Amikor elveszítünk egy választást, és joggal vagy alaptalanul, de haragot érzünk, természetes, hogy azt kiáltjuk: „Csalás!” Azonban a 2012. július 1-jén leadott szavazatok megszámlálása nem alaptalanul váltott ki dühöt, noha csalás ténylegesen nem történt. Enrique Peña Nieto, a PRI győztes elnökjelöltje biztonsággal mondhatja, hogy áll az újraszámlálás elébe. A csalás nem fog meglátszani a szavazólapokon.
Mennyi csalás dönt el egy választást Mexikóban? Felipe Calderon elnök soha nem engedélyezte a 2006-os választások eredményének igazi kivizsgálását, és ez az elutasítás elősegítette, és nem gyengítette azt az általános vélekedést, hogy csalás történt. Baloldali ellenfele, Andres Manuel López Obrador folyamatosan azt állította, hogy Calderon illegitim. Hat évvel később remélhetően ugyanez fog lejátszódni, ezúttal Peña Nietóval.
López Obrador minden szavazatot újra akar számoltatni, ami valószínűleg nem fog megtörténni. De még ha mégis, ha igazak a hírek, miszerint a PRI szavazatokat vásárolt, ez nem fog meglátszani az újraszámolt cédulákon. Bár az embereknek hitelkártyákat kaptak, amelyekkel élelmiszert vásárolhattak a Soriana áruházakban, és cserébe beleegyeztek (vagy az adataik átadásával vagy éppenséggel a szavazólapok kitöltésével), hogy a PRI-re szavaznak, ez nem fog látszani az újraszámolt cédulákon. Ami sokkal inkább jelezheti a csalást az az, hogy emberek ezrei özönlenek a Sorianába, hogy használják ezeket a hitelkártyákat, még mielőtt a Soriana-PRI koalíció visszatáncolna. Jelentések szerint a PRI néhány ígérete szánalmasan hamis volt. Azt mondták a választóknak, hogy a kártyák 1.000 és 1.200 peso közötti összegig jók, de valójában néhány kártyáért csupán 100 peso értékben lehetett élelmiszert venni. Egy Proceso-beszámoló szerint a Soriana főnöke Peña Nieto legjobb haverja.
Egy másik nyilvánvaló csalás azt volt, hogy nem lehetett a szavazóhelyekre szavazócédulát küldeni több államban, köztük Oaxacában, ahonnan pedig állítólag akkor is lehetett volna szavazni, ha az ember nem a saját szavazókörzetében tartózkodik. Az oaxacai főtéren dulakodás tört ki, amikor az állampolgárok megvádolták a szövetségi szavazó biztost, hogy nem hozza a szavazócédulákat, de amikor kinyitják az urnákat, akkor azokon nem fog látszani semmilyen csalás, csak kevesebb szavazat lesz bennük.
Ahol élelmiszert és cementet adtak a személyes adatokért, amelyekkel aztán mások szavaztak, az sem fog látszani a lapokon, hacsak nem hívnak írásszakértőket. Az emberek gyakran adják oda az adataikat vagy szavaznak megrendelésre, mielőtt megkapják a jutalmukat.
Oaxacában kétszer is felfedeztek előre kitöltött cédulákat, és ezek csalási kísérletnek minősülnek, mivel július 1. előtt történek.
Egyébként ezek piti dolgok. A nagy durranás, ahogyan a brit lap, a Guardian feltárta, az a 2005 óta működő kampánymédia-koalíció volt, ami teletömte a televíziót Peña Nietót támogató spotokkal, például egy szappanopera színésznővel kötött házasságáról szóló híradásokkal. A hírverés botrányos volt abból a szempontból, hogy szelektív és megvásárolható volt, de a szavazócédulák, amiket gyártott nem „hamisak”, nem minősülnek csalásnak, csupán a hiszékeny szavazók bizonyítékai.
