Amióta Hugo Chávez venezuelai elnöknél rákot és rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak, amit múlt júniusban el is távolítottak a medencéjéről, mindenféle pletyka, hazugság és spekuláció kering az egészségével kapcsolatban.

A hírverés nagy része a jól ismert Chávez ellenes médiából, például a Miami Heraldból illetve különböző online blogokból származik, amelyeket olyan szélsőjobboldaliak működtetnek, mint amilyen Bush korábbi külügyminiszter-helyettese, Roger Noriega, akinek éveken át Chávez volt a mániája. Mindannyian, kivétel nélkül, olyan névtelen forrásokra hivatkoznak akik azt állítják, hogy „bennfentes információik” vannak a venezuelai államfő egészségügyi állapotáról. Az nem meglepő, hogy azok a médiumok, amelyek arról híresek, hogy fényévnyi távolságra vannak a venezuelai valóságtól, lehozzák ezeket az álhíreket és morbid meséket Chávez elnökről. Azonban az, hogy egy olyan komoly, régi motoros, oknyomozó újságíró, mint Dan Rather is kielégülést talál a nekrofíliás mesegyártásban a venezuelai elnökről, az igazán kiábrándító.

alt

Rather, aki manapság a saját műsorát, a Dan Rather Riportjait vezeti a HDNet-en, május 30-i riportjában azt állította, hogy Chávez elnök egészségi állapota „súlyos” és az „utolsó stádiumba lépett”. Rather azt is mondta, hogy a névtelen „magasrangú” forrása, aki közel áll a venezuelai elnökhöz, elmondta neki, hogy Chávez nem él már „legfeljebb egy pár hónapnál többet”. „Exkluzívnak” beharangozott rövid riportjában, Rather, a maga előítéletes módján a demokratikusan megválasztott venezuelai elnököt „diktátornak” nevezte.

Mi sarkallta Dan Rathert, hogy ilyen gyalázkodást írjon le? Miért süllyedne Roger Noriega, a szerencsétlen Miami Herald és azoknak a nyáladzó álújságíróknak a szintjére, akik morbid kéjes álmokat ringatnak Chávez elnök hanyatló egészségéről?

Nyilvánvaló, hogy Rather sietett „elsütni” az „exkluzív” sztoriját. Csupán egy nappal azelőtt tette ezt, hogy Chávez elnök több mint négyórás kormányülést tartott, amit élőben közvetített a televízió. A venezuelai államfő energikusnak, optimistának mutatkozott, a kötelességeire koncentrált, és még néhány szívből jövő dalt is elénekelt, ami már a sokoldalú és karizmatikus Chávez védjegye. Megerősítette az október 7-i elnökválasztásokon való indulását. (Igen, Venezuelában demokrácia van!) Ennek a képnek köze sincs ahhoz, hogy már a „halálos ágyában fekszik”, ahogy ezt Rather sugallta.

Chávez elnöknek rákja van. Ő volt az első, aki hírt adott az egészségi állapotáról, és őszintén beszélt a kezeléséről és a felépüléséről a múlt júniusi a kezdeti daganatot eltávolító első operációjától kezdve. Chávez ezután egy öt szakaszból álló kemoterápiás kezelésen ment keresztül – amiből négy szakaszt Kubában végeztek el. Szépen gyógyult és még az újjáalakult Latin-amerikai és Karibi Államok (CELAC) múlt decemberi caracasi nagy történelmi nyitótalálkozójának házigazdai szerepét is ellátta. Az eseményen a térség 33 országa képviseltette magát.

alt

Február elején, Chávez bejelentette, hogy egy második, kisebb daganatot találtak a medencéjének ugyanazon a részén, amit el kell távolítani. Visszatért Kubába, hogy elvégezzék a műtétet, és ezt követően több környi sugárkezelést kapott. Chávez szerint nem volt áttét, és semmilyen szerve sem károsodott. Május 11-én visszatért Venezuelába, miután befejeződtek a kezelések, és optimistán nyilatkozott a felépülését illetően. „A gépen ülök… A venezuelai anyaföld felé tartok. Optimistábban, mint valaha! Élni fogunk és győzni fogunk!” Ezt mondta Chávez azon a napon egy Twitter-üzenetben.

Azóta a venezuelai elnök számos televíziós találkozón vett részt, és több hírműsorba hívták meg, hogy a politikájáról beszéljen, és friss híreket közöljön az egészségéről. Elismerte, hogy nem tud már olyan „igásló” lenni, mint amilyen korábban volt, és most tartania kell magát a nyolcórás munkanaphoz, diétáznia kell, és felügyelet alatt kell aludnia. Dea rémisztő egészségügyi problémákat megelőzően, Chávez szuper-elnök volt, aki a nyilvános eseményeken órákon át – néha több mint nyolc óra hosszat – szerepelt a tévében, és napi három-négy rendezvényen vett részt, gyakran az ország különböző részein. Alig aludt és iszonyú mennyiségű fekete, cukros kávét ivott. A kora reggeli órákig dolgozott, és meghallott minden hangot, odafigyelt minden kérésre. Extrém sok energiájához csak az aggódása és abbéli elkötelezettsége volt mérhető, amellyel Venezuela újjáépítésén munkálkodott és nyilvánvalóvá tette, hogy politikája csökkenti a szegénységet és azokat szolgálja, akik a legjobban rászorulnak. Most, amikor Chávez a harmadik ciklusáért száll ringbe, a tempója már nem extrém, de még így biztosan van akkora vagy még nagyobb, mint az ellenfeleié. Még a rákkezelései alatt is, Chávez elnöknek a kötelességei voltak az elsők, televízión és Twitteren keresztül tájékoztatni a közvéleményt a költségvetési kérdésekről és a folyamatban lévő új projektekről. Soha nem hibázott, még akkor sem, amikor súlyos helyzetbe került.

Cháveznek rákja van, és keményen harcol vele, ugyanazzal az erővel, amivel előremozdította országa sorsát, gyakran a legszívósabb akadályokon keresztül. De Chávez elnök nem „száll ki a játékból”, ahogyan erre Dan Rather morbid módon utalgatott. Közvélemény-kutatások kétszámjegyű vezetését mutatják az ellenzék elnökjelöltjével, a konzervatív Henrique Capriles Rodonskival szemben, aki a 2002-es Chávez elleni puccsban játszott erőszakos szerepéről ismert. A venezuelaiak többsége ismeri – és szereti – Chávez elnököt, annak mély humanizmusa és az életük javítása iránti szenvedélyes elkötelezettsége miatt. És ők megint rá fognak szavazni.

Dan Rather mindig is a „bátorság” szükségességét hangsúlyozta az újságírásban, most mégis gyávaságot és gátlástalan ambíciót mutat, amikor ő is beáll a sorba Chávez elnök egészségügyi állapotáról szóló meg nem erősített hírek terjesztésének és a venezuelai államfőre vonatkozó slendrián jelzőkkel való házalás terén. A Chávez elnök emberi mivolta iránt sem tanúsít semmilyen tiszteletet, amikor hátborzongató pletykákat terjeszt a haláláról. Úgy tűnik, hogy Rather úr elhagyta az újságírói etikáját és elveit, és – legalábbis ebben az ügyben – a bulvársajtó mezejére lépett.

Eva Golinger