Noha a hagyományos dátumok nem túl fontosak René González számára, ez az augusztus 13-a különleges. Miután annyi évet töltött igazságtalanul az Egyesült Államok egyik börtönében, immáron végre a szeretett Kubájában ünnepelhette az 57. születésnapját.

René az amerikai Chicagóban született 1956. augusztus 13-án. Szülei együttműködtek a Július 26- Mozgalommal, és a forradalom 1959-es győzelmét követően tartósan Kubában telepedtek le, amíg René 1990-ben vissza nem tért az Egyesült Államokba.

Most, miután lemondott az amerikai állampolgárságáról, Joan Lenard bírónő a Floridai Déli Körzeti Bíróság döntéshozója – ugyanő ítélte a terrorizmus elleni harcért 2001-ben 15 évre – módosította a feltételes szabadon bocsátásnak feltételeit, és, szerencsére, engedélyezte számára, hogy Kubában maradjon.

Azonban René öröme nem maradéktalan a születésnapi ünnepségén. Édesapja, Cándido és bátyja, Roberto nem lehetnek fizikailag jelen. Nincs ott vele négy bajtársa sem, Ramón Labañino, Antonio Guerrero, Gerardo Hernández és Fernando González, akik még mindig börtönbüntetésüket töltik azért bűncselekményért, mert védték a kubai állam és emberek érdekeit.

„Addig nem érzem magam teljesen szabadnak, amíg a négy testvérem nincsen a szülőföldjén a családjával” – jelentette ki René, aki társaival együtt a Kubai Köztársaság Hőse.

„Az Ötök ügye mindenféle emberség elleni bűntett, egy olyan bűn, amit az év minden napján elkövetnek, és teszik ezt immáron 15 éve” – mondta.

„Számunkra világos, hogy semmilyen jogi megfontolás sem fogja az Egyesült Államok kormányát arra késztetni, hogy jóvátegye ezt az igazságtalanságot. Ez egy politikai ügy, amelyben a jog csupán a bosszúállás eszköze; eszköz arra, hogy az Ötök testén keresztül bosszút álljanak Kubán, a népünkön.”

A sors úgy hozta, hogy születésnapjával osztozik a forradalom vezetőjével, Fidel Castróval, akinek 2011 októberében nyílt levélben köszönte meg, hogy inspirációt adott az Ötöknek. „Számunkra megtiszteltetés, hogy azt az ügyet szolgálhatjuk, amelyhez te szolgáltattad az inspirációt a kubai népnek, hogy a követőid lehetünk, követhetjük azt az utat, amit te és Raúl [Castro] nyitottatok meg, és soha nem szűnünk meg méltónak lenni arra a bizalomra, amit belénk helyeztetek.”

Claudia Fonseca Sosa