Az idei esztendő több fontos választást hoz az amerikai kontinens számára. Gondoljunk csak az Egyesült Államokban novemberben sorra kerülő elnökválasztásra, vagy az októberi venezuelai elnökválasztásra. Mexikó népe július elsején járul az urnák elé, hogy új elnököt, szenátust és képviselőházat válasszon magának.

Július első vasárnapján komoly döntéseket fog meghozni Mexikó népe, hiszen megválaszthatja elnökét, szenátusát és képviselőházát. Errefelé a választások valóban a megújulást jelentik, ugyanis az ország alkotmánya értelmében nem lehet újraválasztani sem az elnököt, sem a szenátorokat, sem a képviselőket. Pontosabban a következő választásokon nem indulhatnak el, de a későbbiekben igen. A voksoláson minden 18. életévét betöltött mexikói állampolgár részt vehet és jelöltetheti magát. A választói nyilvántartásba való bekerülést automatikusan intézi a lakossági nyilvántartó, így azt nem kell külön kérniük az állampolgároknak.

Az ország jelenlegi alkotmányát 1917-ben fogadták el, amerikai mintára. Mexikó közélete azonban sok minden eltér az északi szomszéd Egyestül Államokétól, például abban, hogy nem kettő, hanem három nagy párt található benne. Közülük a legrégebbi az Intézményesült Forradalom Pártja, amely 1929-ben jött létre, és egy közel 70 éves időszakon keresztül irányította az országot. Kormányzásának idejére esik a „mexikói csoda”, amikor is az ország gazdasági élete felpezsdült. Azonban a bürokrácia legyőzte a forradalmat, a párton belüli korrupt elemek túlsúlyba kerültek, az ezzel elégedetlenek előbb belülről próbáltak változtatni, majd kilépve megalakították a Demokratikus Forradalom Pártját.

A politikai élet jobboldalán a neoliberális értékeket képviselő Nemzeti Akció Pártja található, amely az elmúlt két elnökválasztáson győzelmet aratott. Vicente Fox Quesada és Felipe Calderón vezetésével piacpárti intézkedéseket hajtott végre a kormányzat, aminek következtében súlyosan érintette a világgazdasági válság Mexikót, az amerikai piac megrendülésének hatására több mint 36 ezer vállalat szűnt meg, és több mint 735 ezer mexikói dolgozó vesztette el állását, a bruttó nemzeti össztermék (GDP) pedig 2009-ben 6.2%-kal eset vissza. Ennek hatására megindult egy újabb kivándorlási hullám az USA felé, az otthon maradókban pedig feltámadt a nosztalgia az „intézményesült forradalom” időszaka iránt. A kormány népszerűségének nem tesz jót az sem, hogy a drogkartellek elleni háború sem áll túl rózsásan.

Az elnökválasztás

Mexikóban, az 1917-ben elfogadott alkotmány értelmében a végrehajtó hatalom feje a mindenkori elnök, aki emellett egyúttal a hadsereg főparancsnoka is. Elnökválasztásokat 6 évente rendeznek az országban, amelyek során egyetlen választási fordulóban a legtöbb szavazatot kapott jelölt lesz az ország új feje. Volt kísérlet az elmúlt időszakban ennek a rendszernek megreformálására, és egy kétfordulós, többségi rendszernek a bevezetésére, azonban ez végül elmaradt.

Az elnökválasztás közvetlen úton történik, bármely 18. életévét betöltött mexikói szavazhat, illetve jelöltetheti magát. Az elnök meglehetősen erős jogkörökkel rendelkezik, hatalma amerikai kollégájáéhoz hasonlítható. Egy személyben ő az államfő és a miniszterelnök, ő nevezi ki a minisztereket, azok neki tartoznak beszámolási kötelezettséggel. Azonban ellentétben az amerikai elnökkel, a mexikói elnök nem választható újra. Ez az 1917-es alkotmány egyik biztosítéka arra, hogy ne ragadhassa magához senki a hatalmat, mint tette azt anno Porfirio Díaz elnök a 19-20. század fordulóján. Az elnök lemondása, elhalálozása vagy jogi felelősségre vonása (impeachment) esetén nem új választásat kell kiírni, az átmeneti időszakra a Képviselőházból és a Szenátusból összeálló Kongresszus választ egy ideiglenes elnököt.

Az elnökjelöltek

A jobboldali Nemzeti Akció Pártja jelöltje a választásokon Josefina Vázquez Mota, Mexikó városi képviselőnő. Mota a jelöltségért vívott küzdelemben 5 másik ellenfelét múlta felül. Mota 1961. január 20-án született, Mexikóvárosban és közgazdász végzettséggel rendelkezik. Az egyetem után az üzleti életben tevékenykedett, férje Sergio Ocampo Muñoz szintén az üzleti életben dolgozik, három gyerekük született. 2009 óta tagja a Képviselőháznak. A február 5-ei előválasztáson 55%-os támogatottsággal lett pártja elnökjelöltje.

