A világ egyik legegyenlőtlenebb régiójának tartott Latin-Amerikában és a Karib-térségben továbbra is az egyik legnagyobb kihívás az egyenlőtlenség csökkentése a javak elosztásában.

Ezt a Latin-amerikai és Karibi Gazdasági Bizottság (ECLAC) erősítette meg nemrégiben elkészített tanulmányában, amely szerint a kontinens 167 millió polgára él szegénységben.

A tanulmány azt állapította meg, hogy a legtöbb országban a lakosság egy kis része halmozza fel a bevételek nagy százalékát, miközben a legszegényebbek csupán egy minimumot kapnak.

A Latin-Amerika Társadalmi Körképe 2012 című ECLAC jelentés azt mondja, hogy a latin-amerikai népesség 10 százaléka az összes bevétel 32 százalékát kapja, miközben a legszegényebb 40 százaléknak csupán 15 százalék jut.

A tizenhét országról rendelkezésre álló statisztikák szerint a régió államai közül Venezuelában és Uruguayban a legkisebb az egyenlőtlenség.

Venezuela esetében az ECLAC végrehajtó titkára, Alicia Bárcena elmondta, hogy a dél-amerikai ország élelmiszertámogatásokkal óriási erőfeszítéseket tett az egyenlőtlenség csökkentéséért, amelyek különösképpen az árakra vonatkoznak, és elsősorban legkisebb jövedelmű embereket célozzák meg. Kiemelte az ország nagyon különleges programjait az oktatás, az egészségügy, „és természetesen, ami a legfontosabb, a fizetések területén”.

Mind Venezuelában, mind pedig Uruguayban zajlanak erőfeszítések arra, hogy javakat juttassanak a népesség legsérülékenyebb csoportjainak.

A jövedelmek relatíve nagy koncentrációját találták Brazíliában, Chilében, Kolumbiában, Guatemalában, Hondurasban, Paraguayban és a Dominikai Köztársaságban, ahol a legvagyonosabb rétegek a bevételek 40 százalékával rendelkeznek, a legszegényebbek viszont csak 10-15 százalékot kapnak.

Mindazonáltal az ECLAC azt mondja, hogy az egyenlőtlenség kitartóan magas aránya nem szabad, hogy elfedje azt a tényt, hogy az elmúlt években fejlődés mutatkozott a térségben.

Általában véve, a tíz évvel ezelőtthöz képest a jövedelemkoncentráció-csökkentés irányába mutató tendencia tisztán érzékelhető. Ez a dinamizmus a térségben az elmúlt évtizedben tapasztalható fejlődési folyamatot jelzi, és változást jelent 1980-as és ’90-es éveket jellemző valósághoz képest. A tizenhét vizsgált országból kilencben a Gini-együttható (az egyenlőtlenség mérésére leggyakrabban használt mérőszám) legalább egy százalékot esett. A legjelentősebb csökkenést Argentínában, Bolíviában, Nicaraguában és Venezuelában mutatták ki, mindegyikben az éves Gini-együttható-csökkenés két százalék vagy több volt.

A szociális kiadások Latin-Amerikában és a Karib-térségben a GDP úgy 18,6 százaléka körül alakulnak. Az 1990-es években ez 11,2 százalék volt.

Miközben a közkiadások nőttek, az utóbbi időben bizonyos kiegyenlítődés volt tapasztalható, azt jelezve, hogy nem szöknek az égbe, de nem is esnek vissza.

A szegénység szempontjából a 2012-es év úgy ért véget, hogy 167 millió ember tartozott ebbe a kategóriába, egy millióval kevesebb, mint az előző évben.

A mélyszegénységben élő állampolgárok száma stabilan 66 millió lesz ebben az évben.

Az országok szegénység és a mélyszegénység szerinti sorrendjét Paraguay (49,6 százalék), a Dominikai Köztársaság (42,2 százalék) és Kolumbia (34,2 százalék) vezeti. Ezekben az országokban a legmagasabb a mélyszegénység aránya is.

Latin-Amerikáról és a Karib-térségről szóló egy másik tanulmány, amit az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) regionális irodája készített nemrégiben megállapította, hogy az országok gazdasági növekedése ellenére a térség 49 millió lakója éhezik.

Az élelmiszer- és táplálkozásbiztonságról szóló 2012-es tanulmányában a FAO elmondta, hogy az elmúlt húsz évben 19 millió ember tudott kitörni a szegénységből.

Enrique Torres