A kubai társadalom egyetlen csoportjának vagy rétegének figyelmét sem kerüli el a tanév. Az oktatás mindenkinek az ügye Kubában.

Érdemes felidézni, hogy az 1950-es években minden négy kubaiból egy írástudatlan volt, közel 600 ezer gyermek nem jutott oktatáshoz, és mindez idő alatt 10 ezer állástalan tanár volt.

Ezek a számok éles ellentétben állnak azzal a kétmillió általános és középiskolai diákkal, akik szeptember 2-án megkezdte mostani tanévet. Ugyanezen a napon 200 ezer hallgató kezdte meg egyetemi tanulmányait.

A Közegészségügyi Minisztérium Oktatási Osztálya szerint csak az orvostudományok terén 85.871 diák tanul, megemelve ezzel az orvostanhallgatók számát 47.676-ra. Közülük 37.302-en kubaiak, 10.374-en pedig külföldiek.

Országszerte körülbelül 10.400 oktatóközpont nyitotta meg kapuit az új tanév előtt. Nem akarjuk az olvasókat számokkal bombázni, csak azt szeretnénk bizonyítani, hogy milyen ambiciózus módon birkóznak meg az ilyen nemes célokkal egy olyan fejlődő országban, amely több mint ötven éve kénytelen elszenvedni az Egyesült Államok blokádjának kedvezőtlen hatásait.

A speciális oktatás a kubai szociális projekt másik vívmánya. Több mint 15.700 fős tanári gárda foglalkozik az országban működő 372 speciális iskola diákjaival. Ezekben az iskolákban a tanár-diák arány 1:3.

A Latin-amerikai Gyógypedagógiai Referencia Központ igazgatója, Santiago Borges szerint az oktatási források ilyen fokú beruházása a sajátos nevelési igényű tanulókra fordított figyelem szempontjából a fejlett országokkal egy szintre emeli szigetországot.

Kihívások

Azonban néhány dolgon még javítani kell, és a mindenki számára biztosított oktatás nem ért még el az út végére. Kuba első alelnöke, Miguel Díaz-Canel nemrég megjegyezte, hogy a családoknak tisztelniük kell a tanárok munkáját, akik a legkülönbözőbb diákokkal találkoznak az osztálytermekben, ami, tette hozzá, kicsiben leképezi a kubai társadalmat.

Munkások, orvosok, szakemberek, értelmiségiek, vállalkozók gyermekei egyaránt megtalálhatók közöttük, így az oktatás nemcsak az iskolára támaszkodik. A társadalom és a család is felelős a képzésért, mondta Díaz-Canel.

Egyúttal felhívta a figyelmet a tanárképzés fontosságára is, ami napjaink kubai oktatásának egyik gyengepontja. Elmondta, a lakosság különböző okok miatt olykor elégedetlen egyes tanárok hozzáértésével kapcsolatban, és aggódnak emiatt.

Egy olyan oktatási rendszerben, ami olyan átfogó és nagymértékben befogadó, mint a mienk, sok tanárra van szükség, de a diákokban nincs mindig hajlam a tanári pálya felé, magyarázta. Azonban az ország intézkedéseket fogadott el ezzel kapcsolatosan. Például modernizálják a tanárképző főiskolákat, és szigorították a felvételi követelményeket, hogy javítsák azoknak a diákoknak a teljesítményét, akik tanári pályára jelentkeznek a felsőoktatásba.

Írta: Daniel Urbino

Forrás: The Havana Reporter