A baloldali Demokratikus Forradalom Pártjának jelöltje Andrés Manuel López Obrador, aki a tabascoi szövetségi kerület kormányzója volt korábban. Obrador 1952. november 13-án született Macuspanaban. Politikai pályáját az Intézményesült Forradalom Pártjában kezdte 1976-ban, majd csatlakozott a párt balszárnyán belül megalakult Cuauhtémoc Cárdenas vezette Demokratikus Áramlathoz, amelyből megszületett a mai Demokratikus Forradalom Pártja. 1994-ben elindult a kormányzói posztért szülőföldjén, azonban megkérdőjelezhető körülmények között veszített Roberto Madrazo ellenében. Többen firtatták baloldali elkötelezettségét, például Marcos alparancsnok.

Országos ismeretségre 1996-ban tett szert, amikor is ő volt a szószólója a PEMEX kutak szennyezése ellen tüntető indiánoknak. 2000-ben megválasztották Mexikóváros első emberének. Polgármesterként zéró toleranciát hirdetve lépett fel a bűnözéssel szemben. Felújítatta Mexikóváros történelmi belvárosát, támogatta a beruházásokat ingatlanpiacon, hogy ezzel is enyhítse a lakáshiányt. Emellett jelentős infrastrukturális beruházásokat is támogatott, amelyek eredményeként a város közútjainak 10%-a megújulhatott.

Ezek után Obrador lett pártja elnökjelöltje a 2006-os választásokon, ahol csak sokak által vitatott körülmények között maradt alul a jobboldali Felipe Calderónnal szemben. A két jelölt között mindössze fél százalékos különbség alakult ki, és több körzetből választási visszaéléseket jelentettek a megfigyelők, azonban a Szövetségi Választási Bizottság Calderón győzelmét hirdette ki a tiltakozások ellenére is. Programjában Obrador 2006-ban és most is több, a nép érdekeit szolgáló intézkedést ígér megválasztása esetére.

Az inkább szociáldemokrata irányultságúnak tekinthető, azonban sok tekintettben centrista értékeket valló Intézményesült Forradalom Pártjának jelöltje Enrique Peña Nieto. Nieto 1966. július 20-án született Atlacomulcoban, egyetemi végzettségét gazdasági területen szerezte a Universidad Panamericanan és az Instituto Tecnológico y de Estudios Superiores de Monterreyen. 2005 és 2011 között Mexikó állam kormányzója volt.

A legutóbbi közvélemény kutatások szerint a jelöltek így állnak a versenyben:

A szenátus

A mexikói törvényhozás, vagyis a Kongresszus kétkamarás, az alsóházként funkcionáló Képviselőházra (Cámara de Diputados) és a felsőház szerepét betöltő Szenátusra (Senado de la República) bomlik. Aki a Szenátus tagja szeretne lenni, annak amellett, hogy választójoggal kell rendelkezni, még Mexikóban is kellett születnie. Ez a szabályozás hasonlatos, mint, ami az Egyesült Államokban bizonyos tisztségek esetén érvényben van.

A Szenátus 128 tagból áll, amelyből 96-ot közvetlenül választanak meg a 31 szövetségi állam és 1 szövetségi kerület választói, míg 32-en az országos szavazáson megválasztásra kerülő pártlistáról szerzik a mandátumukat. Egy szenátor 6 évig tölti be pozícióját, utána nem indulhat újra a választáson, de egy ciklus elteltével újra jelöltetheti magát.

A 2006-os szenátusi választások eredménye:

A Szövetség Mexikóért az Intézményesült Forradalom Pártjából és Mexikó Ökologista Zöld Pártjából, a Mindenki Javáért Koalíció pedig a Demokratikus Forradalom Pártjából, a Munkáspártból és a Konvergencia nevű demokratikus jogokért harcoló pártokból állt össze.

Képviselőház:

A képviselőház a mexikói törvényhozás alsóháza, 500 tagból áll. 300 képviselőt egyéni körzetből választanak meg, ahol az egyetlen választási fordulóban elegendő a szavazatok többségének megszerzése. A körzetek kialakításának igyekeznek arra törekedni, hogy egy körzetbe átlagosan 200 ezer szavazó jusson. A maradék 200 képviselő pártlistáról kerül be, amely listára az egész ország területén szavazhatnak a választók. A képviselők mandátuma 3 évre szól, és nem indulhatnak újra rögtön, hasonlóan a szenátorokhoz.

A legutóbbi 2009-es választások eredménye:

A választásokon részt vett: 34 126 796 fő, ebből érvényesen szavazott: 32 286 823 fő (94.61%). A képviselőházi mandátumok megoszlását az alábbi táblázat mutatja:

A legutóbbi felmérések alapján az Intézményesült Forradalom Pártjának győzelme valószínűsíthető a Kongresszus mindkét házában, és ami ennél fontosabb, az elnöki székbe is igen jó eséllyel a párt jelöltje, Enrique Peña Nieto ülhet be majd. A mexikói nép körében meglévő nosztalgia újra hatalomba repítheti az PRI-t, de arra, hogy képesek lesznek meghálálni a szavazók bizalmát, nem igazán számíthatunk. A valódi baloldalt jelentő pártok, mint a Demokratikus Forradalom Pártja vagy a Munkáspárt valószínűsíthetően tovább fog veszíteni a támogatottságából, és kongresszusi jelenlétéből.