A munkanélküliség regionális szinten való csökkentésének és a középosztály konszolidációjának köszönhetően Latin-Amerika megerősödve került ki a válságból, erősítette meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet.
„Latin-Amerikában az utóbbi években a középosztályba tartozók száma jelentősen megnövekedett, ami lehetőségeket teremt egy sokkal függetlenebb régió számára, ami nem annyira a nemzetközi piacoktól, hanem inkább a belső forrásoktól és magától a gazdasági növekedéstől függ” – nyilatkozta Raymond Torres a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Szociális Tanulmányok Intézetének igazgatója.
A kutató több másik kollégája részvételével bemutatta a „2013. évi Munkaügyi Tanulmányok” című jelentésének eredményét, amelyben az olvasható, hogy a régió foglalkoztatottsága 57,1 százalékos arányt mutat, pontosan 1 százalékkal többet, mint ami válság előtt volt mérhető.
Torres kutatásai szerint a legjelentősebb változás a latin-amerikai országokban az, hogy „sikerült a gazdasági stratégiájukat a saját viszonyaikhoz igazítani” és „szakítottak a külföldi modellek importálásával.”
Ez magyarázat arra, amire a jelentés rávilágít, tudniillik hogy Latin-Amerika azon három régió egyike, amelyben a társadalmi feszültség csökkenését mutatták ki.
A regionális munkanélküliségi ráta 7 százalék körüli értéken áll, bár ugyanez a fiatalok esetében majdnem a duplája.
Ezzel kapcsolatban az elemző úgy vélte, hogy a „fiatalkori munkanélküliség a mai Latin-Amerika egyik legnagyobb kihívása, hiszen minden évben egyre több fiatal kezdi meg felsőoktatási tanulmányait, de mégis a legtöbben közülük nem kapnak a végzettségüknek megfelelő munkát.”
A régió fejlődése
Torres rávilágított arra is, hogy Latin-Amerika komoly erőfeszítéseket tett a „belső növekedés” irányába, ami különösen nehéz olyan országokban, amelyekben a gazdaság fejlesztése a nyersanyagok kiaknázásán alapul.
Ez a fajta gazdasági növekedés azonban nehezen termel a társadalomban újraosztható bevételeket – magyarázta a szakértő, aki szerint Brazília esete is jó példa erre.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentése hangsúlyozza többek között, hogy Latin-Amerikában a jövedelmi egyenlőtlenségek biztató csökkenése figyelhető meg, amihez nagyban hozzájárul a múlt évi 4 százalékos jövedelememelkedés Brazíliában és Paraguayban illetve az 1 százalékos növekedés Mexikóban és Kolumbiában.
A jövedelmi különbségek csökkenése érdekében tett erőfeszítések legszimbolikusabb példájaként Argentínát, Uruguayt és Perut említette, ezzel szemben El Salvadorban, Costa Ricában, Chilében és Hondurasban „enyhe növekedés” figyelhető meg az egyenlőtlenségek terén.
Az egyenlőtlenségek csökkenése
Brazília esetéhez visszatérve hozzátette, hogy „kicsi, de biztató csökkenés figyelhető meg a jövedelmi különbségekben”. Ez egy olyan célkitűzés, amelyet „rendkívül nehéz lesz megvalósítani”.
Különösen fontos tényező volt a változások terén a szociális háló kiterjesztése az egyes országokban a lakosság számára kidolgozott olyan támogatási programokon keresztül, mint például a „Bolsa Familia”[i] Brazíliában vagy a „Családfők”[ii] program Argentínában.
„A szociálpolitika terén olyan kezdeményezések sorát láthattuk a régióban, amelyre az elmúlt 10 évben nem volt példa” – mondta Torres.
Ugyanakkor a nem hivatalos munkavállalás ügye egy olyan kérdés, amellyel még „sok munka lesz”, ismerte el a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet képviselője.
A jelentésben foglaltak szerint a nem hivatalos munkavállalás nem mezőgazdasági szektorbeli mértéke 50 százalék a latin-amerikai térségben, míg ugyanez néhány országban, például Bolíviában, Hondurasban és Peruban még magasabb.
Fordította: Gáspár Nikolett
[i] A „Bolsa Familia” a brazil kormány jóléti programja, amelyet a korábbi elnök, Luiz Inácio Lula da Silva (2003-2011) hozott létre. A program pénzügyi támogatást nyújt az alacsony jövedelmű brazil családok részére azzal a feltétellel, hogy a gyermekeket iskolába járatják illetve azok megkapják a kötelező védőoltásokat. Jelenleg ez a legnagyobb pénzügyi támogatást nyújtó program a világon.
[ii] A „Családfők” program a munka és a foglalkoztatás előmozdítása és a társadalmi beilleszkedés elősegítése érdekében került kidolgozásra a több mint két millió válság által sújtott nőknek és férfiaknak. A programba való bekerüléshez több feltételnek is meg kell felelni, majd az érintettek egy plasztik kártya tulajdonosai lesznek havi 150 dollár pénzösszeggel együtt, amelyhez bármely bankautomatánál hozzá lehet férni, viszont cserébe az előírások szerint napi 4-6 órányi ellenszolgáltatást kell nyújtani, például nyilvános promóciókon kell részt venni.