Sok ember szemében tűnhet bohóckodásnak, ami Luis Soriano számára immár több mint 10 éve mindennapi tevékenység. Két segítőjével, név szerint Alfával és Betóval közösen verekszik át magukat minden egyes nap a járhatatlan, homokos utakon csak azért, hogy a legszegényebb negyed gyermekeinek házhoz vigyék azt, ami sok mindenki másnak egy karnyújtásnyira van, a könyveket.

„A házamban, ahol a könyvtár üzemel, több mint 3.480 darab könyvem van dobozokba és különböző tárolókba téve. Alfa 120 darabot szállít ezzel szerezve örömet és boldogságot a falusi gyermekeknek.”

Soriano főfoglalkozása tanár és ez mellett szabadidejében működteti a könyvtárat. Működése óta már csaknem 4.000 órát töltött szamárháton. Pedagógusi pályájának 17. éve környékén tudatosult benne igazán, hogy nagyon sok gyermek azért nem tudja a házi feladatát elvégezni, mert nincsenek meg az ehhez szükséges forrásai.

„Nem voltak otthon könyveik, így nem tudták sem a házi feladatot sem a kutató munkákat megcsinálni, egyszerűen semmit sem.”

Miután a mozgó könyvtár megérkezik az aznapi célállomásra, a gyermekek körbe ülik az asztalt és jókedvű közös felolvasás, tanulás kezdődik.

„Amikor a szüleid megkérnek arra, hogy olvass fel egy levelet, amit ők maguk nem tudnának, Te felolvasod nekik.”

A könyvtár által orvosolható az a jelenség, amit ma tudatlanságnak hívunk. A könyvekben városokról, kultúrákról, emberi jogokról és kötelezettségről olvashatunk, ami könnyen beépül a mai kor diákjainak az életébe. A cél egy olyan Kolumbia felépítése, ahol a tájékozott lakosság nemet mond az erőszakra és a háborúra.

„A könyvtár ez életem értelme, ezáltal érzem hasznosnak magam. Megteremteni egy olyan közösséget, ahová belépve mindenki láthatja, hogy igenis, mi itt nagyon jól élünk.”

Írta: Gáspár Nikolett