Tanja Nijmeijer holland állampolgár, aki 2002 óta jelentős tagjává vált a FARC gerilláinak. Tagja a FARC tárgyalódelegációjának a kolumbiai kormánnyal folytatott béketárgyalásokon.
Korai évek
Nijmeijer 1978. február 13-án született egy kis holland városban, Denekampban.
A középiskola befejezése után beiratkozott a Groningeni Egyetemre, Hollandia egyik legrégebbi és legnagyobb presztízsű egyetemére, ahol újlatin nyelveket és kultúrát tanult.
Először 1998-ban utazott Kolumbiába. Összetartó családját Hollandiában hátrahagyva a 20 éves Nijmeijer jelentkezett az egyetemi újság hirdetésére, amely angoltanárt keresett Pereirába, Kolumbia kávétermelő vidékének egyik városába.
Egy középosztálybeli köztisztviselő lányaként Nijmeijert nyilvánvalóan megdöbbentette a Kolumbiában tapasztalható szélsőséges egyenlőtlenség, és a nagymértékű erőszak.
Amikor egy évvel később hazatért Nijmeijer erős érdeklődést kezdett mutatni a baloldali társadalmi aktivitás irányába. A vele számos alkalommal interjút készítő Jorge Enrique Botero filmes és író szerint elkapta a „forradalmi láz”.
„Azt mondtam magamnak, hogy a világ nem mehet ilyen irányba – valamit változtatni kell rajta” – idézte fel az egyik Boterónak adott interjújában.
Nijmeijer csatlakozik a FARC-hoz
2002 végén Nijmeijer önként csatlakozott a FARC gerilláihoz, és az „Alexandra” fedőnevet kapta. Évekkel később Nijmeijer édesanyja, Hannie azt állította, hogy lány azon döntése, hogy gerilla lesz „mély társadalmi lelkiismeretének” volt köszönhető.
Kevéssel azután, hogy csatlakozott a gerillákhoz, Nijmeijer szerelmi kapcsolatot kezdett a FARC katonai parancsnokának, Victor Julio Suárez Rojas, alias „Mono Jojoynak” az unokaöccsével. Feltételezések szerint Nijmeijer Mono Jojoy személyi asszisztenseként szolgált annak 2010-ben egy rajtaütés során bekövetkezett haláláig.
A holland lányra 2007-ben figyelt föl a nemzetközi média, amikor megtalálták a naplóját a lázadók egyik táborában. Ebben a gerilla életmóddal kapcsolatos frusztrációit írta le. „Az ember élete itt többé-kevésbé olyan, mint egy fogolyé. Ez megérné, ha tudnám, hogy harcolok valamiért, de már nem nagyon hiszek ebben” – mondta.
Nijmeijer később azt állította, hogy szavait kiragadták az összefüggésükből, és ragaszkodott hozzá, hogy a gerillákkal tart „a győzelemig vagy a halálig.”
2010-ben a lázadó fiatalabb húga, Marilu Nijmeijer Kolumbiába utazott, hogy megpróbálja megtalálni a testvérét. Akkori beszámolók szerint Marilu úgy tekintett a FARC-ra, mint „illegális szervezetre, ami ártatlanokat öl, és nem akar békét kötni.”
Botero 2011-es „La Vida No Es Fácil, Papi” (Az élet nem könnyű, papa) című könyve szerint Nijmeijer részt vett több a FARC által elkövetett erőszakos cselekedetben.
Legfőképpen Nijmeijernek köze volt ahhoz a 2003-as bombatámadáshoz, ami egy gyermek halálát okozta. Azzal igazolta a tettét, hogy a bombatámadás egy olyan bogotái kereskedő elleni megtorlás volt, aki megtagadta a „forradalmi adó” befizetését.
2010-ben az Egyesült Államok egyik bírósága vádat emelt Nijmeijer ellen összeesküvés és emberrablás miatt három amerikai a kolumbiai dzsungelben történő elfogásában és fogva tartásában játszott állítólagos szerepe okán. Ha elítélik, Nijmeijer hatvanévnyi börtönbüntetést is kaphat.
Részvétele a béketárgyalásokon
2012. augusztus 27-én Juan Manuel Santos kolumbiai elnök megerősítette, hogy kormánya belegyezik abba, hogy tárgyalni kezdjen a FARC-kal, és tárgyalásos úton próbáljon véget vetni az ország közel 48 éve tartó fegyveres konfliktusának.
Az [2012.] október 18-án Norvégiában kezdődött béketárgyalások keretében mindkét fél megnevezhetett öt főtárgyalót.
A FARC először „Simón Trinidadot” jelölte ki ötödik tárgyalónak, de ő nem tudott megjelenni, mivel jelenleg az Egyesült Államokban a börtönbüntetését tölti, ami nem tette lehetővé a hazaszállítását. A FARC titkársága ezt követően Nijmeijert jelölte, hogy Trinidad helyett ő üljön a tárgyalóasztalhoz.
Intenzív médiaspekuláció után Tanja Nijmeijer [2012.] november 5-én érkezett Kubába. A magas rangú FARC-tagok, „Iván Márquez” és „Jesús Santrich” melegen üdvözölték a repülőtéren.
Egyes megfigyelők úgy értelmezik Nijmeijer jelenlétét Kubában, mint kísérletet a FARC részéről arra, hogy hangsúlyozzák ügyük feltételezett nemzetközi vonzerejét. Az összes vezető küldött közül a holland harcos az egyetlen nő a tárgyalóasztalnál.