Egy választás nem csinál demokráciát. Valójában, ha valaki úgy határozza meg a demokráciát, mint ami alulról jön, nem külső választások útján, akkor néhány autonóm őslakos közösség is a demokrácia kategóriájába kerül: náluk az emberek személyesen ismerik a feljebbvalóikat és szemtől-szemben konfrontálódhatnak velük bármikor. Az emberek csak annak adományoznak legitimációt, akiket szembesíthetnek, és akiket elszámoltathatnak. Választásokat Mexikóban az 1911-es forradalom óta rendszeresen tartanak, de soha nem volt legitimációjuk. 1911 és 1922 között a mexikói elnökök új nyargaltak végig a színen, mint a lóverseny-bajnokok. Aztán pedig, mily jó is a stabilitás, az Intézményesült Forradalmi Párt jött nyolcvan évig! Tegnap a PRI-t még dinoszauruszként emlegették, ma pedig visszatértek azután, hogy 2000-ben a PAN kiütötte őket a hatalomból. Sokan állítják, hogy hallgatólagos megállapodás tette lehetővé az elnökök váltakozását, hogy megtévesszék a közvéleményt, és befogják a száját. De a hatalom Mexikóban engedély a lopásra, és ez erős motiváció arra, hogy soha ne mondjanak le róla. A jelölteket mindig a színfalak mögött egy szúk kör választja ki, akinek a céljai nem egyeznek az enyémmel, és a küzdelem egyre mocskosabb. Őket, állítólag, már a drogkartellek tartják ellenőrzésük alatt az ostromlott északi államokban, és a déli Guerreróban is.
A kampányokat azért szervezik, hogy győzzenek, nem hogy oktassanak vagy jobbá tegyenek. Napjaink pártjai tettetik a nyilvánosságot, a tudatlanságot és/vagy naivitást, a támogatásukat a televízión keresztül kapják, és semmilyen ígéretüket nem kell betartaniuk. Azonban a kartellek borzasztó elszaporodásának következtében mindenki tudja, hogy a PAN katasztrófát csinált, egy gyenge elnök 60.000 civil áldozat elnöke lett. A 2012-es választásokon a PAN épphogy csak megszerezte a harmadik helyet.
Az utcákon és a piacon, sok oaxacai lett kevésbé hiszékeny a 2006-os lázongások és lecke után. Egyre több részletet hallunk arról, hogy kit és hogyan csaptak be. Ma a mozgó joghurtárusom megállította az autóját az utcán, hogy az ablakon keresztül beszélgessünk, és a választásokról undorral és számos fejcsóválással beszélt. Mint mindenki az elmúlt napokban. Oaxaca a baloldalra, López Obradorra szavazott, és a tizenkét szenátorunk és képviselőnk közül tíz szintén baloldali pártból kerül majd ki. Az, hogy a PRI csal Oaxacában már túl régi, túl közismert, túl keserű.
Az, hogy tévétársaságok hamis híreket gyártanak, most jól dokumentálva lett. A fiatalok elsősorban az interneten keresztül szerveződnek. A Yo Soy 132 az utcákon van, az elkerülhetetlen piercinges tetovált provokátorokkal együtt, akik ablakokat törnek be, és akikről a szalagcímek szólnak: vigyázz huligánok őrjöngnek! A PRI-média azóta terjeszti róluk ezt a hamis képet, amióta a diákok összetűzésbe keveredtek Peña Nietóval, annak kampánykörútján az Iberoamerica Egyetemen, és elüldözték őt a kampuszról. A Yo Soy 132 az ellen a korrupt média ellen kezdett harcolni, amely elősegítette Peña Nieto elnökségét, és hirtelen, lavinaként növekedett, mint más globális ifjúsági mozgalmak.
Mexico egy nagyon fiatal ország, a lakosságának 60 százaléka harminc év alatt van. Látva a kartellek, kormányok és a vállalatok zsebében lévő hadsereg és rendőrség gyilkosságait; az elnyomás már folyik. Mindazonáltal, mint más országokban, ahol a fiatalság megszállja az utcákat borzongás és meglepetés az eredmény.
Nancy Davies
Kapcsolódó cikkeink: