Latin-Amerikában, ahol a marihuána a leggyakrabban fogyasztott illegális kábítószer, alapvetően nincsenek hazai kutatások ennek hatásairól és tulajdonságairól. Azonban egy lehetséges legalizáció Uruguayban és a mexikói fővárosban új tanulmányok előtt nyithatja meg az utat.

„Nem csukhatjuk be a szemünket a világ más részein folyó komoly kutatások előtt” – mondta az IPS-nek Rodolfo Rodríguez, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem (UNAM) farmakológiai részlegének tudományos kutatója.

Rodríguez, aki 45 éve vizsgál különböző pszichotropikus anyagokat, egyike annak a hat tudósnak, akik a Nemzeti Orvostudományi Akadémia Marihuána és Egészség Csoportját alkotják, ami egy a cannabis sativa orvosi és terápiás hatásairól szóló elméleti tanulmány befejezésén dolgozik.

Rodríguez többek között azt szeretné megtudni, hogy milyen hatása van a kábítószernek az olyan krónikus vagy halálos betegségekben szenvedőkre, mint például a fibromyalgia, a szklerózis multiplex vagy a rák bizonyos fajtái.

Munkájának eredményeit októberben vagy novemberben teszi közzé, és ezek információval fognak szolgálni abban a vitában, amelyet Mexikóváros hatóságai folytatnak a marihuána orvosi célú legalizálásáról.

Miguel Mancera baloldali városi önkormányzata és Mexikóváros törvényhozó testülete a legalizáció egészségügyi, gazdasági és biztonsági vonatkozásait egyaránt értékeli.

„Ebben a növényben több mint 400 kémiai anyag van, és a benne lévő kannabinoidok száma meghaladja a hetvenet” – ismertette Rodríguez. „Amikor fogyasztják, akkor nemcsak a delta-9 [tetrahidrokannabinol vagy THC] vált ki hatást, hanem az összes kémiai összetevő kombinációja.”

Marihuánát főleg Mexikó nyugati és déli államaiban termesztenek, elsősorban a jövedelmező amerikai piacra. Kis- és nagygazdák, illetve vidéki munkások tízezreinek megélhetése függ az illegális növénytől.

Négymillió ember használja a 118 milliós országban, és ezzel ez a legszélesebb körben fogyasztott kábítószer, amit a kokain követ, derül ki az egészségügyi minisztérium 2011-es Országos Addiktológiai Felméréséből.

Messze délen, Uruguayban szintén ez a leginkább választott drog, kicsit több mint a lakosság nyolc százaléka fogyasztja. De a dél-amerikai országban használt összes marihuánát majdnem teljes egészében külföldről, elsősorban Paraguayból csempészik be.

A 3,3 millió lakosú, Argentína és Brazília által közrefogott Uruguayban a kis mennyiségű, személyes használatra szánt marihuána fogyasztását és birtoklását nem büntetik.

Továbbá a kongresszus alsó háza elfogadott egy olyan törvénytervezetet, ami legálissá tenné és az állam kezébe adná a marihuána előállítását, elosztását és értékesítését. A hatalmon lévő baloldali Széles Front szavazataival várhatóan kis többséggel a szenátus is meg fogja szavazni, és törvénybe iktatják.

A marihuána legalizálását pártoló szervezet, a NORML szerint 2010 és 2012 között több mint 6.000 tanulmányt publikáltak tudományos folyóiratokban a marihuána tulajdonságairól és hatásairól.

Cecilia Scorza uruguayi biológus, a Clemente Estable Biológiai Kutatóintézet kutatóasszisztense így fogalmazott: „Nem éri meg olyan dolgon dolgozni, amit már régen tanulmányoznak, mert az nem lesz eredeti kutatás.”

„A marihuána esetében lehetnek különbségek az aktív hatóanyag mennyiségétől függően. De a hatóanyag mindig ugyanaz, és így az általa kiváltott hatások is ugyanazok” – mondta az IPS-nek.

Rámutatott, hogy ez egyáltalán nem igaz az olcsó kokainszármazékra, amit Dél-Amerikában basuco, paco vagy pasta base néven ismernek, és ami nagy kockázatot jelent a használója egészségére.

A tanulmányok elsődlegesen a kábítószer a régióra gyakorolt hatására és a tudományos kutatás hiányára fókuszálnak. „2005-ben kutatni kezdtük a kábítószer kémiai összetételét és a központi idegrendszerre gyakorolt élettani hatásait” – mondta Scorza.

Azt is megemlítette, hogy újdonság lenne annak a marihuánának a kémiai összetételét vizsgálni, amelyet Uruguayban kezdtek termeszteni, „mivel így lenne róla fogalmunk, hogy az emberek mit fognak fogyasztani az új törvény értelmében.”

Gabriela Olivera pszichológus, az uruguayi Országos Kábítószerügyi Titkárság szaktanácsadója, elmondta, hogy a kutatás elengedhetetlen a fogyasztók biztonságának érdekében.

A törvénytervezet előirányozza „információk és oktatás nyújtását, amelyek lehetővé tennék, például azt, hogy egy bizonyos egészségi állapotban lévő marihuánát fogyasztó személy tudja, hogy ha ennyi és ennyi mennyiséget használ, az abban lévő aktív hatóanyag okozhat előnyöket, de negatív következményei is lehetnek” – mondta Olivera az IPS-nek.

A pszichoaktív anyagokkal való kísérletekhez jelenleg az Országos Kábítószerügyi Titkárság engedélyére van szükség, ami csak kivételes esetben ad kis mennyiséget a lefoglalt kábítószerekből.

„Ez lehetetlenné teszi a szisztematikus kutatást” – jelentette ki Olivera.

Ha elfogadják, a törvény létre fogja hozni a Kannabisz Szabályozási és Ellenőrzési Intézetet (IRCCA), amelynek feladatai közé tartozik majd a kormánynak való tanácsadás és tudományos bizonyítékok szolgáltatása.

A bizonyítékok kiterjednének „minden aspektusra, az eladandó marihuána kémiai összetételétől az emberekre gyakorolt hatásáig, a különböző felhasználási módoktól – orvosi vagy rekreációs – függően” – mondta Olivera.

Ezenkívül az Igazságügyi Szakintézet, a rendőrségi szaklaboratórium és a Köztársasági Egyetem Kémiai Fakultása egy kutatási protokollon dolgozik a THC és a jelenleg illegálisnak minősülő marihuána más összetevői vizsgálatához, számolt be az IPS-nek Héctor Suárez, az Uruguayi Kábítószer-megfigyelő Központ igazgatója.

Folyik azon fajták kutatása, amelyeket az IRCCA szabályozása alapján termesztenének és értékesítenének, mondta.

Eközben Mexikóvárosban még ha a marihuána orvosi célú használatát legalizálják is, a betegek nem fognak egyik napról a másikra recepteket kapni, tette világossá Rodríguez.

„Nem vagyunk erre felkészülve” – mondta az UNAM kutatója. „Megvan a tudásunk és az infrastruktúránk, de a szükség van egy oktatási folyamatra az egészségügyi intézményekben.”

A marihuánával való kezelés alatt a beteg „nem lehet mindig orvos a közelben, és a tanulási folyamat hónapokat vagy akár éveket is igénybe vehet” – tette hozzá.

Emilio Godoy és Inés Acosta

Forrás: IPS