai betolakodóktól. Akkor is érnek támadások nőket, amikor vizet hordanak vagy ételosztásra várnak, illetve a latrináknál és a fürdőhelyeken.

A szexuális erőszaknak hosszú története van Haitin, ahol a nőket még mindig másodrendű állampolgárként kezelik. A nemi erőszak François Duvalier (1957-71) és fia Jean-Claude (1957-1986) diktatúrája, a Jean-Bertrand Aristide-et 1991-ben elmozdító Raoul Cédras rezsimje, illetve az Aristide 1994-es hatalomba való visszatéréséig tartó puccs utáni időszak alatt vált hírhedté, amikor is gyakran alkalmazták a demokratikus mozgalmak női támogatói politikai elnyomásának eszközéül.

A jelenlegi törvényhozás még mindig kedvez a nők elleni diszkriminációnak, és sebezhetővé teszi őket a szexuális erőszakkal szemben, mivel például a házasságon belüli nemi erőszakot mint olyat el sem ismerik. A nemi erőszak csupán 2005-ben lett bűncselekmény, korábban csak „erkölcs elleni bűnnek” tartották.

Védtelen nők

Állami infrastruktúra hiányában a katasztrófa után az elkövetők büntetlensége még tovább nőtt, miközben a visszaélések elleni védelem és az orvosi ellátás alapvető szolgáltatásainak hatékonysága leromlott vagy megsemmisült.

A Human Rights Watch szerint az egészségügyi létesítmények 60 százaléka elpusztult, és az egészségügyi szakemberek 10 százaléka meghalt vagy emigrált. A földrengés a szexuális erőszakot elszenvedett nőket és lányokat segítő szervezetek képzett munkatársai között is szedett áldozatokat.

Mivel a táborokban élő nőknek gyakran nincs módjuk, hogy eltartsák a családjukat, a földrengés okozta további gazdasági problémák és a megélhetési eszközök elvesztése miatt prostitúció és a tranzakciós szex árucikké vált. Ez a földrengés utáni új túlélési stratégia olyan további nehézségeket okoz a nőknek, mint a nemkívánt terhesség, amelynek következtében az illető még rosszabb helyzetbe kerül, mert meg kell birkóznia a terhességgel, később pedig az újszülött gyermekkel.

A nemkívánt terhességek is gyakran nemi erőszak eredményei, de közrejátszik bennük az is, hogy a nők kevés információval rendelkeznek a nemi erőszak utáni kezelésekről, illetve a fogamzásgátló szerekhez való szűkös hozzáférés.

A menekültek úgy próbálják meg alulról szerveződve helyi szinten kezelni a táborokbeli nemi erőszak problémáját, hogy őrjáratokat szerveznek, amelyek a sátrak között fel-alá járőrözve rajta tartják a szemüket a nőkön. Delna Charlotin, az egyik ilyen őrjárat vezetője és alapítója egy Port-au-Prince külvárosában lévő menekülttáborban elmondta a sajtónak kezdeményezésének okát: „Egy nap nem messze tőlünk erőszakoltak meg durván egy fiatal nőt. Senki sem mert a segítségére sietni.

Akkor döntöttem el, hogy össze kell fognunk, egyesülnünk, és harcolnunk azért, hogy ilyesmi ne történhessen meg többé.”

Forrás: Latinamerica Press